Az LMP kőbányai szervezete faültetési akciójával hívja fel a figyelmet a 10. kerületi közlekedési csomópont kizöldítésére és a kőbányai közterületek elhanyagoltságára. A városi élet minőségét olyan terek létrehozásával lehetne javítani, ahol a városlakók kellemesen el tudnak tölteni pár órát egyedül vagy családtagjaikkal, barátaikkal és nem csupán a közlekedés céljait elégítik ki. A Liget tér ne legyen olyan tér, amelyet mielőbb maguk mögött hagyni igyekszenek az emberek. Mindezek mellett az LMP figyelemfelhívó faültetése Kőbányán arra is felhívja a figyelmet, hogy szemléletbeli változás kell: környezettudatosabb önkormányzatra van szükség. A faültetés szimbolikus jelentése az, hogy vérfrissítésre van szüksége a helyi politikának, hiszen azok, akik már régóta a politikából élnek, gyakran kiüresednek, kifogynak a friss ötletekből, elszakadnak a választóiktól.

Katt a képre a nagyobb méretért!

Bár Kőbánya dicsekedhet a legnagyobb zöldterülettel a főváros kerületek közül, a Liget tér kirívó elhanyagoltságával hívta fel magára a Zöld párt figyelmét. Az egykori Zalka Máté tér 20 éve húzódó rehabilitációja nem tűr további halasztást, és az október 3-án megválasztandó új kerületi közgyűlés egyik prioritása kell, hogy legyen a kőbányai közterületek élhetőbbé és szerethetőbbé tétele. Tisztában vagyunk azzal, hogy a terület a BKV fennhatósága alá tartozik, de Kőbánya lakossága használja és tapasztalja nap mint nap rendezetlen környezetét.

Jelenleg a Liget tér csupán forgalmi csomópontként funkcionál, egyszerre buszvégállomás, vonatmegálló és egyike Kőbánya fő közúti csomópontjainak. A tér érezhető elhanyagoltsága és mellőzöttsége negatívan hat a környék közbiztonságára is. Egyes jelöltek programjaikban piacot vizionálnak a Liget térre, de csak az LMP hívja fel a figyelmet faültetési akciójával a zöld növényzet jelentőségére, illetve a közterek parkosítására a városfejlesztésben. A növényzetnek vissza kell hódítania teret, ami nemcsak a lakosok és az átutazók közérzetére hatna pozitívan, hanem a közeli ingatlanok értékére is.

Katt a képre a nagyobb méretért!

Összhangban az LMP társadalmi részvételt sürgető programjával, a tér teljes átalakítása során a lakosoknak részvételi lehetőséget kell biztosítani a Liget tér jövőbeni kialakításáról folyó párbeszédben. Az LMP úgy gondolja, hogy mint zömében civilekből álló pártnak, szerepet kell vállalnia a civil erőfeszítések koordinálásában, a közös ötletelésben, hogy a kőbányaiak végre saját maguk is beleszólhassanak a róluk szóló döntésekbe és változtathassanak a köztereken kialakult helyzeten.

Más országokban, városokban járva sokunk megtapasztalhatta, hogy az elkötelezett városvezetés a lelkes polgárok együttműködésével milyen sokat képesek tenni az élhetőbb környezetért. A most induló Zöld-Tér fórummal az a célunk, hogy összefogjuk a lakókörnyezetük szebbé tételéért tenni kész kőbányaiak erőfeszítéseit. Itt a lakók megoszthatják egymással, ki mit gondol, milyen jó ötletet látott vagy hallott, kinek mi hiányzik. Ezeket a javaslatokat egyrészt továbbíthatjuk a kerület vezetésének, illetve részt vállalhatunk a kivitelezésben, másrészt a felmerülő ötletek között biztosan lesz egy sor olyan, amelyeket akár mi magunk is meg tudunk valósítani. Ilyen lehet például egy közösségi kert létrehozása, amelyből egy-kettő már kialakulóban van Budapesten.

Az LMP kőbányai csoportja gondolatébresztőnek szánja megmozdulását, mely után nagy érdeklődéssel várja a lakosság ötleteit a tér  élhetőbbé tételére vonatkozóan a www.kobanya.lehetmas.hu internetes fórumon. Ne abban bízzunk, hogy a kerület vezetése megmondja helyettünk, milyen környezetet szeretnénk magunk körül. Nálunk, akik itt élünk, ezt senki nem tudja jobban. Arra kérjük Önöket, gondolják végig és írják le röviden, mi bántja a szemüket, mi hiányzik a lakókörnyezetükben, mitől lehetne az a Liget tér, kellemesebb, komfortosabb, marasztalóbb. Kisgyermekes és rokkant lakosok számára különösen fontos. Reményeink szerint, október 3-a után a kőbányai közgyűlésben közvetlenül is érvényre juttathatjuk a fenti célokat, de a lakosság ötleteinek becsatornázás a helyi politikába folyamatosan fog történni lakossági és internetes fórumok keretében.

