Jó másfél esztendeje annak, hogy utoljára ide, a kőbányai blogomba cikket töltöttem fel. Miért nem írtam azóta? Azért, mert akkor kiléptem a Magyar Szolidaritás Mozgalomból és ezzel megszűnt a szervezeti háttér, amelynek nevében a kerületben politizáltam. Miért léptem ki a Szolidaritásból? Nem akartam egy súlyos demokratikus deficittel bíró szervezetet munkámmal legitimálni. Ráadásul belülről már akkor is látható volt, hogy a Szolidaritás nem az, aminek látszik. Nem egy alulról szervezett, jórészt munkavállalókból álló politikai közösség, hanem épp ellenkezőleg egy az egykori SZDSZ szellemiségét továbbvivő, elitista társaság, ahol a tömeg csak biodíszlet volt mindaddig, amíg el nem párolgott.

Most miért kezdem újra ezt a blogot? Egyszerűen azért, mert találtam egy közösséget, amelyben nem azért futnak versenyt, hogy kényelmes parlamenti bársonyszékeket foglaljanak karrierpolitikusok, hanem alulról építkezve akarják újragondolni Magyarországot. A Negyedik Köztársaság Párt, avagy a 4K! olyan emberekből szerveződik, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, ezért elvállaltam, hogy a 4K!-t felépítem Kőbányán. Azért, hogy legyen a kerületben egy olyan alternatíva a 2014-es választáson, amelynek nem járt le a szavatossága, amelyre nem méla undorral tudnak csak szavazni a választópolgárok.

Természetesen nem vagyunk könnyű helyzetben. A 4K! nem ült az elmúlt ciklusokban a parlamentben, így lehetőségeink, főleg anyagi érelemben korlátozottak. Magyarán nem lesz pénzünk arra, hogy megvegyük a kerületi óriásplakátokat, ahol mi vigyoroghatunk felsőbbrendűen a választókra és arra sincs pénzünk, hogy választási szeméttel tömjük ki a kerületi postaládákat. Sokadik ingyenes lapra, amit hajítunk a papírgyűjtőbe olvasatlanul, nincs szükség. Amink van, az a hitünk és az akaratunk. Hiszünk abban, hogy amit képviselünk az egy minden szempontból jó alternatíva. Mi egy olyan Magyarországot akarunk, ahol a többség boldogul, él nyugodt jólétben és nem a kiváltságos kisebbség privilégiuma mindez. És természetesen küzdeni fogunk azért, hogy minél több emberhez eljussunk és minél többen mondják azt a választás napján, hogy el kell menni és a 4K!-ra kell szavazni. Sokan azt mondhatják, hogy nem érdemes kívülről nekiszaladni. Nekik én azt mondom, hogy csak kívülről érdemes nekiszaladni a választásnak.

Kalmár Szilárd

Akik bent ülnek ma az országgyűlésben, cinkosai rendszernek, mert nem tudtak semmit sem tenni azért, hogy Orbán Viktor és pártja leváltható legyen 2014-ben. Ők most már fölöslegesen papolnak összefogásról! A bolond is látja, hogy másfél millió szavazót, pont annyi embert, ahány a változáshoz szükséges, képtelen elérni a Bajnaiból, Gyurcsányból, Mesterházyból, Schifferből, Vonából álló parlamenti ellenzék. A többség ma egy új alternatívát vár, keres. Van aki arról győzködött, hogy legalább Kőbánya nyerhető az ellenzéknek, aki velük szemben indul, az a demokratikus ellenzéknek árt. Ez így igaznak is tűnhet, de legyünk őszinték. Mivel lesz jobb nekünk, ha egy emberrel több ül a 2014-es választás után felálló országgyűlés ellenzéki padsoraiban? Semmivel. Sőt, ha rájuk pazaroljuk el a voksunkat, akkor még köpködhetjük is magunkat újabb négy éven keresztül. A feladat ma egyértelműen az, hogy új alternatívát mutassunk. Azoknak, akik nem kérnek a hitelüket már régen elvesztett vagy parlamentben négy éven át csak punnyadozó és osztódással szaporodó pártocskákból. Azoknak, akik egy olyan országban akarnak élni, ahol nem egy tucatnyi oligarcha tömi zsebébe az ország vagyonát. Azoknak, akik itthon akarnak tanulni és boldogulni is és nem akarnak a kilátástalanság miatt szociális emigrációban tengődni egy londoni étterem mosogatójában. 

