A Kőbányán található óvodákban egyre általánosabb jelenség, hogy a pedagógusok nehezen tudják megvédeni a rájuk bízott gyerekeket a káros környezeti hatásoktól. A gyerekeiket oda járató szülőktől az az információ jutott el az LMP kőbányai csoportjához, hogy igen gyakoriak az óvodákban a lopások, és a gyerekek ki vannak téve a szülők veszekedéseinek. 

Az óvodákban egyre sűrűbbé váltak a ruhák, cipők eltulajdonítása, amely az egyébként is szegény szülőknek jelentős többletterhet okoz. A pedagógusoknak sajnos nem állnak megfelelő eszközök a rendelkezésükre, hogy ezeket megfékezzék. A legrosszabb azonban az egyes szülők viselkedése; ahogy egymásnak esnek az óvodában találkozva. A beszámolók szerint előfordul az óvónők fenyegetése, mikor a szülők veszekedését le akarták csitítani. A „Megvárunk téged odakint!” felszólítás már több alkalommal elhangzott. Ilyen légkörben kell felelősségteljes munkájukat ellátni az óvónőknek.

A fő áldozatai ezeknek a káros környezeti hatásoknak persze maguk a gyermekek, akik gyakran eleve hátrányos családi háttérből jönnek az óvodába, és ott sem kerülhetnek nyugodt légkörbe. Nem csoda, ha később ezeknél a gyerekeknél egyre súlyosabb magatartási, tanulási problémák alakulnak ki. Az agresszió látványa a gyermekekben is agresszív viselkedést, vagy szorongást válthat ki. Talán nem is csoda, ha az ilyen körülmények között felnövő gyermekekből nem válnak sikeres felnőttek és sokan közülük a bűnözés felé fordulnak később. A kerület közbiztonsága is sokat romlott az utóbbi időben. Nem ritkaság, hogy például a Téglavető és a Kocka utcán keresztül korán reggel vagy késő este gyalogosan közlekedőket kirabolják.

A fent leírt jelenség megfékezésére polgárőrökre, illetve a rendőrség fokozottabb jelenlétére volna szükség. Az agresszív szülőket jó eséllyel visszatartaná ezek jelenléte és a dolgozók biztonságérzete jelentősen javulna. A kerület politikusainak lenne felelőssége, hogy észrevegyék és kezeljék az általuk fenntartott intézményekben kialakult problémákat és segítségére siessenek a munkájukat végző pedagógusoknak. Nem csak a választási kampány hónapjaiban kell a választók kedvében járni, és megkérdezni őket, miben kérnek segítséget, hanem a mindennapokban is.

Lapos Péter, kőbányai LMP tag

A kép illusztráció, forrása: principalspage.com

A kérdés aktuális, egyre könnyebben eshetne meg bármelyikünkkel az elszegényedés. Néhány hónapja találkoztam Annával, aki megosztotta velem ő és családja történetét. Több részletben szeretném közre adni a jelenleg kőbányán élő család kálváriáját. Számomra ez rávilágított arra, hogy hová vezethet a hatóságok és a társadalom közönye és hogy milyen azoknak a családoknak az élete, akiket Magyarország "otthagyott az út szélén". 

A kép forrása: Lapos Péter Facebook oldala

Az 1. rész EZEN a linken olvasható el!