Emellett faültetésünknek jelképes szerepet is szánunk. Kőbányának gyökeres közéleti változásra van szüksége az élhetőség érdekében. A fa több szempontból is jól jelképezi milyen változásokra van szükség. Ezek a fák a Felső-Kiskunságban gyökereztek, ezért azt is jelképezik, hogy Kőbányának meg kell őriznie a természethez való kapcsolatot, mert e nélkül a fővárosi ember élete sem lehet teljes. Fás száruk van, nem hajlanak meg minden politikai szellő hatására. Emellett ezek a szilfák szívósak, dacolnak a téli útsózással, illetve a szennyezett fővárosi levegővel is. Hosszú életűek, nem csak a kampányidőszakra vannak berendezkedve. Tartós, folyamatosan fenntartható életre törekszenek.

Friss erő  kell Kőbányának! Olyan vezetőségre van szükségünk, amely saját párt- és egyéni érdekein felülkerekedve, szakmai érvek mentén dönt. Képes a termékeny együttműködésre a szakmai szervezetekkel, és a közélet minden szereplőjével. Nem azon munkálkodik, hogy lecserélje azokat, akik nem egy véleményen vannak vele. A már 20 éve tartó politikai kakaskodás eredménye, hogy nem a kerület érdekeit leginkább szolgáló döntések születtek.

A Kőbányai Önkormányzat 1016/2008.(VI. 1.) számú határozatával jóváhagyott Integrált városfejlesztési koncepciója rámutat a 10. kerület lakónépességének elvándorlására, és a korcsoportok megoszlását vizsgálva az is kiderül a dokumentumból, hogy a kerület népessége rohamosan öregszik. A koncepció szerint ebben jelentős szerepet játszik a lakókörnyezet állapota. Mégis, mindezidáig nem volt tapasztalható az önkormányzat igyekezet a rossz tendenciák megfordítására.

Ahhoz, hogy Kőbánya 10 év múlva olyan kerület legyen, ahová  szívesen jönnek lakni a fiatalok változás kell! Szemléletben, hozzáállásban, személyekben!

A faültetés időpontja: 2010. Október 1. 16:00 óra. Mindenkit szeretettel várunk!

Lapos Péter LMP kőbányai sajtófelelőse

Ebben a bejegyzésben igyekeztem csokorba szedni azokat az ötleteket, amelyekkel találékony kőbányai polgárok igyekeztek maguk és környezetük számára élhetőbbé tenni kerületüket. Nem kell persze világrengetően nagy dolgokra gondolni, a leghosszabb utazás is egyetlen kis lépéssel kezdődik. Ezek az alulról induló kezdeményezések szerintem azt tükrözik, hogy vannak már Kőbányán is olyan öntudatos lakosok, akik nem elégszenek meg az „állambácsi” többé vagy kevésbé tökéletlen szolgáltatásaival, hanem igyekeznek maguk átformálni azokat a józanész és a közjó érdekében. Hiszen ki tudhatná jobban maguknál a polgároknál, hogy ők mit szeretnénk a közvetlen vagy tágabb környezetünkben megváltoztatni, jobbá tenni? Az is látható, hogy van elég nyitottság a „fejekben”az újra, és nem uralkodik mindenhol a mindent megsemmisítő kritikával illető, a kákán is csomót kereső hozzáállás. Talán lassan valóban beindul az a társadalmi változás, amikor a polgárok szakítani tudnak a régi berögződéseikkel és nem csupán az atyáskodó államban (önkormányzatban) keresik a megoldásokat életük problémáira, hanem maguk is megpróbálják megkeresni azokat. Ehhez már csak az önkormányzatok partnersége hiányzik, amely szabad utat enged ezeknek, amennyiben valós igény mutatkozik erre a lakosság többségének részéről. Nem utolsó sorban, ezeknek a civil kezdeményezéseknek közösségteremtő hatásuk is van, hiszen összehozzák, együttműködésre ösztönzik a fővárosi polgárokat. Ez koránt sem utolsó szempont akkor, amikor az átlagos magyar napi 4 és fél órát tölt tv-je, számítógépe előtt munkából, iskolából hazatérvén, mellyel hatásosan kizárja magát a közösségi létből. (Adatok forrása: Nemzeti Hírközlési Hatóság, Magyar Infokommunikációs Jelentés, 2009. BellResearch, Invitel által végzett piackutatás, GFK 2009)

A következőkben leírtaknál biztosan sokkal több, nagy lehetőségekkel kecsegtető ötlet volt és van, megfigyelésemet csak a közelmúlt óta folytatom. Mondanom sem kell, hogy mostanáig ezekből semmit sem érzékelt a kerület vezetése, tudtommal egy civil kezdeményezés sem került be pl a jelenlegi vezetők választási programjaiba. Derék városvezetőink a civilekkel való állandó kapcsolattartás és ötleteik becsatornázása helyett, innen messziről legalábbis úgy tűnik, nagyobb hajlamot mutatnak irodáikba való bezárkózásra és íróasztalaik mögött egymással vívott hatalmi harcaikra. Lássuk, hát, mire képesek a kőbányaiak a maguk erejéből, a maguk civil módján!

