Április 20-án önkormányzatunk is csatlakozott az országosan meghirdetett „A Föld napja” hétvégi programhoz. A kerület több pontján, a helyi közösségek segítségével lakóhelyünk környékének takarításával igyekeztünk „tisztába tenni” környezetünket.

A Kertvárosban megszervezett akció keretében segítséget kaptunk az iskola hetedikes és nyolcadikos diákjaitól, akik jelentkeztek, hogy a pedagógusokkal együtt vegyenek részt a munkában. A lakók részéről csak páran (de annál lelkesebben) vették a fáradtságot, hogy egy-két órányi közös munkával hozzájáruljanak az eseményhez. Köszönet a fiatal hölgyeknek az áldozatos munkájukért. Velünk tartott és oroszlánrészt vállalt még Kiss Pál körzeti megbízott, aki szabadnapját adta közösségünkért. A tavaszi lomtalanítás után szerencsére nem sok feladatunk akadt, inkább a „napi” szemetelés eredményét kellett összeszedni, ami nem volt több egy könnyű sétánál. Így volt idő és lehetőség még az erdőt is „átfésülni”, szerencsére itt sem volt sok tennivaló, leszámítva a kábeltolvajok által hátrahagyott szigeteléseket, maradványokat. A sétaúton lévő szemetesek kiürítése után nem is maradt más dolgunk, mint az erdőt övező árokparton is összeszedni a szokásos, hátrahagyott, eldobott dolgokat. Kilenckor kezdtünk és tizenegyre már végeztünk is. Köszönet a Kőkert Kft-nek a szervezésért, segítségért, eszközökért, és nem utolsó sorban az ajándékba kapott szép virágokért.

Eszembe jutott, öt éve már annak, hogy „birtokba” vettük a Kiserdőt egy alapos nagytakarítással. Akkor a szomszédos Akadémia-újtelepiek is besegítettek, összesen voltunk vagy ötvenen. Délután kettőre végeztünk, mikorra elkészült a gulyásleves is. A jól eső munka után volt sikere a finom ebédnek, az utolsó falatig el is fogyott minden. Akkor többen fogadkoztak, hogy csak szóljunk, ők jönnek segíteni. Sajnos mára megfogyatkoztunk, bár a környezetünkre jobban is vigyázunk. Az erdő, ami addig egyesek szemében csak szemétlerakó volt, és nem szívesen sétáltak át rajta, mára közkedvelt sétahely lett. Családok, kocogók, kutyasétáltató környékbeliek rendszeresen használják, és kihasználják a nyugodt, természetes környezetet. Büszkék lehetünk rá, sok közösség irigyelheti a lehetőségünket.

Bízzunk benne, hogy még sokáig „kitart” a tisztaság, lakótársaink észreveszik a változást, és vigyáznak is rá.

Agócs Zsolt önkormányzati képviselő

A kép egy korábbi akció alkalmával készült, forrása: kobanya-kertvaros.hu

A tavalyi évben, 2012 novemberében, többszöri kérésünkre végre sikerült fedél alá hozni egy katasztrófa-védelmi és egyéb  összhatósági terepszemlét, ún. super visor-i bejárást a Rákos-patak menti kábelégetéssel érintett területen. Számomra érthetetlen módon (igazából a tűzoltó parancsnok Géczi Béla ezredes úr kivételével) egyik hatóság sem reagált a látottakra kellő komolysággal. Jogszabályi hiányosságokra hivatkozva tologatták egymás közt a megoldás felelősségét.

Bevallom, emiatt elragadtattam magam, és nem kertelve, vélhetően néhányukat megsértve ezzel, de (finoman szólva) hangot adtam nemtetszésemnek. Ezután nem sokkal egy mozgó labor autó jelent meg, amely mintát vett a kábelégetés maradványából, (hihetetlen módon, egy műanyag kávés pohárral) és megvizsgálták a minta pH értékét. Ez alapján kijelentették, az anyag nem veszélyes. Bár előzőleg mindenkinek felhívtam a figyelmét, hogy csak saját felelősségre menjenek a maradványok közelébe, annak kipárolgásának belégzése nyomot hagy a nyálkahártyában, a cipő talpát pedig megmarja, amit minden résztvevő meg is tapasztalt. Géczi ezredes úr kérte, hogy a jelenlévők két héten belül tegyenek javaslatot a kármentesítésre, amiket egymás között megosztunk, kiértékelünk. Nos, eddig híre-hamva sincs az ötleteknek. Viszont (nem hivatalos úton) tudomásomra jutott, hogy írásban is a hatóságok csak mentegették, saját magukat felmentették a feladat alól. Emiatt néhány újabb kérdésem, gondolatom született.