Kalmár Szilárd
4K! Kőbánya-Kispest

A hétvégén tartotta országos kampánynyitó rendezvényét a már másfél év óta működő, de csak néhány hete bejegyzett Negyedik Köztársaság Párt. A harcias, magát balosnak mondó szervezet vezetője, Istvánffy András két éve ilyenkor még a Milla színpadán szerepelt, de idén a felkérésre nemet mondtak, mert bukott politikusokkal nem akarnak egy színpadon szerepelni. A 4K! álláspontja szerint le kell váltani a kormányt, de nem Gyurcsánnyal, Kunczéval, Bajnaival vagy Bokrossal. Olyan alternatívát akarnak képviselni, amely alapvetően baloldali, érzékeny a szociális problémákra. Az országgyűlési választásokra önálló listát kívánnak állítani, nem alkudoznak senkivel.

A 4K! új lázadása

A Kőbánya.info úgy tudja, hogy a kampánynyitó zárt részén felszólalók között volt a kőbányai Kalmár Szilárd is, aki a hazai baloldal egyik karakteres szereplője, az általa szerkesztett Munkások Újsága jelentős szereplője az MSzPtől balra lévő politikai közegnek. Egy évvel ezelőtt ez a lap olyan címlappal jelent meg, amelyen egyszerre mondtak nemet Orbánra és az akkor feltűnt Bajnai Gordonra.

Kalmár Szilárd

Kalmár nem tagadja, hogy együttműködik a 4K!-val és azt sem, hogy Kőbányán akar indulni az országgyűlési választáson 2014-ben. Ehhez elmondása szerint az szükséges, hogy a választókörben működő kampánybrigád őt fogadja el indítandó jelöltnek.

Kalmár már korábban is feltűnt a kerületi politikában. A Szolidaritás Mozgalom kerületi szervezője volt, de erről lemondott és a szervezetből is kilépett. Lépését azzal indokolta, hogy a szervezet szélsőségesen liberális és antidemokratikus volt. Ezeket nem volt hajlandó tolerálni.

Kíváncsian várjuk, hogy az újabb baloldali jelölt feltűnése Kőbányán miként alakítja át az erőviszonyokat. Jelen állás szerint biztosan lesz jelöltje a DK-nak, az MSZP-nek, az LMP-nek, valószínűleg a Szocdemeknek is.

A 4K! az október 23-ai forradalmi trafiktúrán

Képek forrása: Kalmár Szilárd és a 4K! Facebook oldala

Nem értem, hogy a Fidesz politikusai miért gondolják azt, hogy a legszegényebb megalázása, üldözése nélkül nem lehet igazgatni egy önkormányzatot.

Nem értem, hogy ezt az aljas, undorító eszközt miért kell Kovács Róbert polgármesternek is bevetnie. Talán pótcselekvés? Talán ezzel akarja megmutatni, hogy csinált valamit két év alatt?

A hajléktalanoknak könnyű hadat üzenni, könnyű sikert felmutatni. Gyenge, szerencsétlen sorsú emberek, akiket a sors megfosztott attól a lehetőségtől, hogy helyet és elismerést találjanak a társadalomban. Magyarországon a hajléktalan lét nem egy ideiglenes élethelyzet, mint tőlünk nyugatra, hanem egy szövevényes csapdahelyzet, amiből szinte lehetetlen kikecmeregni. Ha valaki egyszer elveszti az otthonát vagy valamiféle otthon fenntartásához elegendő jövedelmét, akkor marad a hajléktalan lét. Az utca vagy a szállók zord világa.

Minden erkölcsi alapállás, akár baloldali, akár keresztény jobboldali, azt mondja, hogy ezeken az embereken segíteni kell. Még akkor is, ha érdemtelennek tűnik valaki a segítségre, mert nem tudhatjuk, hogy milyen tragédia miatt került valaki utcára, miért fogta meg az üveget és keresett esetleg az alkoholban vigasztalást. Ismertem egy hajléktalant, aki keménykötésű bányászként élt, jómódban nevelték fiukat. Egyik nyári napon nyaralni indultak és egy helyen rosszul kanyarodott ki az autóval. Néhány pillanat múlva ő sértetlenül szállt ki halott felesége és gyermeke mellől. Ez az ember minden nap felejteni akart, mert minden józan ébredés számára kínzó gyötrelem volt. Aki nem ismerte a történetét, az megvetően tekintett rá, sokan meg is alázták.