- Az egyik ötlet, amelyet egy ismerősöm valósított meg a társasházban, ahol lakik, a komposztáló program elindítása volt. A társasház megszavazta a pénzt komposztládára, ők meghirdették ennek lehetőségét, majd kiokosították szomszédjaikat a szerves hulladék komposztálásának módszeréről. A dolog tavaly nyár óta működik, meglepően jól. A ház kevesebb szemetet termel, így szemétdíjat megtakarítva, ráadásul a lakóközösség részben önellátóvá is vált virágföldből.

- A másik hasonló projekt két ismerősömtől származik, akik nem nyugodtak bele a gyermekeik által látogatott óvoda lerobbant állapotába. Kitalálták, hogy ha már a fenntartásért felelős önkormányzatnak nincs pénze felújítani az óvodaudvart, akkor majd ők kezükbe veszik a helyzetet. Hozzáteszem, hogy átlagos jövedelmű mindkét szóban forgó ismerősöm. A kezdeményezés még kezdeti fázisban van, de már két ízben gyűjtöttek sikeresen pénzt ruhabörze megrendezésével az óvodában. Az így összegyűjtött pénzből egy trambulint vettek a gyerekeknek. Talán néhányan azt gondolják, hogy kicsi dolgok ezek, de akik részt vesznek benne, azok lendületet kapnak, akik meg látják, azok esetleg kedvet ahhoz, hogy maguk is beszálljanak a következő projektbe - így születnek a csodák.

További ötletek is vannak már a meglévő közösségi terek, játszóterek megóvására. Sokan hiszik úgy, hogy a kulturált környezet indirekt módon neveli azokat a használókat, akik még nem ismerik a harmonikus, esztétikus közösségi tereket és ezek értékét. Komoly erőfeszítést, és türelmet igényel, míg a "tanulási folyamat" tart. Ha azonban kialakul az a mentalitás, hogy a közös tulajdon is a „miénk”, akkor nemcsak kevesebb lesz az utcai szemetelés, de pl kevesebb lehet a vandalizmus, a házfalakat és a buszokat összefirkálók száma.

Több, újonnan épített fővárosi játszótér esetében is megismétlődött az a lehangoló tapasztalat, hogy hamarosan használhatatlanná váltak rongálás miatt. A probléma megoldására szociális munkások, szabadidőszervezők és pedagógusok "szolgáltak" a téren, akik megtanították a gyerekeket és szüleiket a játékok használatára, tisztaság megtartására. A lepusztult játszóterek és egyéb közterek mutatják az önkormányzatok tehetetlenségét, és hogy a lakosság aktív közreműködése nélkül semmit sem tehet a városvezetés, ami hosszabb távon is működőképes. Ennek megszervezésére merült fel néhány, még nem kidolgozott ötlet.

- Kisfilm készítése a játszóterek használatáról, amit iskolákban lehetne terjeszteni. Ez akár animációs is lehetne. Sok pedagógus felvállalná, hogy megnézzék, beszéljenek róla iskolai keretekben.

- Társadalmi munkában, a játszóteret használók hetente/havonta takarítanák, "restaurálgatnák" az eszközöket, gondoznák a növényzetet. A kutyatulajdonosok kivehetnék részüket a kutyafuttatók rendben tartására. Az önkormányzat biztosíthatná az eszközöket a társadalmi munkához.

- "Térőrség" szervezése. Nagyobb gyerekek párban, négyesével csoportot alkotva, meghatározott időben őrséget vállalnának a téren, hasonlóan a polgárőrökhöz. Ennek szervezése iskolai vagy lakóközösségi szinten történhetne, felnőtt segítséggel, amit a szülők osztanának be egymás között.

- Rendszeresen mehetne egy zenei reklám a Kőbánya Híradóban.(ATV) Összeállhatna egy gyerekzenekar és felvennék a Zöld Tér reklámzenéjét. No persze, még ezt is meg kellene komponálni, szövegét megírni. Valahogy úgy, mint a We are the Word, csak nem sztárokkal, hanem húsvér kőbányai gyerekekkel, szülőkkel.

- A térfigyelő kamerák sűrűbb elhelyezése.

- A Hofi park további fásítását, illetve a fák locsolását is meg lehetne valósítani lakossági összefogással. Természetesen úgy, hogy a kisfákat és a szerszámokat az önkormányzat biztosítaná. Az iskolákat is lehetne mozgósítani, hiszen az egykori Barátság Parkban, (ma Óhegy Parkban) az összes fát gyerekek és orosz katonák telepítették közösen. Az akkori gyerekek szórakozásként élték meg a „feladatot”és ma büszkén mutogatják a "fáikat". Most oroszok nélkül, csak kőbányai gyerekek, szülők, ültethetnének.

- Pályázatot lehetne hirdetni gyerekeknek: "A mi parkunk" vagy bármi jobb ötletes címmel, hogy ők mit szeretnének látni a régi Gergely bánya területén, hogyan járulhatna az ő életükhöz hozzá a park megvalósulása.