2. rész

"Nem sokkal előtte megismertem életem párját. Sikerült egy harmonikus kapcsolatot kialakítanunk, a gyermekeim imádják, apjukként tisztelik, az ő fia pedig engem anyjaként. Ő biztonsági őrként dolgozik. Közösen próbáltuk átvészelni ezt az időt, támogatott mindenben. Szóba került, hogy törvényesítjük a kapcsolatot, de a tartozás miatt nem mertük, és így egy kicsikét többet tudtunk kipréselni a hőn szeretett családcentrikus államunkból. Tavaly márciusra a lábam feladta a harcot. Visszereimmel súlyos gondok lettek, nem bírtam már állni, kénytelen voltam belemenni egy műtétbe. A gyógyszerek már nem segítettek. Mivel nem akartam elveszíteni a lábam. Március 31.-én műtöttek. Akkor időarányosan a tavalyi évre 58 nap szabadságon volt, és soha nem voltam táppénzen. Édesapám meghalt előtte való hónapban, közel 400 km-re lakott tőlem. Nagylelkűen közölték-az 58 nap szabi mellett- erre kapok 3 nap fizetés nélküli szabit. Majd megszakadt a szívem, de belementem. De hogy csak 2 nap legyen, temetés utáni napon hajnalban visszaindultam, leszálltam a vonatról és beálltam dolgozni. Nagy könyörgések árán nem táppénzre mentem a műtétre, hanem szabira. Mivel a táppénz nagyon kevés, nem lett volna jó, szabim meg rengeteg volt. Már itt látszott, hogy mennyire kezd elcsúszni az egészségügy. Aki nagyon beteg nem mer otthon maradni, mert 1:nem kap semmi pénzt, 2: az állásával játszik. Ma nem lehetsz beteg…ha kell négykézláb…haldokolva, de dolgozz! Ez itt is igaz. 4 héttel műtét után nem bírtam még lábra állni. A főnökeim közölték akkor le is út, fel is út....mehetek. Itt a köszönet a rengeteg ingyen ledolgozott óráért. Hogy bármikor számíthattak rám. Se gyerekkel táppénz, se magammal, se szabi. Csak a napi 10-14 óra munka....

Párom akkor jó helyen dolgozott, nyugtatott majdcsak lesz valahogy. Apósom pedig meglepett bennünket: kapunk egy lakást! Minden álmunk valóra válik lassan, végre normálisan családként élhetünk együtt!Végre egy kis boldogság a rengeteg rossz után....Ősszel sikerült is a postán elhelyezkednem,mint kézbesítő. Persze a lábam még mindig iszonyú állapotban, a bokám a combommal van egy szintbe és iszonyúan fáj, a vágás pedig a bokámon ki akar szakadni. Az orvosvándorlás már javában tartott,és miért is ne, aki engem műtött, már Németországban van, a főorvos, aki szintén ott volt műtétnél, folyamatosan elzavart, hogy nincs ezzel semmi baj, én hisztizek csak...Az egészségügy romokban, az infláció hihetetlen mértéket ölt, születnek az újabb és újabb adók.....munkahely pedig nincs,a bérek a 20 évvel ezelőttivel vannak egy szinten. Bejártam Pesten az összes kórházat. Mind elküldött, hogy nem ők műtöttek, vagy átmásoltak egyik zárót a másikra. Egy ismerősöm vitt egy nyugdíjas sebészhez, aki csak egyetlen helyen ügyel...na ő segített, de csak ideiglenesen tudott...És ami a lényeg, vérrögöt talált. Ha ő nincs.....belegondolni is rossz. 

Na szóval kézbesítő lettem. Hajnal 6-ra jártam, mivel helyettes voltam és nem ismertem a kerületet, de minden járást becsülettel megcsináltam. Este 6-7 volt, mire hazaértem, mindezt bruttó 90000-ért! A nettója olyan 60000, a letiltásommal 45000..na szépen indulunk :(A sírás környékezett, de muszáj volt mennem. A párom egyedül nem bírta, ráadásul el is bocsájtották.24/24 szolgálatba járt hónapokig, mellette volt egy másodállása, ami nyáron ment, télen nem. Szeptemberben hazajött reggel, este felhívták, nem kell többé mennie. Maradt az én kemény 45000 fizetésem 4 emberre. Iszonyú volt, páromat nagyon megviselte. A legszebb ebben az volt, mikor megkapta a papírjait: kiderült, olyan cég mondott fel neki,akivel szerződésbe sem állt! Na írtam egy szép kerek e-mailt, hogy ugyan milyen jogviszonyban is van ő ezzel a céggel? És ugyan hová lett a szabadsága?Mert egy napot nem vett ki....és még egyéb szépségekkel tele, aminek az lett a vége, hogy kifizették a szabadságát és meg is toldották egy kis pénzzel. Volt kollégái már nem voltak ilyen szerencsések.... Alvállalkozók jönnek-mennek, pár hónapig elvannak,persze a munkavállaló velük van szerződésben, nem a fővállalkozóval, munkavállalótól levonják a rengeteg járulékot, viszont elfelejtik befizetni..ha szorul a hurok, hirtelen megszűnnek és jön az újabb. Végül is így meg lehet élni...

