Öt gyermekes családban nevelkedett legkisebb gyermekként. Édesanyja meghalt. Az Édesapára maradtak a gyerekek. Agresszív, rossz magaviseletű fiú, akivel minden életszakaszban csak gond adódott. Tanárai vért izzadtak vele, én is. 13 évesen magántanulónak minősítették, mert közösségben nem tudott normálisan viselkedni. Visszaélt a fizikai erejével. Kortársaihoz képest egy felnőtt testi erejével tűnt ki a többiek közül. Öntörvényűsége mindenkinek feltűnt.

A napokban töltötte be a 14 évét. Sikerült elérnem nála, hogy elfogadjon, és Együttműködő legyen. Elvittem őt sportolni. Beírattam a BKV Előre sportklub súlyemelő szakosztályában. Adtam neki ruhát, cipőt, törölközőt, táskát és egy garnitúra farmerszerelést, valamint tisztálkodó szereket. Egy csodálatos edző nőhöz került, aki hasonlóan hozzám vállalta sportfelkészítését. A rendszeressé váló edzésekkel és sok-sok beszélgetés, és biztatás után bekövetkezett az első versenye.

Baczakó Péter Emlékversenyen elindulhatott Guszti, a kis rosszcsont. Az eddig belétáplált hit, és a meglévő fizikai erő a versenyen eredményre vezetett. Súlycsoportjában első helyezést ért el.

Gusztinak ez az pont, amit át kell lépnie. Két út állhat előtte. Vagy lefelé  a bűnözés világába, vagy felfelé a komolyabb sportsikerek felé. Ha lesz elég kitartása és további segítsége, akkor talán megmenthettünk egy roma fiút, és esetleg a sport számára is találtunk egy tehetséget.

Nem vagyok naiv. Jó lenne ha, minden ember meg tudna menteni egy másik ember életét, és segíteni tudná őt a felemelkedésben.

Ebben bízva, reménykedve osztottam meg, Guszti első verseny sikere láttán az örömömet az olvasókkal.

A súlyemelés sportágban, újra jó lenne, egy Földi Imre utódát megtalálnunk….?!

Sándor Zoltán igazgató