- Ennyi hatóság csak ennyit tudott összehozni, az szégyen rájuk nézve! Majdhogynem megmagyarázzák, hogy miért nem szükséges beavatkozniuk (ez a kényelmesebb, mintsem bármit is lépni a megoldás érdekében), ezzel muníciót adnak a további égetéshez, mert mint hatóságok "nem tudnak tenni semmit", tehát következmények nélkül lehet folytatni azt. 

- Melyik hatóság mondja már ki határozottan, hogy (ellentétben egy régebbi labor eredménnyel) a visszamaradt anyagok nem veszélyesek a környezetre? Tehát nem kell különleges eljárással, biztonsági szabályok mentén elszállítani, szállíttatni a salakot, le lehet tenni bármelyik hulladékgyűjtő bányában, lerakóhelyen. 

- A kapott (helyszínen kiosztott) korábbi laboreredmény ismeretében és a helyszínen egy kávés pohárban lakmusz papírral megmért ph érték összehasonlítása alapján szakmailag megalapozottan (?) kijelentették, hogy nem jelent veszélyt az anyag a környezetre. Bár a halmazon szemlélődők cipője talpát megmarta az anyag. Vajon miért? A belélegzett kipárolgás a nyálkahártyában reakciót vált ki, az illatanyag rögzül a memóriában, bárhol, bármikor, bárki felismeri az illatot, és be tudja azonosítani. Vajon miért? (nem igazán pozitív élmény!) 

- A labor vizsgálat szerint sósav kerül a levegőbe. Egy kilogramm kábel égetésekor 40 liter! A helyszínen lévő maradványok mennyisége 200-300 tonna (szorozzuk be 40 literrel). Ez a mennyiség mennyi kárt okoz(hat)ott a közvetlen illetve közvetett környezetben? 

- Fényképekkel tudom bizonyítani, hogy a maradványok talaj feletti mennyisége lényegesen csökkent az utóbbi 5-6 évben. Hová került a különbség?  Közvetlen a patak melletti halom nagy része egyértelműen a patakba, a mezőn található halmazból pedig a talajba mosta a csapadék. 

- Mivel a labor eredmény alapján kimondható, hogy kifejezetten veszélyes anyagról van szó, legelőször is egy széleskörű vizsgálatokat kellett volna elvégezni, ezután megállapítani a tényállást. Jelenleg inkább feltételes módban mondanak vélemény ahelyett, hogy (a kávés poharas "eljárást" kivéve) a már meglévő eredményt egy újabb, részletes ellenőrző eljárás eredményével hasonlítanák össze, ebből vonva le a következtetést, megállapítva a szükséges kármentesítési eljárást, végrehajtás szükségességét. Igaz, akkor le kéne hajolni, dolgozni. Az első eljárás költsége kb 300 000 forint volt, ma egy hasonló ellenőrző eljárás sem hiszem, hogy lényegesen többe kerülne. 

Összességében megkérdőjelezhető a super visor-i bejárás eredményessége. Előzetes (a labor eredményekkel egyidejű) becslések szerint a maradványok elszállíttatása 40-50 millióba kerülne.Ha a bejáráson elhangzottakat vesszük figyelembe, akkor ennek töredékére lenne szükség. A bejáró hatóságok közül ki meri kijelenteni egyértelműen, nagy biztonsággal és felelősséggel, hogy ez utóbbi is elegendő (mellőzve minden biztonsági előírást, védőfelszerelést, különleges szállító járműveket, stb)? Ha ezt valamelyik hatóság mégis megteszi, vajon mikor szállítják el a maradványokat? A terület ugyanis természetvédelmi területté nyilvánítási eljárás alatt áll. Ideje hát mihamarabb megtalálni a végleges megoldást.