Januárra lábam ismét megadta magát. Nem bírtam ráállni, szét akart szakadni annyira meg volt dagadva. Irány a doki...persze aki műtött megint elhajtott, és le is írta, hogy ez teljesen normális! Nála akkor voltam utoljára, aztán soha többet! Irány megint a nyugdíjas sebész. Belevörösödött, mikor elolvasta a fődoki jelentését,azonnal injekció és gyógyszer. És végre lett bokám! Nem fájt, nem dagadt, rá tudtam állni! Miért nem lehetett ezt annak megcsinálni, aki műtött? Én elhiszem, hogy kevés a bérük, de a mienk is. Nem tudunk nekik jattot adni, mert nincs miből. Gyógyszereket is elég megvenni, ők pedig erre esküdtek fel. Mi betegek a jelen helyzetről nem tehetünk, viszont ellátásra szükségünk van. De ha ez így folytatódik, lassan mi fogjuk ellátni magunkat...

4 napja voltam itthon, mikor behívtak a munkahelyemre. Közölték, hogy el kell küldjenek. A munkámmal nincs ugyan bajuk, de ha most beteg lettem, beteg lehetek máskor is. Na erre nagyon berágtam, irány a munkaügyi főfelügyelőség. El voltak sápadva, hogy a posta hogyan is mer ilyet megtenni azonnal jegyzőkönyv, miegymás, eljárás. Pár nap múlva egy nyájas férfihang hívott: állítsuk le az eljárást, mert a posta úgyis csak egy kis írásbeli ejnye-bejnyét kap, nem lesz következménye ismét a dolgoknak. Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy a törpe a saját kezébe beleharapjon..."

Lapos Péter, kőbányai LMP tag

A Lehet Más a Politika üdvözli az Alkotmánybíróság legújabb határozatát, amely alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a hajléktalan emberek közterületen élésének törvényi tiltását. 

A testület indoklásként egy az egyben kimondta, amit az LMP már régóta hangoztatott: „a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie”. A Fidesz-KDNP-kormánynak így szembesülnie kell azzal, hogy még a saját, a szociális jogok szempontjából teljesen lecsupaszított alaptörvényük alapján sem lehetséges a hajléktalan személyek megbüntetése, kriminalizálása. Egyértelműen megbukott az az embertelen politika, ami a hajléktalan embereket, és nem pedig a hajléktalanságot üldözi.

A fővárosi közgyűlés fideszes többsége mindig is élen járt a hajléktalanság kriminalizálásában. A közgyűlés 2011 májusa óta tette pénzbírsággal büntethetővé azt, ha valaki a közterületet életvitelszerű lakhatás céljára használja. A fővárosi LMP akkor mondott le a hajléktalanügyi megbízotti pozícióról tiltakozásul, amikor a közgyűlés Szabó Máté ombudsman kérésére sem vonta vissza az alkotmányellenes rendeletét tavaly augusztusban.

Az Alkotmánybíróság tavaly év végén már a kukázás büntetését is alkotmányellenesnek minősítette. Az újabb egyértelmű alkotmánybírósági pofon után nincs más út: a rendészeti megközelítés helyett végre a szociálpolitika eszközeivel kell megkezdeni a hajléktalan emberek súlyos helyzetének megoldását. Valódi megoldást a hajléktalanságot megelőző lakáspolitika, egy kiterjedt közösségi lakásszektor kialakítása, illetve a hajléktalan embereket segítő emberléptékű szociális rendszer kialakítása jelenthet.

Szabó Tímea
országgyűlési képviselő,
az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság alelnöke

Somfai Ágnes
fővárosi frakcióvezető-helyettes

Lakossági Fórum: Hogyan védené az LMP az emberi jogokat? Vendég: Szabó Tímea országgyűlési képviselő, az Emberi jogi bizottság alelnöke.

