Tegnap Devecserben és Kolontáron jártam. Bár nem jutottunk nagyon közel a sérült kazettához, mégis megdöbbentő volt a látvány. A Torna patakon átívelő vadonatúj fahíd, az új vasúti töltés, az "utca", ami a kiömlő iszap útjában volt és amelyet a buldózerek már eltüntettek, óriási energiák elszabadulását és pusztító erejét mutatták. A vörösiszap ár útjába történetesen néhány kistelepülés került, fenekestül felforgatva e közösségek megszokott életét és próbára téve az őket egymással összekötő, valamint a köztük és választott vezetőik közötti szálakat. A nagy baj felszínre hoz olyan dolgokat is, amelyek "normál esetben", a mindennapi életben rejtve maradnak. Ezúton osztom meg olvasóimmal, hogy milyen tanulságokkal szolgált e katasztrófa számomra, kőbányai polgár számára. A kérdés ott motoszkál a fejemben azóta is: hogyan vizsgáztunk volna mi, egy hasonló esetben?
A kolontári terepszemle után a Veszprém megyei tagtársak körében ülve, a közeli devecser pizzériájában hallagathattam egy helybeli kötődésű LMP-s kollégánk tapasztalatait a katasztrófa hatósági kezelésével kapcsolatban. Később átballagtunk a kultúrházba, ahol egy lakossági fórum keretében, a helyi polgármester számos orvossal együtt igyekezett megnyugtatni a megjelent helybélieket arról, hogy egészségük teljes biztonságban van. Ez nemhogy nem sikerült, de jelentős indulatok lángoltak fel a megszólaló érintettek részéről. Látszott, hogy nincs meg a bizalom a lakosság és a település vezetése között.
A panaszosok a tájékoztatás hiányosságát, a kártérítés lassúságát, a segítőkészség hiányát kérték számon. Az egészségükért aggódók azt kérdezték: vajon elvégeztek-e rajtuk minden orvosi vizsgálatot? Mit lehet tudni a szállópor koncentrációjáról? Felvetődött még, hogy az osztrák Zöldek 3000 euró adománya visszautasításra talált valami okból, illetve hogy miért kellett vadonatúj házak építésével megváratni a hajléktalanul maradt embereket, amikor jelentős számú ház volt eladó az ötezres kistelepülésen a katasztrófa idején? Érezhető volt a felszólalásokból a pártoktól és a politikusoktól való ódzkodás is.
Azon gondolkodtam, vajon mennyi ezekből a panaszokból a túlzás és mennyi a valóságtartalom? Az az egy biztos, hogy ezek az emberek teljesen ártatlanok abban, hogy ez a szerencsétlenség a nyakukba szakadt, hogy házaik értéke töredékére csökkent és hogy egészségük állandó veszélyben van mérgező por miatt, amit a szél magával sodor. Sokan azok közül, akik elmentek a lakossági fórumra, egyértelműen úgy érezték, hogy az állam nem tesz meg mindent azért, hogy életük a lehető leggyorsabban visszatérhessen a régi medrébe, hogy a a lehető legkisebb maradandó kárt kelljen elviselniük.
Nem vonom kétségbe, hogy Devecser polgármestere derekasan megtett minden tőle telhetőt a károk felszámolására. Mégis valószínűnek tartottam, hogy a lakosság tájékoztatása terén jelentős hiányosságok voltak és vannak. Nem lett volna ennyi megválaszolatlan kérdés az emberekben, ha lett volna például egy állandó panasziroda, ha mindig lett volna hova fordulni a kérdésekkel, ha minden vizsgálati eredményt jól hozzáférhetővé tettek volna a hatóságok, méghozzá közérthető formában.
Nem tételezek fel szándékosságot a polgármester és a vadonatúj egészségügyi központ vezetőinek részéről: ez inkább kulturális kérdés, vagy inkább hiányosság lehetett a részükről. Annak, hogy a lakosok nem voltak teljes körűen felvilágosítva az őket érő szennyezés és mérgezés mértékéről, egyenes következménye volt, hogy rémhírek kaphattak szárnyra, melyek futótűzként terjednek. A kialakuló légkörben szinte természetesek voltak a fenyegetőzések és vádaskodások. Az egyik felszólaló például 300 család távozását jelentette be, amennyiben nem sikerül megnyugtató válaszokat kapniuk a jövőbeli kilátásaikat illetően.
A tegnap este újabb bizonyíték volt arra, amit Kőbányán élve is tapasztaltam, és tapasztalok ma is: hogy a hatóságok és az önkormányzat sok esetben nem kezeli partnerként a lakosságot. Rólunk, de nélkülünk hoznak döntéseket. A régi rendszer bürokratikus hagyományaiból eredő, az embereken atyáskodó államfelfogás érhető tetten, legyen szó akár egy katasztrófa után kialakult helyzet kezelésében, vagy akár egy-egy beruházás, területfejlesztés lebonyolításánál, vagy csak ha betérünk egy hivatalba. Sok helyen érezhető sajnos, hogy nem felnőttként, egyenlő partnerként kezelik az embereket, hanem inkább tudatlan, szófogadatlan gyermekként, akihez lekezelően, hatalmi szóval lehet beszélni.
A devecseri polgármester többek szerint is jól szerepelt a katasztrófa közvetlen hatásainak enyhítésében, ami a lakosság legszükségesebb igényeinek kielégítését illeti. A probléma inkább a katasztrófák megelőzésével van, illetve ha már a baj megtörtént, akkor a következmények hatékony felszámolásával. Miért lehet ez vajon? Talán mert ezekhez huzamosabb idejű, és valódi együttműködés szükséges ember és ember között. Csapatmunka, közösségben gondolkodás.
Együttműködés és hatékony párbeszéd a szakemberek, a politikusok, a civilek és a lakosság között. Ez elengedhetetlen kelléke egy jól működő, országos közoktatási, vagy egészségügyi rendszernek is. Ehhez egyrészt a közügyekben való részvételre kész lakosságra van szükség, másrészt egy erre nyitott államirányításra. Ennek a kettőnek a hiánya talán a legnagyobb gyengesége ennek az országnak és a mi kerületünknek is. Ma még sokan vagyunk olyanok, akik nem önmagunktól, az egymással való összefogástól várjuk életünk, környezetünk jobbulását, hanem sokkal inkább egy-egy jól szónokló vezéregyéniségtől vagy a külvilágtól. Vagy akár a jó sorstól.
Új szemlélet, új felfogás kell! Sok új ember a magyar politikába, és igen, a mindennapi életben nekünk magunknak, egyszerű embereknek is változnunk kell. Aki nem követel magának részt a közügyekből, aki belenyugszik, hogy megkerülik, és nem adnak számára elegendő információt a döntésekhez, az soha nem válik valódi állampolgárrá. Itt nem világrengetően nagy ügyekről beszélek, hanem például a közvetlen környezetünk állapotáról. És még valami: egyedül valóban tehetetlenek vagyunk, de ha összefogunk, akkor bármit el tudunk érni, és nemcsak Devecserben, hanem itt Kőbányán is.
Lapos Péter