- Szintén gyerekeket lehetne bevonni a lakosság kérdőíves felmérésébe. Jól megszervezve jobban működik, mint hivatásos vagy nem hivatásos kérdezőbiztosokkal. Az emberek jobban megnyílnak a gyerekeknek, a gyerekek pedig felelősségteljes, számukra konkrét és elvégezhető munkát kaphatnak, amivel maguk tehetnek lakóhelyükért. Saját lakókörnyezetükben, családjaikban minden gyerek, akár felnőtt segítsége nélkül is képes a kérdőíveket kitölte(t)ni. Ennek hátterében persze felnőttek által jól szervezett munka áll.

Az ilyen és hasonló ötletek talán segíthetnek abban, hogy elinduljon a változás Kőbányán, mert biztos vagyok benne, hogy sok hasonló van még, és ezeknél izgalmasabbak is. Az LMP célja összekötni az aktív "magokat", megosztani a tapasztalatokat, ismertebbé tenni azokat. Konkrétan a komposztálást pl. be lehetne indítani sok más társas- és kertes házban szerte a kerületben. Vannak már olyan civil szervezetek, mint pl a SZIKE Egyesület (http://www.szike.zpok.hu/), vagy a www.z-pont.hu amelyek szakmai támogatást, ötleteket tudnak adni, kész programjaik vannak. Akik a leírt kezdeményezések iránt érdeklődnek, soraim továbbgondolkodásra sarkalltak, fordulhatnak a kőbányai LMP csoportjához a, http://www.kobanya.lehetmas.hu/-n, ahol a tagok, szimpatizánsok készséggel megosztják a megszerzett tapasztalatokat az érdeklődőkkel. Aki pedig hozzátenni szeretne a fenti ötletekhez, vagy az olvasás során új ötlete támadt volna, de segítség kellene a megvalósításhoz, azok is hívhatják a fenti e-mail címen található telefonszámot.

Hajrá Kőbánya, hajrá civilek!

A Dalai Lámától Curitibáig - avagy, mennyit tesz az optimizmus?

Ma volt szerencsém élőben hallani a Dalai Lámát a Parlament felsőházi termében. Egymás után mesélte történeteit és bár érezhető volt benne a keserűség a régóta tartó kínai elnyomás miatt, hajlott kora ellenére mégis töretlennek látszott optimizmusa. Elmondta, hogy a múltban számtalan alkalommal, építő kritikával illette a kínai vezetést, de mindannyiszor merev elutasítás volt ezekre a válasz. Ennek ellenére bizakodott, hogy a változás feltartóztathatatlan, hiszen lám csak, 50 éve még senki sem beszélt emberi jogokról a nemzetközi kapcsolatokban, most meg, hatalmas országok kritizálják Kínát ezek megsértése emiatt. Úgy tűnt, fikarcnyi kételye sincs a felől, hogy változik a világ, mégpedig pozitív irányba és ez csak idő kérdése. Ezért nem hiábavaló a békés ellenállás, amely makacsul szembeszegül a nehézségeknek, és amelyet csak megerősítenek az esetleges kudarcok.

Talán rossz hasonlat, de erről jutott eszembe az a békés politikai küzdelem, vagy hívjuk inkább „csendes forradalomnak”?, amit a magyar Zöld párt folytat cirka 2 éve a rendszerváltó politikai elit ellen, épp most, Budapest megváltoztatásáért (is) a küszöbön álló választásokon. Itt is egyfajta szemléletmód és életmódváltás a cél, és mint a tibetiek, ők is jóval gyengébb pozíciókból indultak, mint a jelenleg uralkodó pártelitek. Mindkét ellenzéki erő tudja, hogy csakis lassú, kitartó és békés út vezethet a végső célhoz. Mégis, miféle homályos úti cél felé vezetné az LMP Budapestet, ha tehetné? Tán nem is tudják, miről beszélnek ezek a forrófejű ifjoncok. Nos, lássunk hát egy példát egy nagyváros gyökeres átalakítására, amit a http://mernoknok.blogter.hu/413847/curitiba_2 oldalon találtam. A mottó az lehetne, fenntartható és élhető városban akarunk lakni!

Curitiba

Van Brazíliában egy város, ami nem a koktéljairól vagy strandjairól a legismertebb, hanem arról a rehabilitációs programról, amit Jaime Lerner hajtott végre polgármestersége alatt.

Jaime Lerner (építész, urbanista) három cikluson keresztül látta el a brazíliai Paraná állam-béli Curitiba polgármesteri feladatait 1971 és 1992 között, majd két cikluson keresztül Paraná állam kormányzója is volt. Polgármestersége alatt Curitiba drámai változásokon ment keresztül. Megújította a közterek nagy részét, a városfejlődésnek szigorú irányokat szabott, átalakította a tömegközlekedési rendszert (BRT), új közparkokat és közösségi funkciókat létesített (városi akupunktúra) és a szegények felzárkóztatására is hatékony módszert dolgozott ki. Curitiba több, mint 35 éve a fenntartható városfejlesztés példaképe.