Főbb témáink:
- mit tesz az LMP a kiszolgáltatott és hátrányos helyzetű honfitársaink védelmében? (családon belüli erőszak, romák helyzete)
- milyen küzdelmet folytat a „temerini fiúk” börtönbüntetésének emberibb körülményeinek biztosítása érdekében?

Szabó Tímea országgyűlési képviselő, az Emberi jogi bizottság alelnöke

Helyszín:
Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ (a volt Pataky), 12. terem
1105, Budapest, Szent László tér 7-14.

Időpont: 2012. november 8. (csütörtök), 18:00 óra

Az LMP Klub rendezvényére ezúttal is szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Kapcsolat:
Web: http://kobanya.lehetmas.hu/
telefon: 30/961-2947

Azt mondják egyes politológusok, hogy a politikai közhatalom megtartásához és legitimitásához szükség van egy morális alapú belátásra a kormányzottak részéről. Persze, sok mindentől függ az, hogy egy adott nemzet milyen (ön)kormányzati gyakorlatot talál elfogadhatónak. Például azzal kapcsolatban, hogy a közjavak elosztása mennyire átláthatóan zajlik. Nem hiába való tehát elgondolkodni azon, hogy milyen hatalomgyakorlási normákat látunk a Fidesz-kormánytól, és hogy ezek vajon hogyan hatnak az állam és polgárai közötti bizalomra?

Üvegzseb, üres szobor, forrás: Népszabadság - Gárdi Balázs

Schiffer András, a zöldek országgyűlési képviselője hétfői, budapesti sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a kormány kispórolta a polgári törvénykönyvből (Ptk.) az üvegzsebtörvényt. Ez szerinte azt jelenti, hogy 2013-től nem lehet majd nyomon követni, hogyan áramlanak ki a közpénzek. 2003-ban az MSZP-SZDSZ-kormány a Ptk.-ba berakott egy úgynevezett üvegzsebszabályt. Ennek alapján a közpénzek felhasználása során nem lehetett üzleti titokra hivatkozva korlátozni az információkhoz való hozzáférést.

Az idén februárban, miután a polgári törvénykönyv tervezete napvilágot látott, a kormányzati illetékesek azt mondták, az üvegzsebre vonatkozó szabályozást nem abba, hanem majd az információszabadságról szóló törvénybe illesztik be. A tavaszi ülésszak során az utóbbi jogszabályt is megnyitották, de a kormánypárti politikusok – az LMP kísérlete ellenére – nem engedték, hogy azt az üvegzsebszabállyal is módosítsák.

"Magyarországon azért sincsen ma sem elszámoltatás, mert a Fidesz pontosan ott folytatja, ahol az elődei abbahagyták, csak még egy kicsit pofátlanabbul, még a látszatra sem vigyáznak" – jelentette ki Schiffer.

Szerinte, ha a törvény a jelenlegi formájában lép életbe, akkor 2013-tól nem lehet majd tudni, hogy a kormányzati vagy önkormányzati szervek milyen alapon kötnek szerződést a közvagyon kezelésére. Ahol csökken az átláthatóság, ott nő a politikai döntéshozókra nehezedő korrupciós nyomás.

Felvetődhet bennünk, kőbányai adófizetőkben a kérdés; vajon miért nem sikerül tenni annak érdekében, hogy a kőbányai állampolgárok ne a korrupcióval azonosítsák az állami, önkormányzati gazdálkodást? Miért nem látható még mindig a kőbányai önkormányzat honlapján a tavalyi közbeszerzések nyertesei? Miért erősítik bennünk, kőbányaiakban azt a gyanút, hogy az "polgári kormány" minden korábbinál gátlástalanabbul épít a kiváltságos üzleti szereplők támogatására? Hogyan és mikor lesz ettől jó a rászoruló, kiszolgáltatott helyzetű kőbányai társadalmi csoportoknak?

Lapos Péter

A 2010-es önkormányzati választások után sok kőbányai annak reményében szavazhatott a Fidesz jelöltjeire Kőbányán, hogy a korábbi pártok korrupciós ügyei után végre tisztább legyen a közélet. Nekik csalódniuk kellett.

