Több tucatszor hallottam ezeket a szavakat kopogtató cédulagyűjtés közben félhangosan vagy hangosan a bejárati ajtó csapódása előtt a csalódott kőbányai polgároktól. Így fejezték ki sokan, hogy nem kívánnak élni a jelöltajánlás lehetőségével, mert nem hisznek benne, hogy lehet más a politika. Hogyan váltam mégis ebben a környezetben „mozgalmi emberré”? Ebben a döntésben nem elhanyagolható része volt a „Hofi parknak”.
Miközben gyerekből kamasszá, majd felnőtté váltam, a mai park helyén lévő agyagbánya termelését leállították, majd feltöltötték szeméttel, később pedig látszatparkká lényegült át egy rekultivációnak nevezett kozmetikázással. A lényeg, hogy a mai napig nem lehet rendeltetésszerűen használni, mivel képtelen betölteni normális közjóléti funkcióját. Nincsenek rajta játszóterek, sportpályák, sétányok. Viszont a jelen pillanatban is drótkerítéssel van körbekerítve, mementót állítva a megvalósulatlan politikusi ígéreteknek. Néhány éve ültetett és kiszáradt facsemeték egész csoportjai utalnak arra, hogy valami nincs rendjén a talajszint alatt sem, és állítólagos metángázkitörések teszik veszélyessé a helyet. A terület további érdekességei közé tartoznak azok a távolabbi felén magasodó építkezési törmelékdombok, melyeket mind a fideszes, mind az MSZP-s kőbányai képviselők „szánkózó dombnak” hívnak, valami nagy-nagy félreértésből kifolyólag. Hiszen ki is küldené gyermekeit épületbontásból származó törmelékhegyre szánkózni?
A politika sajnos szitokszóvá vált a rendszerváltás utáni Magyarországon. Jó oka van ennek. Mégis nem kéne ennek szükségszerűen így lennie, hiszen a politika szó a közjó szolgálatát kellene, hogy jelentse, melyet elhivatott és hozzáértő emberek művelnek. Azért szántam rá magam e blog írására a kőbánya.info-n, hogy rámutassak: közös „parkunk” abszurd állapota hűen visszaütközi mindazokat a visszásságokat, amelyek az utóbbi húsz évben a magyar közélet szinte minden területére jellemzőek voltak, és amelyeknek az állampolgárok megtévesztése is eleme volt időnként. Amikor pedig nem a politikusi önérdek, akkor a hozzá nem értés nehezítette és nehezíti mindennapi életünket.
Ezért szeretném megosztani a kedves olvasókkal gondolataimat, amik a közéleti eseményeivel kapcsolatban támadtak, hátha mások érdeklődésére is számot tarthatnak. Talán, mások is kedvet kapnak a politikában való részvételre, ezzel is nehezítve azon helyzetét, akik örömmel használják ki az állampolgárok politikaundorát. Talán a Hofi park-magyar közélet párhuzam nem vezet minket messzire, de legalább közösen elgondolkodhatunk rajta, hogy vajon törvényszerű-e a kőbányai közterületek lepusztult állapota, vagy a helyi politika kritikán aluli volta, melyet sokak szerint korrupció és elképzelés nélküliség jellemez. Pozitív példák és viselkedések bemutatásával talán leküzdhető az a negatív kép, amely jelenleg a politikát övezi. Nagyon lassan, Kőbánya egy olyan kerület lehet, amely arról lesz ismert, hogy itt a politikusok képesek higgadtan, tényszerűen, esetleg szellemesen egyetértésre jutni más pártállású társaikkal, túllépve egymás címkézésen és érvekkel meggyőzve egymást?
Mindez csak utópia? Luxus lenne a jelenleginél kulturáltabb politikai és természeti környezetben élni a panelházak között? Szerintem korántsem, de az élhető lakótelepi élet megvalósulásának sok köze lehet a helyi politika állapotához is. Ezeket a kérdéseket járom körbe ebben a blogban, bízva abban, hogy elindul egy közös gondolkodás, amit esetleg közös cselekvés is követhet. Hiszen velem együtt biztosan sokaknak nem mindegy, hogy hol és hogyan élnek, illetve hogy büszkék lehetünk-e végre a kerületre, ahol lakunk.