Város = zöld lét

Élj közelebb a munkahelyedhez – dolgozz közelebb a lakásodhoz!

A nagyvárosokról többnyire szennyezett levegőjű, zajos, elviselhetetlen sűrűségű helyek jutnak eszünkbe. Aki zöld környezetben szeretne élni, az többnyire családi házról, esetleg lakóparki lakásról álmodozik közel a városhoz. Sokan igyekeznek is megvalósítani ezt az álmukat, így a nagyvárosok közelében világszerte szaporodnak az ún. alvóvárosok, melyek egyéb funkció nélkül napközben konganak az ürességtől, éjszaka üresek az utcák. Az agglomerációban élők naponta rengeteg időt töltenek egyedül (vagy legfeljebb ketten) ülve autójukban azzal, hogy munkahelyükre jussanak. Ha valaki ezzel szemben a városban él, rengeteg időt és energiát takarít meg magának, a város levegőjének pedig némi szén-dioxidot. (a városokban a CO2-kibocsátás 50%-a az autóktól származik)

A város nem egy probléma, a város a megoldás! - ez Jaime Lerner munkásságának kulcsmondata.

Curitiba fejlesztési koncepciójának kidolgozásakor egy olyan többfunkciós város kialakítását tűzték ki célul, mely élhető és kényelmes környezet lakói számára, a nagyobb távolságok pedig gyorsan elérhetők tömegközlekedéssel. A közösségi terek megújításánál, a sétálóutcák kialakításakor a 24-órás utca koncepciója alapján dolgoztak.

Kreatív városfejlesztés

A rehabilitációs program sikerének egyik kulcsa a gyorsaság, melynek segítségével megmenekíthető a bürokrácia csapdájából, a politikai programoktól és saját félelmeinktől. A gyorsaság alatt a curitibai értelemben nem egyszerűen hatékonyságot kell itt érteni, hanem valós sebességet: sétálóutcát 72 óra alatt is ki lehet alakítani. Ez történt 1972-ben, amikor a 4-sávos November 15. utcát sétálóutcává alakították Curitibában. A város tervezői, látva az ellenállást, gyors akcióba kezdtek, és az utcát 15 tömb-hosszúságban egy péntek éjjel lezárták, hétfő éjszakára pedig át is adták a gyalogosoknak. Bár az akció a maga idejében komoly felháborodást keltett, mára senki nem tudná elképzelni, hogy autós forgalom legyen az utcában.

Nem közömbös megjegyezni, hogy Lerner katonai diktatúrában volt első körben Curitiba polgármestere. Demokráciában ilyen akció elképzelhetetlen. Lernert azonban ezt követően demokratikus úton is újraválasztották még két alkalommal. „Minden városban 3 év alatt fejlődést lehet elérni. Függetlenül az adottságaitól vagy a költségvetési kerettől. A kreativitás ott kezdődik, amikor egy 0-át levágnak a költségvetésedből. Ha 2-t vágnak le, a kihívás még szebb.” A városfejlesztés egyes elemei egymásra épülnek. Az egyik a másikat gerjeszti, a struktúra egyes elemei egymásra épülve kapnak értelmet. A kiváló tömegközlekedés mit sem ér, ha a város fejlődési irányai nincsenek átgondolva. A város egyes problémás helyeinek kezelése esetén alkalmazza Lerner a városi akupunktúra fogalmát, mely lokális beavatkozással hat az egész rendszer működésére.

Curitiba BRT

Ebben a brazil városban alkották meg az ún. Bus Rapid Transit (BRT) rendszert, melyet azóta világszerte sikerrel alkalmaznak New-York-tól Párizsig mind az 5 kontinensen több, mint 80 városban. Curitiba Zöld Vonala 18 km hosszú, mely egyben egy lineáris park is. Benne két fizikailag elválasztott sáv a kétirányú gyorsbusz-forgalom számára, külön sávok az autós forgalomnak, kétirányú kerékpársáv és természetesen növények, ahová csak fér.

A város tömegközlekedési rendszerének alapelve, hogy a különböző közlekedési eszközök külön térben működve tudnak a leghatékonyabban működni, hisz nem akadályozzák egymást. Az autósforgalomtól jól és biztonságosan elkülönített sávban haladó buszok nagyobb sebességgel, biztonságosabban tudnak közlekedni. A gyorsaságot növelik a speciálisan kialakított buszmegállók, melyek emelt padlója, a busz platformjával egyenlő magasságú, így könnyebb a fel- és leszállás. A mozgássérültek részére a megálló emelővel van felszerelve. A menetjegyek egységesek a rendszerben és a megállóban előre kell érvényesíteni a felszállás előtt.

A vonalakon dolgozó dupla-csuklós buszok egyszerre 270 utast tudnak szállítani. A BRT a hagyományos buszokhoz képest négyszer hatékonyabb. Kapacitása megegyezik a metróéval, kiépítési költsége pedig töredéke annak. A BRT rendszert naponta 2400000 utas használja és teljes egészében állami támogatás nélkül tud működni. Ebből lenne mit tanulnia a BKV vezetőinek!

