A 2010-es önkormányzati választások után sok kőbányai annak reményében szavazhatott a Fidesz jelöltjeire Kőbányán, hogy a korábbi pártok korrupciós ügyei után végre tisztább legyen a közélet. Nekik csalódniuk kellett.

Vajon vannak-e kerületünkben is „bizonyos kiemelt üzleti körök megrendeléshez jutását kötelező jelleggel biztosító” közbeszerzések? Vajon Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és társaik „csak” állami megbízásokhoz jutottak, vagy pedig Kőbányán is kaptak néhány megbízást? Jó lenne megbizonyosodni arról, hogy mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés "oligarchák" csak a szocialisták és az Szdsz-esek között voltak. Sajnos azonban ez akadályba ütközik.

Nehéz a dolga annak a választópolgárnak, aki hozzám hasonlóan a Közgép-ügy kirobbanása után szeretne megbizonyosodni arról, hogy Kőbányán kik nyerték a közbeszerzéseket. A www.kobonya.hu oldalon a nyilvános kutatás meglehetősen gyorsan véget ér, miután a jobb oldali menüsorban a „Közbeszerzések”–re kattintunk. Itt azzal találkozik az adófizető állampolgár, hogy meglehetősen hiányos a közbeszerzések kiírásainak és eredményeinek kihirdetése; 2012 júliusában még mindig csak a 2010-es pályázati győzteseket találhat. Vajon ez csak puszta hanyagság?

A Közgép-ügy tovább erősítette azt a képet, hogy hátsó szobákban, az oligarchák irányítása mellett dőlnek el az ügyek Magyarországon. Éppen ezért az LMP a múlt héten békés figyelemfelhívó demonstrációval próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy milliárdok vándorolnak törvénysértő módon magánzsebekbe, talán Kőbányán is. Nem tudhatjuk biztosan, mert még a látszatra sem ügyelnek a döntéshozók.

LMP-s demonstráció a Közgép telephelyén, a jobb oldali képen Lapos Péter balról a negyedik

A kormány által tavaly elfogadott új közbeszerzési törvény tovább hátráltatta a tisztességes verseny kialakulását, növelte a korrupció veszélyét, és így ártott a kis- és közepes vállalkozásoknak (kkv). A törvényt a korábbiakhoz képest indokolatlanul és feleslegesen tágította ki a kivételi körbe tartozó beszerzéseket, amivel megágyazott a „baráti cégek” térnyerésének. Lényegében ezzel a mutyizások hivatalos szabályait fektette le. A drágán elvégzett közbeszerzéseknek pedig gyakran rossz minőségű munka a végeredménye. Hiszen a kapcsolatok és nem a szakértelem a döntő.

Vajon mennyire látnak bele az egyes önkormányzati képviselők a közpénzek elköltésébe? Mennyire tudják a döntések hátterét, mennyire értik, mi folyhat a háttérben? Mennyire kell az ukáz alapján szavazniuk a kormánypárti frakciónak? Igaz-e, hogy egyes közbeszerzések úgy vannak kiírva, hogy azon csak az az egy cég tudjon indulni, akinek meg kell azt nyernie?

Mennyit számít a pártkötödés a közbeszerzések elnyerésekor? Vajon kinek a zsebébe megy az adófizetők pénze, amikor a nyertes cégek visszacsorgatnak bizonyos százalékot a megfelelő helyekre? Sok a kérdés, mert kevés a nyilvánosság.

És miközben a drága közbeszerzésekre volt pénz, volt pénz a Sörgyár területén félmilliárdos ingatlanvásárlásra is, sőt prémiumfeladatokért cserébe volt 3 millió Ft a Kőbányai Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatójának, a hajléktalanság megoldására, vagyis szociális bérlakás-fejlesztésre nem futja. A rendszerváltás óta soha nem szántak az állam és a budapesti kerületek elég pénzt és energiát arra, hogy felszámolják a mélyszegénységet és a tömeges lakástalanságot. Néhány éven belül újabb ezrek kerülhetnek az utcára a kilakoltatások miatt Kőbányán is.

Augusztusig pedig 130 ember elküldését tervezi az önkormányzat a kőbányai oktatási intézményekből, mert nincs pénz a bérükre. Jövőre lehet, hogy még többet el kell bocsátani.

Hová lett 2010 óta Kőbánya 3 milliárdos készpénz-vagyona?

Becslések szerint Magyarországon évente százmilliárdok tűnhetnek el a korrupció miatt és vándorolnak feketén a költségvetésből magánzsebekbe és pártpénztárakba. Vajon értik-e az állampolgárok a jelenlegi „rendszer” működését?

A politikai élet szereplőiből kiábrándult, bizonytalan szavazók milliói - akik már elvesztették hitüket a dolgok javíthatóságában -, hogyan higgyenek még bármely pártnak is? És ha nem hisznek, akkor talán csak akkor lesz vége a jelenlegi mutyi-világnak, ha már nem lesz mit ellopni?

A másik lehetőség, hogy a választók még idejében belátják, hogy ez így, pártfinanszírozásostul, aránytalan választási rendszerestül, ügynöktörvényestül nem működik, és valami más modellt választanak. Ebben a pillanatban a két lehetőség közül az előbbi tűnik valamivel valószínűbbnek.

Sok a kérdés, mert kevés az átláthatóság. Ángyán József korábbi fideszes államtitkár azt javasolta saját pártjának, hogy „nem az oligarchákkal, hanem az emberekkel kellene szövetséget kötni”. Ha már az ellenzékre nem hallgatnak a kedves kőbányai fideszesek, legalább saját belső ellenzékükre hallgassanak.

Az kevésbé érdekel, hogy önmagának árt a FIDESZ, ha ez így megy tovább, de ez a fajta „politizálás” árt a kerületnek, és végső soron az országnak is.

Mert nem csak maga alatt vágja a fát a korrupt politikus.

Lapos Péter