Kőbányán sok hajléktalan ember él. Több százan laknak együtt velünk, pusztán azért, mert itt van sok-sok olyan intézmény, amely a segítségüket kívánja ellátni. Nagyobb részüket észre sem vesszük, mert iparkodik, dolgozik, próbál tenni azért, hogy ember maradjon. Sokan vannak azok is, akik nem szállókon laknak, hanem meghúzzák magukat valamely erdős területen, lerombolt kerületi gyáraink szomszédságában. A Terebesi erdő egy olyan hely, ahol több tucatnyian laknak kunyhókban. Építési lomokból, szemétből kimenekített dolgokból összetákolt épületekben élnek itt az emberek. Embertelennek tűnő, mégis élhető körülmények között. Az itteniek egészen idáig szerencsésnek mondhatták magukat, mert úgy tűnt, hogy a kerületi Fidesz nem veszi célkeresztjébe a hajléktalanokat. Nagy dolognak tűnt ez, mivel Újpalota, Józsefváros, Ferencváros kifejezetten üldözni kezdte a legszegényebbeket. Emlékezzünk, hogy Kocsis Máté egy időben a hajléktalanok ellen mozgósította VIII. kerületi rendőrséget is. Ő csúfos kudarcot vallott, a sok-sok milliót felemésztő „lélek program”-ja a bukás szélén, mégis Csurka egykori párttársa a példaképe a kőbányai Kovács Róbert polgármesternek, aki elhatározta, hogy megtisztítja a hajléktalanoktól a Terebesi erdőt.

A Terebesi erdő, a kép forrása: baptistasegely.hu

Milyen területről van szó? Egy akácos erdőről, amely a vasút és elhagyott iparterületek közé van ékelve. Fonnyadt kis fácskák, derékig érő gaz, elvadult külterület, ahova csak néha kanyarodik be egy-egy autó eldugott helyett kereső szerelmespárokkal. Az itt élő hajléktalanok legfeljebb őket zavarhatják, más erre nem jár. Kőbánya zöldterülettel jól ellátott terület. Vannak parkjaink, csinosítani azokon is lehetne mit. Ráadásul ez a kiserdő kullancsokkal olyannyira fertőzött, hogy oda maximum egyszer megy valaki. Estére, amikor a harmadik vérszívót szedi ki a kutyából, a gyerekből vagy magából, akkor biztosan eldönti, hogy oda többet nem megy. Ráadásul a hely több helyen kifejezetten balesetveszélyes. A vasútvonal hol túl közel van, hol túl meredek szakadék aljában fut. Kerítésmaradvány, illegálisan lerakott szeméthegyek akadályozzák, hogy bármit csinálni lehessen odakint.

Az itt élők szerény, visszahúzódó emberek. Több, kisebb erdei tisztás van, ahol külön közösségek élnek. Ösvények vezetnek át ezeken a területeken, akár át is sétálhatunk a rozoga építmények között. Az ember ellenszenvet nem érez, inkább azt, hogy miként egy faluban, köszöntse az otthon levőket, akik aztán visszaköszönnek, de nem kellemetlenkednek és nem is barátságtalanok. Kicsit mindenkitől félnek, mert gyakran támadnak rájuk beteg emberek, akik perverz módon lelik örömüket gyenge emberek ütlegelésében, kunyhóik felgyújtásában. Könnyen beszédbe is elegyedhetünk, ha ahhoz van kedvünk. Emberi szót, emberi történeteket hallhatunk egy zord világról, amellyel nekik folyamatosan küzdeniük kellett, legtöbbször születésük óta. A kutya, mely a hely őrzésére hivatott, farkát behúzva áll mellénk és provokálja ki, hogy simogassunk beszélgetés közben. Ismeretlenként is bizalommal fogadnak minket.

Én is jártam köztük, véletlenül keveredtem oda, pedig szinte a szomszédban lakom.