Vajon vannak-e kerületünkben is „bizonyos kiemelt üzleti körök megrendeléshez jutását kötelező jelleggel biztosító” közbeszerzések? Vajon Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és társaik „csak” állami megbízásokhoz jutottak, vagy pedig Kőbányán is kaptak néhány megbízást? Jó lenne megbizonyosodni arról, hogy mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés "oligarchák" csak a szocialisták és az Szdsz-esek között voltak. Sajnos azonban ez akadályba ütközik.

Nehéz a dolga annak a választópolgárnak, aki hozzám hasonlóan a Közgép-ügy kirobbanása után szeretne megbizonyosodni arról, hogy Kőbányán kik nyerték a közbeszerzéseket. A www.kobonya.hu oldalon a nyilvános kutatás meglehetősen gyorsan véget ér, miután a jobb oldali menüsorban a „Közbeszerzések”–re kattintunk. Itt azzal találkozik az adófizető állampolgár, hogy meglehetősen hiányos a közbeszerzések kiírásainak és eredményeinek kihirdetése; 2012 júliusában még mindig csak a 2010-es pályázati győzteseket találhat. Vajon ez csak puszta hanyagság?

A Közgép-ügy tovább erősítette azt a képet, hogy hátsó szobákban, az oligarchák irányítása mellett dőlnek el az ügyek Magyarországon. Éppen ezért az LMP a múlt héten békés figyelemfelhívó demonstrációval próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy milliárdok vándorolnak törvénysértő módon magánzsebekbe, talán Kőbányán is. Nem tudhatjuk biztosan, mert még a látszatra sem ügyelnek a döntéshozók.

LMP-s demonstráció a Közgép telephelyén, a jobb oldali képen Lapos Péter balról a negyedik

A kormány által tavaly elfogadott új közbeszerzési törvény tovább hátráltatta a tisztességes verseny kialakulását, növelte a korrupció veszélyét, és így ártott a kis- és közepes vállalkozásoknak (kkv). A törvényt a korábbiakhoz képest indokolatlanul és feleslegesen tágította ki a kivételi körbe tartozó beszerzéseket, amivel megágyazott a „baráti cégek” térnyerésének. Lényegében ezzel a mutyizások hivatalos szabályait fektette le. A drágán elvégzett közbeszerzéseknek pedig gyakran rossz minőségű munka a végeredménye. Hiszen a kapcsolatok és nem a szakértelem a döntő.

Vajon mennyire látnak bele az egyes önkormányzati képviselők a közpénzek elköltésébe? Mennyire tudják a döntések hátterét, mennyire értik, mi folyhat a háttérben? Mennyire kell az ukáz alapján szavazniuk a kormánypárti frakciónak? Igaz-e, hogy egyes közbeszerzések úgy vannak kiírva, hogy azon csak az az egy cég tudjon indulni, akinek meg kell azt nyernie?

Mennyit számít a pártkötödés a közbeszerzések elnyerésekor? Vajon kinek a zsebébe megy az adófizetők pénze, amikor a nyertes cégek visszacsorgatnak bizonyos százalékot a megfelelő helyekre? Sok a kérdés, mert kevés a nyilvánosság.

És miközben a drága közbeszerzésekre volt pénz, volt pénz a Sörgyár területén félmilliárdos ingatlanvásárlásra is, sőt prémiumfeladatokért cserébe volt 3 millió Ft a Kőbányai Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatójának, a hajléktalanság megoldására, vagyis szociális bérlakás-fejlesztésre nem futja. A rendszerváltás óta soha nem szántak az állam és a budapesti kerületek elég pénzt és energiát arra, hogy felszámolják a mélyszegénységet és a tömeges lakástalanságot. Néhány éven belül újabb ezrek kerülhetnek az utcára a kilakoltatások miatt Kőbányán is.

Augusztusig pedig 130 ember elküldését tervezi az önkormányzat a kőbányai oktatási intézményekből, mert nincs pénz a bérükre. Jövőre lehet, hogy még többet el kell bocsátani.

Hová lett 2010 óta Kőbánya 3 milliárdos készpénz-vagyona?