Emberileg is, hatóságilag is.

Agócs Zsolt önkormányzati képviselő

Mint már arról beszámoltam, a Rákos-patak völgyének védelme érdekében korábban előterjesztést adtam be a Kőbányai Képviselő Testületnek. Ennek lényege, hogy a patak medrétől északra és délre elterülő egybefüggő, mintegy 18 hektárnyi zöld terület helyi védelembe kerüljön, természetvédelmi terület legyen. Fontosnak tartottam és tartom ma is, hogy ez megvalósuljon, mert páratlan természeti kincsek, növények és állatok sokasága található meg, melyek ilyen mértékű jelenléte országos viszonylatban is kiemelkedő.

Az előterjesztésemet a Testület egyhangúan elfogadta, melyet hivatalból továbbítottak a fővárosi hatóságok felé. A dolog nem váratott sokáig magára, alig három hónappal a tárgyalás után tegnapra, szeptember 5.-re, egy minden érdeklődő számára nyílt helyszínbejárást szervezett az illetékes Budapesti Természetvédelmi Őrszolgálat. Sokan éltek a lehetőséggel, az önkormányzat építészi irodáján kívül képviselők, civilek is szép számmal eljöttek, hogy személyesen is lássák, tapasztalják a táj szépségét, ismerkedjenek a helyszínnel. Az ügy kiemelten fontos Kőbányának, ezt mutatta, hogy a polgármester úr is személyesen részt vett a bejáráson.

Lényegében a beadványon szereplő és az őrszolgálat előzetes felmérése alapján készült helyrajzi számok, a védendő helyszínek pontos meghatározása, egyeztetése volt a találkozó célja. A már „ex-lege”, vagyis eredeténél fogva a lápos területek már országos védelmet élveznek, melyek fennmaradásához elengedhetetlenül szükséges, azt kiegészítendő további fontos, nélkülözhetetlen helyek, területek kijelölésén volt a hangsúly. Az eljárás több lépcsőben történik, a következő hivatalos lépéssel már közelebb kerül az ügy a védetté nyilvánításhoz. Ennek ismertetése szintén nyilvánosan fog történni, ahol minden érdeklődőt szívesen várnak a szervezők.

Az egyeztetés után egy rövid sétával kaptak ízelítőt az érdeklődők a környék kincseiből. A hihetetlen csend, nyugalom, a táj egyszerű természetes szépsége mindenkit lenyűgözött. Megcsodálhattuk a madarak sokaságát, fészkelő helyeket, a szárazság ellenére is pompázó, életteli nádast, legelőt. Ellenpontként megnéztük az évekkel ezelőtt még iparszerűen végzett kábelégetés helyszínét is, megtapasztaltuk az illegális szemétlerakók „áldásos tevékenységét” kisebb-nagyobb kupacok formájában. Sokkoló volt látni még ma is. Elgondolkodtató, hogy hosszú ideje nincs hatóság, amelyik a legszükségesebb lépéseket megtette volna annak érdekében, hogy eltűnjön a több száz tonnányi szeméthalom, megszenesedett kábelmaradvány a környékről. Esős időben továbbra is belemosódik a talajba a szennyeződés, nap, mint nap mérgezve ezzel a környéket. Hamarosan ez is megoldódik, remélem.

Végezetül pár képviselő társammal tettünk egy autós körutat a környéken, „kedvcsinálóként” egy későbbi közös kerékpáros bejárás megszervezéséhez.

Üdvözlettel:
Agócs Zsolt

Először is gratulálok a Polgármester úrnak, hogy már egy éve sikeresen lemondott a cigiről.

Szívesen emlékszem vissza arra a közel harminc évvel ezelőtti esetre (1983), amikor magam is erős elhatározás és a harmadszori próbálkozás után le tudtam tenni a bagót.