Amikor beszélgetni kezdünk, tisztára mosott, csorba fülű porcelán poharak kerülnek elő, műanyag üvegből bort töltenek maguknak és megkínálnak, egyikük sem részeg. Nevetve utasítom el, megjegyzem, hogy egy kávét inkább innék, nem telik el öt perc, már jönnek is egy szintén csorba pohárral, amiben ott gőzölög a forró instant kávé. Hosszan, de nem tolakodóan mesélnek. Szívesen elmondják, hogy miként kerültek az erdőbe és azt is, hogy szeretnek ott lakni. Elvesztették otthonukat, de a külváros peremén legalább találtak valamit, ami ezt pótolni tudja. Többségük nem magányos, párosan élnek, szeretetükből jut kutyának, macskának is, több helyen tyúkot is tartanak. Egy férfi szomorúan áll, felesége egy hete ment be a városba és annyit üzent vissza, hogy ne várja, mert nem fog visszamenni. Tíz év nyomort a nő így zárt le. A férfi egy darabig minden nap járta a nappali melegedőket, hátha az asszonyra akad, de az valószínűleg visszament vidékre, ahhoz a családhoz, mely egykor elüldözte őt, most mégis csábítóbb lett az otthoni megaláztatás, mint a nehéz élet az akácosban.

Cigarettát gyújtok, megkínálom beszélgetőpartnereim, csak egy idősebb férfi vesz belőle, ketten saját töltésűre gyújtanak. Elmondják, hogy mozgás mindig van, jönnek-mennek az emberek. Sokan próbálkoznak szállóra költözni, de a legtöbb hellyel nincsenek megbarátkozva. Nagy a zsúfoltság, sok a feszültség, az életet megkeserítő csótányokról és poloskákról már nem is beszélve. Valami uniós szabvány miatt be lett tiltva minden hatékony poloskairtó szer. Akinek nincs szerencséje és szeretik a vérét, az a környékét is elkerüli a szállóknak. Azt sem titkolják, hogy mindenhol tiltott dolog az alkohol és ez többségüket zavarja. Nem azért, mert részegeskedni akarnak, hanem azért, mert irritálja őket az, hogy egy sör, amit bárki más polgár az országban megihat, már főbenjáró bűn az intézményekben. Azt sem tudják, hogy ilyen esetben mit kezdjenek a személyes dolgaikkal. Nem is érzik magukat hajléktalannak, pont azért, mert van hajlékuk, ahol lepihenhetnek. Van egy területe az életüknek, mint az átlagos embereknek, van privát szférájuk. Egy hajléktalan embernek pusztán annyi dolga lehet, ami elfér egy szatyorban és egyáltalán nincs privát szférája, mert a legtöbb helyen több, számára ismeretlen emberrel kell egy szobában aludnia. Azt sem tudják, hogy mit kezdjenek állataikkal. Nekik a kutyák, macskák ugyanúgy családtagok, mint a legtöbb embernek. Sőt, számukra talán még fontosabb, hogy legyen kit megsimogatni vagy érezni, hogy fontosak valakik számára.

Ahogy lassan besötétedik, az egyik kunyhóban lámpát gyújtanak. Akkumulátorról megy az izzó. Hetente egyszer viszik be egy autószervizbe, ahol ötszáz forintért töltik fel azt egy nap alatt. A sápadt lámpafény még kicsit barátságosabbá is teszi az erdei tisztást.

Ezért nem akarnak menni. Ezért fontos nekik, hogy az erdőben maradhassanak. Egy olyan területen, ahol szinte senkit nem zavarnak. Kivéve egy embert. Kovács Róbertet. Kőbánya polgármestere szerint ezeket az embereket el kell onnan zavarni. A viskókat szemétnek minősíti Kovács Róbert és összedönteti azokat. Az embereket nem minősíti szemétnek Kovács Róbert, mégis eltakarítja őket. Hova? Mindegy. A jól pénzelt szociális ellátók, a munkahelyüket féltő szociális munkások majd segítenek végrehajtani az utasítást. Elintézik, hogy az erdőlakók valamely intézménybe kerüljenek, az állatok állatmenhelyre, az emberek embermenhelyre. Jön pár teherautó, néhány tucat markos legény, akik méla undorral a platóra dobálják majd a „szemetet”, talán lesz néhány aktivista, aki lakhatáshoz való jogot követel, de pár óra után alig marad majd nyoma annak, hogy ott élt valaki.

