“Úgy éltem, mint a százhúszat verő szív, úgy gyűlöltem és szerettem: mindenhez úgy fogtam, kívánva, hogy az legyen a vesztem! Úgy éltem én, ahogy itt élni kell, ahogy érdemes élni! Egy emberöltőt éltem – de a sorsom történelem és ezerévnyi!”

(Váczi Mihály: Százhuszat verő szív)

Meiszter Kálmán
(1925 – 2018) 

Szegény, tisztességes család harmadik gyermekeként született Budapesten 1925. február 17-én. Kisgyermekkorától érdeklődött a formák, színek iránt, minden lehetőséget megragadott, hogy rajzolhasson, festhessen. Felszentelt pap akart lenni, ez a vágya azonban meghiúsult, beállt henteslegénynek. Volt fűszeres, fémöntő, mérlegkészítő, szabóinas, végül a sörfőző mesterséget tanulta ki, a Kőbányai Sörgyárban helyezkedett el. A Sörgyárban működő képzőművészeti szakkörben kezdett a művészettel foglalkozni. Első mestere Tarr István szobrászművész volt.

1951-ben felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol mesterei voltak Papp Gyula, Kmetty János, Bán Béla, Barcsay Jenő. A mesterek ráhatása mellett saját kitartása, akarata volt az, ami végül festővé tette.  

Tájképek, csendéletek, portrék festője, rajzolója volt. Fáradhatatlanul alkotott, nagyon gazdag életművet hagyott maga után. Műtermében rengetegen megfordultak, és ő rendíthetetlenül mesélt a képekről, az életéről, az alkotás csodájáról.  

Tagja volt a Kőbányai Képző- és Iparművészek Egyesületének, pár éve jelent meg „Életem, képeim” című könyve. Műtermében minden év nyarán vendégül látta barátait, ismerőseit, velük töltött egy kedves délutánt, majd mindenkinek személyre szólóan szignált „föstményt”, ahogy Ő mondta. 

A több mint negyven éves alkotói tevékenysége során kőbányaiságát mindig kihangsúlyozta, a kerület minden négyzetcentiméterét otthonának, hazájának tartotta. A festés mellett írói vénáját is megmutatta, könyvei sajátos humoráról, közvetlen stílusáról árulkodnak. Papírra vetett szavaiban legalább akkora élvezet elmerülni, mint képei szépségében. 

Első kiállítása 1976-ban volt az akkori Pataky Művelődési Központban. A sors kegye, hogy az utolsó kiállítása 2018 júniusában szintén itt, mai nevén a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban volt. Bár nem akarta még a találkozót a „kaszással”, június 22-én mégis megtörtént. 94 éves volt, egy nagyon gazdag élettől búcsúzó, kivételes életművet maga mögött hagyó, igazi kőbányai lokálpatrióta. 

A Kőbányai Önkormányzat Meiszter Kálmán munkásságát 2003-ban Kőbányáért-díjjal, 2011-ben Kőbánya Kiváló Művésze kitüntetéssel ismerte el,2015-ben Kőbánya Díszpolgárává avatta. 

Meiszter Kálmán búcsúztatója 2018. július 13-án, pénteken 14.30 órakor lesz a Szent László plébániatemplomban.  

Nyugodjon békében!

Forrás és kép: kobanya.hu