Egy áprilisi keddi napon történt, hogy a reggeli "ébresztő" kávé mellé rágyújtottam, mint minden nap. Igen ám, de egy kicsit meg voltam fázva, kapart a torkom, és valahogy az egész akkor nem is esett jól, le sem tudtam "tüdőzni" a füstöt. Na mindegy, gondoltam, majd ebéd után újból rágyújtok.De akkor sem sikerült, szerencsémre. Elérkezettnek láttam az időt, hogy "most vagy soha", és lemondtam a füstös élvezetről.

Agócs Zsolt

Akkoriban nappal építkeztem, éjszaka dolgoztam, el is fogyott majd' két dobozzal a Sophiane-ből (az idő tájt emelték az árát tízről tizenkettő forintra). A feleségem nem dohányzott, nem is nézte jószemmel, hogy én igen, de hűségesen megvette a napi adagomat egy hétre előre. Csodálkozott is, hogy nem fogynak a dobozok, de péntekig nem szólt, akkor azonban rákérdezett. Én pedig büszkén mondtam, hogy ABBAHAGYTAM. "Na, kíváncsi vagyok, meddig tart a fogadalom?!"-mondta. Másnap ugyanis vendégségbe mentünk (Zsolt-nap, Gyula-nap együtt) a szomszédba. Ilyenkor általában "tizenkettőből tizenhárman" dohányoztunk, rövid időn belül vágni lehetett a füstöt. Én is rágyújtottam, hát persze, de olyan rosszul esett, hogy nyomban el is oltottam. Azóta sem gyújtottam rá!

Fiatal házasként terveztük már a családot, a fészek is alakulóban volt, gondoltam ideje egészségesebben élni, le kéne szokni a cigiről. Hajnali munkavégzés után kétszer is kidobtam egy megkezdett dobozt, öngyújtóstól, hogy "na most van elegem", de az ördög csak nem hagyott elaludni, majd' meghaltam egy bagóért. Pont kapóra jött egy kis megfázás, ki is használtam a lehetőséget. Azért nem volt teljesen zökkenőmentes! Eleinte napokig "szédelegtem", egyensúlyi zavarom volt, nem találtam a helyem. Fél év kellett ahhoz, hogy végleg tudatosodjon a szervezetem számára a változás. Ahogy beültem az autóba, ösztönösen benyomtam a szivargyújtót, "hamuztam" a sósperecet és még sok mulatságos, néha kellemetlen helyzetbe kerültem. Tudtam, ha akkor rágyújtok, mindez megszűnik, de hiába való lett volna az egész lemondás. Hónapokon keresztül azt álmodtam, hogy visszaszoktam, ostoroztam is magam emiatt. A végén már nyugodtam cigiztem álmomban, mert már tudatosodott, hogy álmodom.

De megérte! Fokozatosan újból éreztem az illatokat, éreztem az ízeket, kívántam a gyümölcsöt, jobb lett a hangulatom, az erőnlétem is a régi lett. A súlyom csak két évvel később kezdett gyarapodni, amikor már befejeztük az építkezést, és már nem mozogtam annyit.

Minden leszokni akarónak kívánom, hogy sikerrel járjon, adjon esélyt magának, ha elsőre nem is sikerül, ne adja fel.

Üdvözlettel,
Agócs Zsolt
önkormányzati képviselő

Tisztelt Lakótársaim, Kollégák, Barátaim!

Ezúton is szeretném megköszönni az önzetlen segítőkészségeteket, amely nélkül nem tudtuk volna kitakarítani, szebbé tenni lakókörnyezetünket. Külön köszönet az Önkormányzat dolgozóinak, a hatósági és a környezetvédelmi iroda vezetőinek, kollégáinknak, rendőrségi körzeti megbízottunknak, akik szabadidejüket áldozták a mi környezetünk szebbé tételéért.

Alig három óra alatt összeszedtük a Bársonyvirág utcai és a Bojtocska utcai játszótereken az elszórt hulladékokat, kicseréltük a szemetes zsákokat. Inkább a sok apróság nehezítette a haladást, de sok kéz hamarabb halad.

A játszóterek végeztével átsétáltunk az Ezüstfa-Tarkarét utca sarkához, ahol folytattuk, amit évek óta kihagyhatatlanul kell takarítani, az illegális szemetet szedtük össze, amit a Kőkert kisteherautójára fel is pakoltunk.