Aztán a szállóra kerülő emberek majd nem találják helyüket. Azok az emberek, akik évek óta együtt éltek, külön-külön kapnak elhelyezést. Az állatokat senki nem akarja örökbe fogadni, ezért szépen felkerülnek az elaltatásra kerülő jószágok listájára.

Jól azok fognak járni, akik megérezve az üldözés szelét, menekülőre fogják. Mentik a menthetőt és máshol vernek tanyát. Abban a kerületben, ahol még megtűrik eldugott helyeken a szerencsétlen sorsú embereket. Kőbánya idáig ilyen hely volt. Kőbánya ma már nem ilyen hely. Szégyellje magát Kovács Róbert polgármester, aki egy cseppet sem úr! Egy úr segítő kezet nyújt a szegénynek és nem belerúg segítségre szorulóba.

"Majd máskor"

Ennyivel lettem elintézve. Ennyit számít egy kőbányai lakos kulturáltan előadott javaslata. Mi történt, ami miatt fel vagyok háborodva, de meglepve nem? Annyi, hogy tegnap felvetettem az önkormányzat felhívására reagálva, hogy legyen Kőbánya díszpolgára Moldova György író. Szépen, politikai felhangoktól mentesen írtam le, hogy kerületünk szülötte miért is méltó erre a címre. Ez a felhívás jutott el a facebook közösségi portálon keresztül az egyik fideszes önkormányzati képviselőhöz, Agócs Zsolthoz. Ő erre a javaslatra reagálva annyit írt, hogy "majd máskor".

Ennyi.

Nekik ennyiből áll a demokratikus párbeszéd. Nincs hivatalos út, elutasítást megmagyarázó határozat. Az egyik fideszes a facebookon egy félmondattal elintézi az ügyet.

Ha Agócs "polgártárs" stílusában reagálnék, akkor most csupán annyit írnék ide, hogy "bunkó", de ez a dolog többről szól. Miről? Például a kőbányai díszpolgári cím súlyáról. Ha azt mellényzsebből osztja Agócs úr, akkor az nyilvánvaló módon egy lyukas mogyorót sem ér. Ráadásul amit egy politikus mond annak mindig súlya van. Agócs úr nagyképű félmondata nem maradt meg a a képviselő facebook oldalán. Délután már a legnagyobb hazai hírportálon, az index.hu-n olvashattuk "rövidre zárva" címmel. Még nekik is szemet szúrt ez a cinikus kinyilatkoztatás.

Néhány nappal ezelőtt valaki azt mondta nekem, hogy a helyi fideszesek jobbak, mint az országos átlag. Hagytam magam meggyőzni, elfogadtam az érvelést. Agócs úr két apró szava igazolta a kételyeimet. Nem, kérem egy szikrával sem különbek, mint népsanyargató országos vezetőik. Bródy János szavai jutottak eszembe, amikor válaszomat fogalmaztam: "ezek ugyanazok". Pont olyanok, mint Lázár, Szijjártó vagy Rogán. Egyszer meg tudtak nyerni egy választást és ennek köszönhetően olyan magas lóra ültek, hogy onnan csak lenézni tudnak minket, egyszerű embereket.

Moldova György tehát majd máskor lesz díszpolgára a kerületnek. Mikor? Nyilvánvalóan akkor, ha majd Agócs úr és polgártársai újra ellenzékiek lesznek. Remélem, hogy a szellemileg fiatal, de sok betegséggel küzdő idős író velünk lesz még akkor is.

Aki ismeri Moldova Györgyöt, az tudja, hogy ha Agócs úr reakciója eljut hozzá, akkor egy cseppet sem fogja bosszantani magát, sőt a rá jellemző nevetéssel fogja elintézni a dolgot. Soha nem gyűjtötte a kitüntetéseket, mert számára nem a hatalmasok, hanem a kisemberek elismerése volt a mérce. Ő az elmúlt fél évszázadban sok száz Agócshoz hasonló kiskirályt látott már, akik elfoglaltak egy pozíciót és azt gondolták magukról, hogy nekik mindent szabad.

Nem, nem az írót alázta meg a kőbányai Fidesz, hanem azt a pár tízezer helyi polgárt, akik tisztelik és becsülik azt a Moldova Györgyöt, aki kerületünk szülötteként indult krónikási útjára. Rá évtizedek múlva is emlékezni fog az utókor. Agócs Zsoltról most se nagyon tudjuk, hogy kicsoda, remélem pár év múlva még kevésbé lesz okunk számon tartani őt.