Becslések szerint Magyarországon évente százmilliárdok tűnhetnek el a korrupció miatt és vándorolnak feketén a költségvetésből magánzsebekbe és pártpénztárakba. Vajon értik-e az állampolgárok a jelenlegi „rendszer” működését?

A politikai élet szereplőiből kiábrándult, bizonytalan szavazók milliói - akik már elvesztették hitüket a dolgok javíthatóságában -, hogyan higgyenek még bármely pártnak is? És ha nem hisznek, akkor talán csak akkor lesz vége a jelenlegi mutyi-világnak, ha már nem lesz mit ellopni?

A másik lehetőség, hogy a választók még idejében belátják, hogy ez így, pártfinanszírozásostul, aránytalan választási rendszerestül, ügynöktörvényestül nem működik, és valami más modellt választanak. Ebben a pillanatban a két lehetőség közül az előbbi tűnik valamivel valószínűbbnek.

Sok a kérdés, mert kevés az átláthatóság. Ángyán József korábbi fideszes államtitkár azt javasolta saját pártjának, hogy „nem az oligarchákkal, hanem az emberekkel kellene szövetséget kötni”. Ha már az ellenzékre nem hallgatnak a kedves kőbányai fideszesek, legalább saját belső ellenzékükre hallgassanak.

Az kevésbé érdekel, hogy önmagának árt a FIDESZ, ha ez így megy tovább, de ez a fajta „politizálás” árt a kerületnek, és végső soron az országnak is.

Mert nem csak maga alatt vágja a fát a korrupt politikus.

Lapos Péter

Előrelépés történt a kőbányai erdőben lakó emberek ügyében, már amennyiben megtudhatták az érintettek, hogy hányadán állnak az önkormányzattal. Sajnos azonban összességében elég rossz a helyzet, ami a Kőbányai Önkormányzat kapcsolatát illeti saját polgáraival; csak akkor egyeztetnek, amikor muszáj, vagy amikor saját céljaikat szolgálhatják ezzel. Ennek köszönhetően sajnos egyre halmozódnak a konfliktusok és növekszik a társadalmi feszültség.

A múlt héten végre asztalhoz ültek a Kőbányai Önkormányzat képviselői a Terebesi erdő lakóival, a korábban kilátásba helyezett kunyhóbontásokkal kapcsolatban. A megbeszélést az erdőlakók kezdeményezték, miután pár héttel ezelőtt azt a hírt kapták szociális munkásoktól, hogy hamarosan el kell hagyniuk saját építésű kunyhóikat, mert azokat az önkormányzat el akarja dózerolni. A megbeszélésen pontos és megbízható információkat szerettek volna kapni az önkormányzattól a bontásokra vonatkozóan.

A megbeszélés végén a felek megállapodtak abban, hogy „A Város Mindenkié” jogvédő civil szervezet segítségével az erdőlakók javaslatokat tesznek majd az áldatlan helyzet megoldására. Weeber alpolgármester építő-jellegű ígéretet is tett arra, hogy ellenőrzi, akadnak-e olyan önkormányzati lakások, amelyeket fel lehetne újítani és munkájukért cserébe az erdő lakóinak átadni.

A hajléktalanokkal folytatott, későn jött párbeszéddel látszólag ellentétben áll Kovács Róbert polgármester úr márciusban indított kezdeményezése, hogy rendszeres és nyilvános fogadóórákat tartson. (A következő éppen e héten van, ezúton is bíztatok mindenkit az ezeken való részvételre.) Teszi ezt azért, saját bevallása szerint, mert fontosnak tartja, hogy a kőbányaiak az önkormányzat munkájáról folyamatosan és hiteles forrásból értesüljenek, valamint hogy tájékoztassa a polgárokat az aktuális döntésekről és válaszoljon kérdéseikre. Ez tényleg követendő. Kérem polgármester úr, ragadja meg a lehetőséget és mondja el a megjelenteknek azt is, hogy a közeljövőben hány embert kell elbocsátani a kőbányai közintézményekből! Kérem, tegyen nyilvános ígérete arra is, hogy a testületi ülések napirendi pontjait időben megismerhetik a kerületi képviselők és minden kőbányai, aki részt szeretne venni a közügyekben! Arra is kérem, hogy ne kövesse pártjának politikáját, amely a közösségek elsorvasztásához és a társadalmi szolidaritás felszámolásához vezet! Tegye lehetővé az állampolgári részvételt a közügyekben és ruházza fel információval a kerület lakóit!