A közlekedési rendszer fejlesztésébe beletartozik a kerékpáros hálózat kiépítése is. Mára 120 km kerékpárút épült ki a városban.

Zöldséget szemétért

A 70-es évek előtt Curitiba nyomornegyedei is ugyanúgy néztek ki, mint máshol Dél-Amerikában. A 70-es években a Cambio Verde program segítségével a szegénynegyedeket is meg tudták tisztítani, melyeknek szűk utcáin nem fért el a szemétszállító autó. A programban a leadott szemétért cserébe zöldségeket adott a város a rászorulóknak. A változás drámai volt. Hasonló módszert alkalmaztak a szeméttel terhelt öblök megtisztítására is. A halászoknak a halászati szezonon kívül a szemét eltakarítása jelentett bevételi forrást. Lerner több szociális és oktatási programot is kezdeményezett. A szegénynegyedekben, az utcán felnőtt fiatalok számára pedig fizetett közmunkát kínált fel, ha nem volt kedvük iskolába menni. Így tudta bekapcsolni az utcagyerekeket a közparkok létrehozásába, fák ültetésébe, növények gondozásába, akik ezáltal megtanulnak gondoskodni környezetükről.

A polgármester néhány intézkedése megkérdőjelezhető ugyan, összességében mégis hatásos programot hajtott végre a szegénynegyedek felszámolásában.

A város és a gyerekek

Az a jó város, ahol jó gyereknek lenni, hisz a várost a gyerekek tudják jobbá tenni. Curitibában a gyerekek számára közös foglalkozásokat tartanak, ahol arról tanulhatnak, hogy miért jó a tömegközlekedést használni vagy szelektíven gyűjteni a hulladékot, iskolai program keretein belül vehetnek részt közparkok kialakításában. Ha egy gyerek megtanulja szelektíven gyűjteni a hulladékot, a szüleit és később gyermekeit is meg fogja tanítani rá. Curitibában a lakosság 70%-a szelektíven gyűjti a hulladékot, mely globális összehasonlításban is vezető arány.

Fiatalok számára készült könyvében Lerner a város karaktereit számukra is megfogható módon ábrázolja. A várost a teknőchöz hasonlítja, hisz a teknőc működése a legjobb példa a lakás és munkahely közelségére. A teknőc páncéljának szerkezete pedig gyönyörűen mintázza a város struktúráját. „Milyen szomorú lenne a teknőc, ha a páncéljából kihasítanánk egy darabot, hogy azzal külön dolgozzon?” – teszi fel a kérdést a gyerekeknek Lerner. Városainkat pedig sajnos sokszor ekképp kezelik, és ha ez történik, valóban szomorú eredményeket kapunk. A fenntartható várost a gyerekek valósítják meg, akkor lehet hosszú távú eredményeket elérni, ha ők tudják, hogyan működik és hogyan kell jól használni.

Curitiba egy poros brazil városból mára valóban egy zöld város lett. 1970-ben az ENSZ kimondta, hogy minden városlakóra legalább 20 m2-nyi zöldfelület kell jusson. Curitiba 0,5-ről 51 m2-re fejlesztette ezt az arányt az elmúlt 35 évben mindez eléggé figyelemreméltó egy Budapest méretű város tekintetében.

Bőven van mit tanulni abból, ami ott megvalósult., sok nagyvárosban igyekeznek átültetni az itteni tanulságokat. Mindehhez viszont mindenekelőtt kell egy Jaime Lerner, akinek legújabb projektje a városi autóforgalom csökkentésére párizsi közösségi kerékpárhálózathoz hasonló autós CarDocking rendszer kidolgozása.

Biztosan nem lehet a curitibai példát egy az egyben lemásolni Budapesten. Több okbó sem. Egyet azonban lehet: két hét múlva a választók adhatnak esélyt egy tiszta lappal induló politikusgenerációnak, akik friss ötletekkel rukkolhatnak elő. De még velük sem lesz egy csapásra itt a Kánaán. Mondott ugyanis még valamit a Dalai Láma előadása végén, amit érdemes megfontolni. „Ne panaszkodjanak annyit a magyarok tömegei, hanem inkább kezdjenek a jelenleginél keményebben dolgozni a jólétükért.” Vagyis ne csak a politikusoktól várjuk a mesés ígéreteket és a szebb jövőt, hanem lássuk be, hogy ehhez nekünk is hozzá kell adnunk fizikai és szellemi energiáinkat. Ne legyünk örökre saját pesszimizmusunk és téveszméink foglyai, hanem merjünk új oldalról közelíteni a problémákhoz. És akkor talán a problémák nem is olyan nagy problémák többé.