Ki kapjon az idei évben díszpolgári címet Kőbányán? Ez a kérdés jutott el hozzám néhány nappal ezelőtt. Szinte automatikusan rávágtam: Legyen Moldova György Kőbánya díszpolgára!

Miért? Mert ez egy munkás kerület. Kerülgethetjük a dolgot, próbálhatjuk árnyalni, de a tény az tény marad. Ez a kerület immár másfél évszázada azok kerülete, akik bérből és fizetésből élnek, azaz a munkásoké. Előbb a gyárak árnyékában nőttek munkástelepek, majd tervszerűen építettek több tízezer embernek otthont adó lakótelepeket. A rendszerváltás után másfél évtizeddel pedig lakóparkoknak elnevezett újabb lakótelepek nőttek kerületünkben, de ezek a lakások is elsősorban azokat a fiatalokat vonzották, akik más kerületben nem tudták maguknak megengedni az otthonvásárlás luxusát.

Moldova György kerületünk egy híres szülötte. Amolyan szegény gyerek, aki egy Halom utcai munkáslakásban látta meg a napvilágot. Abban a házban, ahol húsz esztendővel korábban édesanyja is megszületett. Szegényen, de tisztességben éltek, a vészkorszakban még üldözték is a családot, így számukra a felszabadulás valóban felszabadulást jelentett. Nem lettek az új rendszer kegyeltjeivé, keményen meg kellett dolgozzanak továbbra is, ha boldogulni akartak. Moldova György innen, a mély kőbányai szegénységből tudott egy kiváló íróvá előlépni, aki idővel az ország egyik legfontosabb krónikása lett. A tollat nem tette le a rendszerváltás után sem. Fáradhatatlanul járta az országot és tudósított a végekről, jelezte a hatalmat gyakorló mindenkor süket elitnek, hogy nagyon nagy a baj az országban. Elment az Ormánságba, elment Borsodba és elment Szabolcsba is. Mindenhonnan egy könyvvel jött vissza. Két esztendővel ezelőtt már azt láthattuk az egyik borítón, hogy: „Érik a vihar”. Sokan nem hitték, de igaza lett: Mély, elhúzódó és kilátástalannak tűnő válságba kerültünk.

Természetesen nem mehetünk el a tény mellett, hogy Moldova György feltétlen híve Kádár Jánosnak. Joga van tisztelni azt az embert, aki sok szempontból kritizálható, de kétségkívül élhető jóléti viszonyokat teremtett Magyarországon széles tömegek számára. A jobboldalon minden gond nélkül lehet imádni Horthy Miklóst, de a hazai politikai és kulturális elit jobb és baloldalon egyaránt elvárja, hogy Kádárról vagy rosszat vagy semmit se mondjunk. Ez nincs rendjén így, de a kőbányai díszpolgárság szempontjából ennek nincs jelentősége. Jelentősége annak van, hogy Moldova György egy köztiszteletre méltó Kőbányán született honfitársunk, akinek JÁR a díszpolgári cím.

Nem tudom, hogy mi a jelölés hivatalos menete, de itt és most megteszem ennek az első lépését. A Kőbányai Szolidaritás nevében azt a javaslatot teszem, hogy:

Legyen Moldova György Kőbánya díszpolgára!

Néhány héttel ezelőtt a helyi fideszes és jobbikos politikusok melldöngetve dicsekedtek azzal, hogy megoldották a kerület egyik kardinális problémáját! Immár nem kell ötven forintot fizetni hajszárításért az újhegyi uszodában. Ez már valami,

Hát, valóban siker és örüljünk is neki, de szerintem azért akadnak ennél komolyabb dolgok is, például az, hogy mi lesz kerületben az ingatlanadóval? Ebből többféle is létezik. Az egyik a vállalkozásokat sújtja, a másik a kerületi lakosokat. Mindkettő káros, mert Kőbányán a vállalkozások és az itt élő emberek is a túlélésért küzdenek. Újabb nyakukba rakott terhet itt már senki sem visel el.

Elméletileg az idei évben már nincs lehetőség ilyen adó kivetésére, de jobb a problémák elébe menni és időben tisztázni, hogy az önkormányzat a drasztikus kormányzati elvonások miatt kieső bevételeket nem ilyen adófajtából akarja pótolni. 