Jó hangulatban, kedélyesen folyt a dolog, Mindnyájan éreztük a közös munka örömét, ami elnyomta aggodalmunkat, hogy újból és újból vannak önző emberek, akik képesek évről évre "produkálni" a szemetet. Mi akkor is el fogjuk takarítani, ahogy most is. 

A kép önmagáért beszél. Köszönet még egyszer minden résztvevőnek.

Üdvözlettel.
Agócs Zsolt

Kedves Barátunk!

Tisztelettel és szeretettel meghívjuk a Kőbánya Kertváros Polgári Kör 2012. február 28-án, kedden, 18.00 órai kezdettel tartandó találkozójára.

A programból: 
- Önkormányzati beszámoló, események.
- Vendég: Kiss Pál r. ftörm, körzeti megbízott

Kérjük észrevételeit, kérdéseit hozza magával. Megjelenésére feltétlen számítunk! Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Helyszín: Kertvárosi Általános Iskola, X. ker. Jászberényi út 89.

Tisztelettel: Agócs Zsolt képviselő
Tel: 0630-5799-803, 0620-4751-551

Agócs Zsolt

Tisztelt Lakótársaim, Barátaim!

Két előterjesztésem kerül napirendre a következő, február 16-i Környezetvédelmi Bizottsági ülésen. A két témát együtt fogjuk tárgyalni, mivel két, egymáshoz közeli, egymáshoz szervesen kapcsolódó terület védelméről van szó.

Az egyik a Rákos-patak és környékének hasznosításáról, újraélesztéséről, a másik a kerületünk határán húzódó úgynevezett Határerdő védelméről szól. Ezt megelőzően is több alkalommal nyújtottam be előterjesztést e témakörben a szakbizottságnak, képviselő testületnek. Minden alkalommal arról döntöttünk, hogy a terület beépítését nem támogatjuk, területi besorolását nem kívánjuk megváltoztatni, módosítani. Egyedüli hasznosítási módjaként a térség természetes módon kialakult természeti adottságait figyelembe véve szabadidő parkként, természetvédelmi területként kívánja megőrizni, ápolni. Ezt megerősítendő határozathozatalra kerül sor, mely végérvényesen és egyértelműen kimondja e területek védelmét, kerületünk szándékát, hogy további beruházások, akár ipari, vagy közlekedési fejlesztés ne legyen tervezhető, kivitelezhető a térségben.

Több természetvédelmi, növény és állattani szakértő egybehangzó véleménye, hogy a terület egyedülálló, pótolhatatlan természeti adottságokkal rendelkezik, köszönhetően a gépjárművel nehézkes megközelítésnek. Nagyvárosra nem jellemző, védett növény és állatfajok sokasága él a térségben. Több mint ötven, ritka madárfaj, melyek többsége országos védettséget élvez, védett vadnövények, gyógynövények, apróvadak, őzek telepedtek itt meg.

A Rákos-patak medrének a 60-as években történt kialakítása, az illegális szemétlerakás, éveken keresztül folytatott kábelégetés, valamint a Rákoskeresztúron működő, (azóta szerencsére nem üzemelő) Vegyiművek okozta környezetszennyezés igen nagy károkat okozott az élővilágnak. Azóta a mesterséges beton meder kezd tönkre menni, a természetkárosítás is kezd háttérbe szorulni, így az élővilág is lassan visszatért a patakba, és környékére. A megmaradt régi mederben folytatódott az élet. A kialakult mocsaras, lápos terület visszacsalogatta az ehhez szokott vadakat, a madarak újra fészkelnek. A környék rossz megközelíthetősége, helyenként megközelíthetetlensége biztosítja a nyugalmat az ott élő fajoknak. Átjárni csak igen nehézkesen, terepjáróval, helyenként kerékpárral, de leginkább csak gyalogosan lehet.