- ingyen BKV-t és új plázát, avagy egy élhetőbb Budapestet -

Kőbánya ma sokak szerint nem az itt élőké, hanem azt különféle beruházók, ügyeskedők és érdekcsoportok kebelezték be. A tömegközlekedés Budapest szintű leromlása, a magánprofit-szerzésre optimalizált parkolási szisztéma, a zöldfelületek megfogyatkozása, a városi fák megritkítása, (lásd pl kerületünkben legutóbb az épülő Terminál bevásárlóközpont mellett, a Vak Bottyán utcában vágtak ki fákat) szembemegy a közjó követésével.

Vissza kell adnunk a 10. kerületet a kőbányaiaknak és visszaengedni a városba mindazt, ami miatt érdemes Kőbányán élni: a jó levegőt, a viszonylagos csendet, a zöldet, a tisztaságot, a kerékpározást és a sétát, a kulturált és színvonalas városi közlekedést, a kikapcsolódási és szórakozási lehetőségeket, az emberléptékű, a városi ember igényeit helyben kiszolgáló üzleteket és szolgáltatásokat.

Erre az irányváltásra a jelenlegi döntéshozatali rendszerben nincs lehetőség. Ahhoz, hogy Kőbánya újra a saját polgáraié legyen, be kell vonni a lakosokat a város fejlesztésével és üzemeltetésével kapcsolatos döntésekbe. Ne lehessen a helyben élők akarata ellenére bevásárlóközpontot vagy parkból sittlerakót (pardon „szánkózódombokat”) létesíteni! A részérdekek nem kerekedhetnek az itt élő közössége érdekei fölé. Kőbányát vissza kell adni a saját lakóinak!

Mindezt úgy lehet megvalósítani, hogy az önkormányzatok és cégeik nyilvános szerződéseit és számlavezetéseit átláthatóvá tesszük, és így a részvételi költségvetés intézményein keresztül a lakosság bevonásával születnek meg a fontosabb döntések. Így jutna pénz, a panelfelújítás felgyorsítására, a rokkantaknak és kismamáknak is fontos akadálymentesítésre, a bérlakás-program folytatására, az egészségügy fejlesztésére, kulturális beruházásra és értékmentésre.

Minden polgár joga, hogy az őt érintő döntésekben közvetlenül vagy képviselői útján részt vegyen. Olyan, elkötelezett városvezetők kellenek, akik hisznek abban, hogy az érintettek számára a lehető legközvetlenebb beleszólást kell megteremteni: minél szélesebb körű ugyanis a részvétel, annál nagyobb az önrendelkezés, annál átláthatóbbak a folyamatok, annál nagyobb az érdekegyeztetés lehetősége.

Azonban az olyan pártok, ahol a belső szervezetei kultúra a központosításon és a nézeteltérések hatalmi szóval való elfojtásán alapszik, ahol az érdekegyeztetés, a vita szükségszerűen idő és energia pazarlásnak lett nyilvánítva, nehezen hihető, hogy a lakossággal szemben gyökeresen másként fog majd viselkedni.

Azok a vezetők teremthetik meg az igazságos társadalom alapjait, akik nem sajnálják az idejüket és energiáikat az építő vitától és a lakosság beleszólásával járó többletmunkától és fáradtságtól. Jelenleg átláthatatlan mechanizmusok alapján, az érintettek véleményének figyelmen kívül hagyásával születnek az ország meghatározó döntései, és ez alól nem kivétel Budapest, illetve Kőbánya sem. Nem hatékony a közpénzek elköltése, egyes szolgáltatások a szükségesnél drágábbak, miközben a közvagyon hasznosítása közel sem optimális, gyakran felüti fejét a korrupció. A részvétel, az önrendelkezés, az érdekegyeztetés, az átláthatóság egymással összefüggenek, és jelentősen csökkentik a visszaélések lehetőségét.

Olyan Kőbányát kellene a következő képviselő testületnek teremteni, ahol:

- a rendszeresen lebonyolított, érdemi helyi véleménynyilvánítások és a részvételi költségvetés intézményein keresztül a lakosság bevonásával születnek meg a fontosabb döntések,

- működnek azok az információs, a mérlegelést, véleményalkotást támogató csatornák, amik lehetővé teszik, hogy a lakosság valóban széles rétegei kapcsolódhassanak be a döntési folyamatokba,

- az átlátható gazdálkodás egyszerű, könnyen betartható szabályok mentén hatékonyan folyik a civil képviselők folyamatos ellenőrzése mellett,

- az önkormányzat az összes közérdekű információt időben, átláthatóan nyilvánosságra hozza,

- az önkormányzat gondoskodik a közművek jó minőségű, olcsó működtetéséről a fenntartható fejlődés szempontjainak maximális figyelembevétele mellett.

Sajnos a jelenlegi gyakorlat szerint a polgárok politikai sorsuk alakulásáról csupán négyévente nyilváníthatnak véleményt az országgyűlési és helyhatósági választások alkalmával. Saját kezdeményezésükre csak nagy erőforrások mozgósításával fejezhetik ki közvetlenül véleményüket vagy dönthetnek népszavazáson. Többek között ezért is érzik úgy sokan, hogy biankó csekket állítanak ki képviselőknek, akik aztán döntenek mások feje fölött.

