Az idei évben is megrendezésre került a Magyar Vöröskereszt szervezésében a Csecsemőgondozási Verseny. 2010. 04. 12-én eddigi évekhez hasonlóan a Semmelweis Ignác Humán Szakképző Iskola és Gimnázium biztosította a verseny helyszínét. A versenyen a 3 fős csapatok csecsemőgondozási gyakorlati valamint elméleti és egy vöröskereszt ismereti állomáson mérték össze tudásukat. Iskolánkat Papp Emese, Deme Alexandra Rácz Tamara és Tóth Bettina képviselte. A területi döntőben a Széchenyi István Általános Iskola csapata II. helyezést ért el. A tanulóink, így tovább jutottak a Budapesti Csecsemőgondozási Döntőbe, mely 2010. 04. 28-án kerül megrendezésre. A gyermekek felkészítését Paczári Piroska védőnő végezte. Gratulálunk az elért eredményhez.

Katt a képre a magyobb méretért!

Ebben az évben először megrendezésre került iskolánkban a roma gyermekek számára alsó-és felső tagozaton a versmondó verseny. A versenyre híres cigányköltők verseiből válogattunk, ki-ki saját egyéniségének megfelelőt (Bari Károly, Szepesi József, Rostás György...). A versenyre nevezhetett bárki, aki úgy érezte, hogy szeretne szerepelni, megmutatni tehetségét még akkor is, ha kisebb beszédhibákkal, nyelvi sajátosságokkal rendelkeznek. Örömömre szolgált, hogy 8 gyermek sikeresen felkészült a versenyre. Az alsó tagozatos gyermekek felkészítését az alsós kollégák segítették, a felső tagozatosokat személyesen segítettem.

A verseny résztvevői:

Brezovszki Zsolt 8.d
Miklósi Ferenc 8.d
Juhász Julianna 7.d
Fehér Jázmin 5.a
Danyi Elizabet 2.b
Dávid Vince 2.b
Balogh Dzsesszika
Zámbó  Géza 1.b

Katt a képre a nagyobb méretért!

Gróf Széchenyi István halálának 150-dik évfordulója (2010. április 8.) alkalmából több szervezet fogott össze, hogy méltóképpen emlékezhessünk a legnagyobb magyarra. A Széchenyi Emlékbizottság – amely ez alkalomból jött létre – a 2010. évet gróf Széchenyi István emlékének szenteli. Az Emlékév keretében több rendezvény lebonyolítására került sor. Az egyik ilyen esemény volt a Széchenyi staféta, amely a Széchenyi István nevét viselő iskolák - közötti útvonalon kerékpárral, és gyalogosan – közreműködésével került lebonyolításra.

2010. április 8-án a csapi Széchenyi István Általános Iskolából indult útnak Tokár Károly (Katyó), aki - végigkerékpározva a teljes útvonalat – április 18-án érkezik meg Nagycenkre. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott iskolánk is. 2010. április 12-én az iskola igazgatója néhány diák kíséretében látogatott el a XIV. kerületi Széchenyi István Iskolába, ahová „Katyó” érkezett a kora délutáni órákban. Az iskolában a kőbányai és a zuglói Széchenyi István Iskola igazgatói, tanárai és diákjai jelenlétében rövid ünnepség keretében emlékeztek meg Széchenyi Istvánról, a legnagyobb magyarról. A jelenlévőknek „Katyó” is rövid, egyszerű, melegszívű beszédet tartott, a küldetésének lényegéről. „Azért jöttünk, hogy gróf Széchenyi István halálának 150 éves évfordulójáról megemlékezzünk.

Katt a képre a fotógaléria megtekintéséhez!

Ez staféta meg, arról szól, hogy Széchenyi István – ahogy én fogalmazom meg Katyó fejemmel – ő egy ország-építő  volt. Ezzel a nagy magyarországi Széchenyi emlék stafétával újra gróf Széchenyi István össze fogja építeni Erdélyt, Kárpátalját, Felvidéket, Magyarországot. Mert k idáig Nyíregyházán átvettem az erdélyi emlék stafétát és, akkor már két leszakított vidék egybe lesz. A szalagokon több ezer, talán már tízezer gyereknek a neve is ott van abból a tízegynéhány kárpátaljai magyar, meg a több mint fél tucat erdélyi magyar iskolából. Így vagyunk egyek, ilyen alkalmakkor. Így visszük el a jó hírét gróf Széchenyi Istvánnak. Gróf Széchenyi István élt, él, élni fog, ha fogunk hűen rá állandó jelleggel emlékezni.”