Azt hiszem, hogy az előttünk álló nehéz gazdasági helyzetben hatványozottabban szükségük lenne a kőbányai embereknek a világos beszédre. Hogy ne kelljen bizonytalanságban élniük és legyen lehetőségük felkészülni a változásokra. Hogy ne járjanak úgy, mint a 2010-es választásokon, amikor nem tudhatták; mire, kire szavaznak. A halogatásra, tehetetlenkedésre, majd az emberek kész helyzet elé állítására nem lehet mentség. Talán azt gondolja bármelyik politikus is ebben az országban, hogy jót tesz a rá bízott emberekkel, ha átláthatatlanul, mellébeszélve és kiszámíthatatlanul vezeti őket?

A demokrácia egyik fontos szabálya, - már amennyiben ez számít valamit a Nemzeti Együttműködés Rendszerének -; hogy rólunk ne döntsenek nélkülünk!

Újabb önkormányzat, most a kőbányai akarja erőszakkal elűzni a hajléktalan embereket. Az LMP szerint nem dózerekkel, hanem a legszegényebbek problémáit is megoldó lakáspolitikával és elérhető bérlakásokkal lehet érdemi eredményt elérni a hajléktalanság kezelésében. 

A Terebesi erdő kunyhóiban, bódéiban már évek óta élnek emberek, akiknek – civilek értesülése szerint – a lakhelyeit most egyik pillanatról a másikra le akarja bontani a kőbányai önkormányzat. Felmerül a gyanú, hogy sok más esethez hasonlóan ismét jogszerűtlenül, a hivatali eljárások megkerülésével szorítják ki a hajléktalanokat. A terület nagyrészt fővárosi tulajdon, így bármilyen lépéshez a fővárossal kell a kerületnek megegyeznie.

Fotó: A Város Mindenkié

Az erdőből kiűzött több tucat embert különböző szociális szervezetek intézményeiben helyeznék el. Az átmeneti szállókon azonban csak rövid ideig maradhatnak, utána ismét ellátatlanul kerülnek az utcára. Hiába akarják a kőbányai hajléktalanok helyzetét két hét alatt rendezni, a kapkodás és átgondolatlanság nem vezet tartós megoldáshoz. Jóval humánusabb és hatékonyabb lenne, ha a kerület vezetése közös megoldást keresne, és megegyezésre törekedne az erdőben lakókkal.

A kerület éppen ma adta át a Lélek-házat, ami véleményük szerint a januárban indult Lélek-programmal együtt kiutat jelent a rászorulóknak. Az LMP szerint ez akkor valósulhat meg, ha nem csak néhány fő ellátására költenek el sokmillió forintot.

Az LMP már többször figyelmeztetett arra, hogy a kormányzati lépések által is generált általános elszegényedéssel párhuzamosan egyre többen veszíthetik el lakásukat, egyre többeket fenyeget a hajléktalanság.

A párt szerint meg kell állítani a közszolgáltatásokból és szociális ellátórendszerből való forráskivonást. Az emberek utcára kerülését sokkal olcsóbb megelőzni, mint a már utcára került embereket drága hajléktalanellátó intézményekben tartani évekig. Ennek kulcseleme lenne egy kiterjedt közösségi lakásszektor kialakítása. Az önkormányzatok azonban továbbra is szabadulnak a bérlakásaiktól, ahelyett, hogy bővítenék az Európában egyedülállóan alacsony, négy százalékos közösségi lakásszektort. A kerületi kiskirályok „rendteremtő” dózerei helyett végre kormányzati szintű lakás- és hajléktalanpolitikára lenne szükség, amit a főváros és a kerületek végrehajtanak.

Budapest, 2012. június 13.

Szabó Tímea országgyűlési képviselő, az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság alelnöke

Somfai Ágnes fővárosi képviselő

Vágó Gábor országgyűlési képviselő, a Lakhatási albizottság elnöke