Talán érdemes lenne kísérletezni az érintettek számára a lehető legnagyobb hozzáférést biztosítani a döntéshozatalban, mert a legjobb döntések a közös döntések. Csak azért, mert sokan talán nem tudják, hogyan kellene jobban működnie Kőbányának és hogyan lehetne a 10. kerület egy élhetőbb kerület, még nem következik, hogy a már hosszú évek óta a politikából (egyre jobban) élő politikusok jobban tudják.

A következő bejegyzésben, ahogy azt már ígértem, pozitív példákat is be fogok mutatni. Olyan városokat, amelyek sokat tettek lakóik életminőségének javításáért a lakosság politikai részvétele révén.

Lapos Péter blogja EZEN a linken érhető el!

Több tucatszor hallottam ezeket a szavakat kopogtató cédulagyűjtés közben félhangosan vagy hangosan a bejárati ajtó csapódása előtt a csalódott kőbányai polgároktól. Így fejezték ki sokan, hogy nem kívánnak élni a jelöltajánlás lehetőségével, mert nem hisznek benne, hogy lehet más a politika. Hogyan váltam mégis ebben a környezetben „mozgalmi emberré”? Ebben a döntésben nem elhanyagolható része volt a „Hofi parknak”.

Miközben gyerekből kamasszá, majd felnőtté váltam, a mai park helyén lévő agyagbánya termelését leállították, majd feltöltötték szeméttel, később pedig látszatparkká lényegült át egy rekultivációnak nevezett kozmetikázással. A lényeg, hogy a mai napig nem lehet rendeltetésszerűen használni, mivel képtelen betölteni normális közjóléti funkcióját. Nincsenek rajta játszóterek, sportpályák, sétányok. Viszont a jelen pillanatban is drótkerítéssel van körbekerítve, mementót állítva a megvalósulatlan politikusi ígéreteknek. Néhány éve ültetett és kiszáradt facsemeték egész csoportjai utalnak arra, hogy valami nincs rendjén a talajszint alatt sem, és állítólagos metángázkitörések teszik veszélyessé a helyet. A terület további érdekességei közé tartoznak azok a távolabbi felén magasodó építkezési törmelékdombok, melyeket mind a fideszes, mind az MSZP-s kőbányai képviselők „szánkózó dombnak” hívnak, valami nagy-nagy félreértésből kifolyólag. Hiszen ki is küldené gyermekeit épületbontásból származó törmelékhegyre szánkózni?

A politika sajnos szitokszóvá vált a rendszerváltás utáni Magyarországon. Jó oka van ennek. Mégis nem kéne ennek szükségszerűen így lennie, hiszen a politika szó a közjó szolgálatát kellene, hogy jelentse, melyet elhivatott és hozzáértő emberek művelnek. Azért szántam rá magam e blog írására a kőbánya.info-n, hogy rámutassak: közös „parkunk” abszurd állapota hűen visszaütközi mindazokat a visszásságokat, amelyek az utóbbi húsz évben a magyar közélet  szinte minden területére jellemzőek voltak, és amelyeknek az állampolgárok megtévesztése is eleme volt időnként. Amikor pedig nem a politikusi önérdek, akkor a hozzá nem értés nehezítette és nehezíti mindennapi életünket.

Ezért szeretném megosztani a kedves olvasókkal gondolataimat, amik a közéleti eseményeivel kapcsolatban támadtak, hátha mások érdeklődésére is számot tarthatnak. Talán, mások is kedvet kapnak a politikában való részvételre, ezzel is nehezítve azon helyzetét, akik örömmel használják ki az állampolgárok politikaundorát. Talán a Hofi park-magyar közélet párhuzam nem vezet minket messzire, de legalább közösen elgondolkodhatunk rajta, hogy vajon törvényszerű-e a kőbányai közterületek lepusztult állapota, vagy a helyi politika kritikán aluli volta, melyet sokak szerint korrupció és elképzelés nélküliség jellemez. Pozitív példák és viselkedések bemutatásával talán leküzdhető az a negatív kép, amely jelenleg a politikát övezi. Nagyon lassan, Kőbánya egy olyan kerület lehet, amely arról lesz ismert, hogy itt a politikusok képesek higgadtan, tényszerűen, esetleg szellemesen egyetértésre jutni más pártállású társaikkal, túllépve egymás címkézésen és érvekkel meggyőzve egymást?

Mindez csak utópia? Luxus lenne a jelenleginél kulturáltabb politikai és természeti környezetben élni a panelházak között? Szerintem korántsem, de az élhető lakótelepi élet megvalósulásának sok köze lehet a helyi politika állapotához is. Ezeket a kérdéseket járom körbe ebben a blogban, bízva abban, hogy elindul egy közös gondolkodás, amit esetleg közös cselekvés is követhet. Hiszen velem együtt biztosan sokaknak nem mindegy, hogy hol és hogyan élnek, illetve hogy büszkék lehetünk-e végre a kerületre, ahol lakunk.

Lapos Péter blogja EZEN a linken érhető el!