Katt a képre a fotógaléria megtekintéséhez!

Az ünnepség végén diákjaink felkötötték a nemzeti színű szalagot „Katyó” kerékpárjára, majd az igazgató úr írt megemlékező  sorokat „Katyó” emlékkönyvébe. Ez után a kerékpárosok a Hősök terére indultak, ahol a staféta következő résztvevőjének – a budapesti Széchenyi István Gimnázium diákjainak – adták át jelképesen a stafétabotot.

Katt a képre a fotógaléria megtekintéséhez!

Most szombaton 9:00-14:00 óra között újra lesz babaruha börze a Széchenyi István Általános Iskola aulájában.

Szeretettel várunk mindenkit!

Sándor Zoltán igazgató

Sok érdeklődő jelenlétében emlékeztek meg, Széchenyi István halálának 150. évfordulójáról, március 7-én a piros iskola aulájában. A kőbányai művészek által készített kiállítás megnyitóján Sándor Zoltán igazgtó köszöntötte a rangos vendégeket, majd a Himnusz közös eléneklését követően méltatta Széchenyi tevékenységét. Színes, vetítettképes bemutató követően mutatta be Meiszter Kálmán festőművész olajfestményét és grafikai munkáját, melyeken egy-egy portré volt látható. Hasonló képpen, láthatták Vilim Nándor faszobrászművész fafaragványát is a vendégek. A jelenlévő művészek munkáit tapssal fogadták a jelenlévők. Kanizsa József, Kőbánya díszpolgára személyesen olvasta fel Széchenyiről készített versét. Majd, Koós László szobrászművész által készített Széchenyi mellszobrának gipszből könött változatában gyönyörködhettek. Ezt követően a néhai Koós László művész fúr felesége, a jelenlévő művészek közös gyertyagyújtásal és köszörúk elhelyezésével hajtottak fejet Széchenyi nagysága előtt, s emlékeztek meg  róla háladadással.Az iskola ének tanárának, és a kerületi népdaléneklési verseny győztes diájának, népdal-éneklésével zárult a megelékezés.

Katt a fotóra rendezvényen készült felvételek megtekintéséhez!

Széchenyi ábrázolások a kőbányai művészek szemszőgéből.... 2010. április 7-én 17 órai kezdettel a Széchyni István Általános Iskola megemlékezést tart, Széchnyi István halálának 150. évfordulója alkalmából, az iskola aulájában, a Széchenyi Emlékév keretében..

A megemlékezés keretében Széchenyi ábrázolások kerülnek bemutatásra, kőbányai művészek részvételével. Meiszter Kálmán festőművész Széchenyi portréját, Vilim Nándor faszobrász művész Széchenyi fafaragását,

Néhai Koós László szobrászművész Széchenyi mellszobrának befejezettlen gipsz kiöntését, valamint Kanizsa József széchenyiről írt versét tekinthetik meg a vendégek, egy kis műsor keretében.

Mindenkit nyitott szívvel hívunk és várunk ezen az ünnepségen.

Az elmúlt hét első  tavaszi napsütéses napján került megrendezésre az újhegyi lakótelepen, a tájékozódási futóverseny, melyet a kerületi tájfutó szakbizottság rendezett meg, a Széchenyi István Általános iskola udvaráról induló rajt-cél ponttal. Az szokták mondani, hogy a „láb mindig kéznél van…”, ha sportolni akarsz! Az egészség megőrzése érdekében, napi 20 – 3 0perc futás mindenképpen hasznos mozgás lehet. Ezt az időtöltést egészíti ki a tájékozódási futás, egy szellemi erőfeszítéssel, azzal, hogy egy térkép segítségével kell a terepen elhelyezett ellenőrzési pontokat felkeresni és érinteni. A memóriát, a térérzékelést, a térképolvasást és a helyzetfelismerést is igénybevevő, s egyben jó szórakozást is nyújtó tájékozódási futást, a verseny szabályai, szinte minden életkorban elkezdhetővé és űzhető sportok közé emeli. E sportág, kerületi atyjának, Valkony Ferenc tekinthető, aki 2006-ban kapta meg" A kerületi sportélet gazdagításában és a sportutánpótlás nevelésében több évtizeden át végzett kiváló tevékenységéért" a kitüntetését.