A veszély nagyon is reális. A belső és a budai kerületekben vagy Újpesten már korábban is létezett ingatlanadó, azonban azt jellemzően csak azon lakások után kellett fizetni, amelyekben nem laktak a tulajdonosok, tehát valószínűsíthető volt, hogy azok valamilyen jellegű hasznosításra kerülnek. Az igazán nagy veszélyt számunkra a valamivel gazdagabb, de jellemzőit tekintve Kőbányához hasonló Zugló gyakorlata jelenti, ahol január 1-től mindenki fizet, nincs mentesség akkor sem, ha a tulajdonos lakja a lakást vagy házat, nyugdíjasok és nagycsaládosok is maximum kedvezményt kaphatnak. Ráadásul Papcsák polgártársnál a ceruza is elég vastagon fog. Minimum 9000 forintot vetnek ki, de akár 25000 forintot is követelhetnek egy ingatlan után. A fizetést megtagadni nem érdemes, mert kamatostól behajtható.

Nem áll szándékomban a rémhírterjesztés Kőbányán, de túl sok helyről hallottam már, hogy számítani lehet arra, hogy az önkormányzat minden lehetőséget megragadva igyekszik majd növelni a bevételeket. Ennek legkézenfekvőbb, azaz legjobban behajtható formája az ingatlanok megadóztatása. Mivel a tulajdonosok által nem lakott, azaz bérbe adott lakások aránya kerületünkben nem lehet túl magas, ezért nem valószínű, hogy a kevés bevétellel kecsegtető megoldást választják a döntéshozók. Sokkal kézenfekvőbb a harmincezernél is több háztartás összességét megsarcolni.

A dologban az a szomorú, hogy mindezért még csak nem is az egyébként nem túl tehetséges városvezetést kell hibáztatni, hanem azt a kormányzatot, amely az önkormányzatoktól olyan nagyságrendben vont el forrásokat, hogy muszáj bevezetni idáig nem alkalmazott sarctípusokat is.

Szóval csak remélni merem, hogy nem lesz Kőbányán ingatlanadó (más néven sem, mert a kommunális adó is az jellegét tekintve!). Ha mégis bevezeti a fideszes többség, akkor a szavazás lezárása után már kezdhetik is a csomagolást, mert biztos, hogy az ezer gonddal küzdő kőbányaiak 2014-ben úgy elzavarják őket, mintha itt sem lettek volna. Nekünk nem ér meg több tízezer forintot Orbán szabadságharca, de még attól sem dobunk hátast, hogy az önkormányzat előtti padon fekvő hajléktalanok ha úgy van kedvük ingyen wifin keresztül kapcsolódhatnak a világhálóra.

Kalmár Szilárd
Szolidaritás - kőbányai koordinátor

Tisztelt Kőbányaiak!

Felhívással fordulunk Önökhöz, hogy aki teheti, az csatlakozzon a Munkát, Kenyeret Menethez. A bekapcsolódásra 2012. február 13-án (hétfőn), előre láthatólag 12:00 és 13:00 óra között, az Örs vezér terén nyílik lehetőség. A menet aznap Gödöllőről indul és bekapcsolódásunk után folytatja útját az Országgyűlés elé. Aki a kőbányaiakkal szeretne együtt várakozni a menetre, az keressen egy "Kőbánya" feliratú táblát a zuglói oldal parkos területén.

Mindenkit várunk szeretettel!

A helyi szervezők nevében:
Kalmár Szilárd 20/403-1888
Tóth Balázs 30/362-9354
Arold Imre 20/288-6429

A kép forrása: Kökényesi Gábor, Munkát, kenyeret Menet Facebook csoportja

Kedves Barátom, ezúton tájékoztatlak, hogy a Szolidaritás Kőbánya Közéleti Klub következő összejövetelét 2012. február 6-án hétfőn 18.00 órától tartja.

Vendégünk lesz Árok Kornél társelnök (Magyar Szolidaritás Mozgalom)

Helyszín: Természetes Gyógyítás Alapítvány különterme (Budapest Hungária krt. 5-7.)

Megjelenésedre és aktív részvételedre feltétlenül számítok! Bátran hozd magaddal szimpatizáns, bizonytalan ismerőseidet is!

Kattintson a plakátra a nagyobb méretért!