Valkony Ferenc, a kerületi Tájfutó Szakbizottság Elnöke - katt a képre a fotógaléria megtekintéséhez!

A közel 80 fős rajthoz állók között, neves személyek is emelték e verseny színvonalát. A felnőttek között Hajdú István az MTV elnöke, Bálint doki a Tétényi Kórház nőgyógyász főorvosa, Szunyog doki az ÉGISZ versenyzője mutattak jó példát a fiataloknak. A verseny legfiatalabb indulója 8 éves volt, míg a legidősebb 77 éves, Dudás István az OSC versenyzője volt, aki immáron 35 éve folyamatosan versenyez. Az általános Iskolák közül a Kertvárosi-, a péceli-, a Szent László-, a Harmat 88. iskola diákversenyzői indultak el a versenyen. A legközelebbi versenyre április 7-én kerül sor Péterhalmon.

Egy személyes emlékezés: Mivel jómagam is több évig sportoltam, s voltam edzője a tájfutóknak, és versenyeztem is. Nosztalgiázva gondoltam, azokra a kellemes erőfeszítésekre, melyet egy-egy terepversenyen kellett teljesítenem. Az unatkozó fiataloknak őszinte szívemből ajánlom, e szép környezetben végezhető, és testi-szellemi erőfeszítést igénylő sportágat.

Az érdeklődők jelentkezhetnek Valkony Feri bácsinál.

Egy kísérlet elvégzése és tapasztalatai még nem jelenthetik azt, hogy annak eredménye a tudomány szempontjából igaz, és bizonyított törvényszerűségről, vagy dologról van szó!? Valahogy így van ez a pedagógiában is. Ha valamit egyszer elmondunk, az nem biztos, hogy tudássá válik. Az emberi viselkedés, és a szokások kialakítása, hibák és jó megoldások sorozatából fejlődhet ki, kellő odafigyelés és gyakorlás alapján. Egy másik kísérletemről szólnék, de félek, hogy hamar, mert még csak az előkészítő fázisánál tartok.

A példa ragadós..?! Nem tudom?! Guszti után, egy másik roma tanulómról tennék említést. Hasonlóan itt él Kőbányán, szintén rossz körülmények között, s közelebb a bűn világához. Szülei egyszerű emberek. Három testvér, mind fiú. A középsőről, Krisztiánról beszélek.

Egy hónapja van a felkészülésre és a bizonyításra önmaga és a környezete számára. Talentuma, az „őserő”. Botond a javából! Nyugodt, de igyekvő személyisége, ha kellő szorgalommal párosul, akkor a fizikuma, ereje Őt is berobbanthatja, a súlyemelők élvonalába.

Katt a képre a fotógaléria megtekintéséhez!

Nagy Bernadett kétszeres EB bajnokunk, a BKV Előre edzője, szintén reményt lát Krisztiánban. Az éves tagdíját befizettem neki, azzal a feltétellel, hogy, ha leáll, és nem edz, akkor, vissza kell adnia nekem a pénzt. Én annak örülnék a legjobban, ha erre nem kerülne sor, és inkább eredmények, érmek formájában jelenne meg a befektetett bizalom!?

Várjuk meg a kísérlet végét együtt…

Kőbányán sok, a mélyszegénységben élő család. A romák között pedig, annál is több. Ilyen gyerekek között is találhatunk tehetségeset, bár sok munkával lehet kibányászni Őket, mert nem mindig hagyják magukat. Erről szintről felemelni nagyon nehéz, sok az elvesztegetettnek tűnő idő. Talán, az aranyásók küszködésével egyenértékű a végzett munka és az eredmény is.

A sport lehet az egyik út, amelyen keresztül, mégis csak elindulhat valami. Közel két éves munka előzte meg, amiről szeretnék szólni. A „sziszifuszi”-nak tűnő pedagógiai nevelőmunka, az odafigyelés, a büntetés a bizalom, valamint a feltétel nélküli szeretetre épülő lélekszobrászat nem könnyű mesterség.

Egy kísérletről szeretnék beszámolni, melyet immáron két éve végzek. Egy roma tanulómról szól a történet.