A terület Kőbánya szélén, Mátyásföl (XVI. ker) és Rákosmente (XVII. ker) határában helyezkedik el. Ha megvalósul a tervezett Rákos-patak menti gyalogos és kerékpárút, amely Péceltől a Dunáig fut majd, akkor a pesti oldalon szinte bárhonnan, alig fél óra kerekezéssel elérhetővé válik. Adottságainak köszönhetően jobb elhelyezkedéssel bír, mint a budai hegyek. Igazi kirándulóhely alakítható ki, akár egy teljes napot lehetne majd családostól eltölteni a város közepéhez közel. Nem kell a tájat átalakítani, nem kellenek nagy beruházások. A múlt év végén A Corvinus egyetemen tanuló külföldi tájépítő hallgatók egy csoportja készített terveket, elképzeléseket a táj kialakításáról. Némelyikük munkája hasznosítható ötleteket is tartalmazott, hasonlított a mi elképzeléseinkhez. Érdemes meggondolni, hogy akár turisztikai szempontból is kiemelt fontosságú lehet, akár a Főváros számára is, a terület. A már meglévő magán gazdaságok, farmok kis állatkertként, állat simogatóként nagy érdeklődésre tarthatnak számot. A lovardákat már is sokan, rendszeresen látogatják. Iskolák számára elengedhetetlen lenne, hogy a lakóhelyükhöz közel lehessen bemutatni az élővilágot, természetes környezetben. Az „erdei iskola” rendszer részeként, szinte utazási költség nélkül beépíthető a tananyagba, az iskola tanrendjébe. Nyári tábor, kemping, hagyományőrző kézművesek, háztáji gazdaság látogatása, vadak megfigyelésére kialakított magaslesek és egyéb látványosságok biztosítanák az egész napos élményt.

Még a múlt század közepén is zajlott itt az élet. Kis hal-előnevelők, tőzegbánya, néhány vízimalom, „bulgárkertészet” működött, adott megélhetést családoknak, talán már csak néhányan emlékszünk rá.

Történelemben jártasabb ismerőseim szerint, (mi is hallottunk, tanultunk az eseményekről), évszázadokkal ezelőtt történelmi fontosságú országos események zajlottak a Rákos-mezején. A XVI. századig országgyűlések helyszíne volt, de később is szerveztek itt gyűléseket. Az 1848-as szabadságharc idején csatazajtól volt hangos a környék. Több irodalmi mű és beszámoló emlékezik meg az eseményekről. A terület nagysága lehetővé tenné, hogy nemzeti megemlékező helyet alakítsunk ki. Néhány kopjafa, kőhalom emlékeztetné a látogatót hazánk régmúlt hőstetteiről, csatáiról, nemzeti eseményeiről. Nagyobb nemzeti ünnepeink alkalmával iskoláknak, családoknak biztosítana helyet a környék a méltó megemlékezésekhez.

A szomszédos kerületek és főleg a Főváros támogatásával mindezek alacsony költségvetésből megvalósíthatók. A költségek nagyobb része a környék megtisztítására lesz költendő. Sajnos mivel kieseik a mindennapok látómezejéből, sokan illegális szemétlerakónak használják, jelentős az egyéb környezet szennyezés, károkozás, falopás is. A hatóságok, a mezőőri szolgálat a lehetőségeihez mérten küzdenek a törvény és szabálysértőkkel szemben. Ha megvalósítjuk a fentebb említett elképzeléseinket, a terület jobban átláthatóvá válik, a folyamatos látogatói jelenlét elűzi a környezetszennyezőket, károsítókat.

A fővárosi közép és hosszú távú közlekedés-fejlesztési koncepció több mint egy évtizede tartalmazza az M4 autópálya bevezető szakasza és a Külső Keleti Körút (KKK) autóút nyomvonalát, mely közvetlenül hátrányosan érinti kerületünket, érdekeinket.

A tervek szerint az M4 autópálya nyomvonala keletről a Liszt Ferenc Repülőtér alatt (esetleg annak megkerülésével) érkezne a Helikopter út- Tündérfürt utca vonalával egyezően, nyugati irányban haladna a város felé. A KKK autóút vonalvezetése, észak-déli irányban pedig Pest-Szentlőrinc felől a Keresztúri határerdőben, Kőbánya- Rákos-mente- találkozásánál lévő határerdőt kettévágva haladna az M4 autópálya keresztezésével Cinkota felé, a Kőbánya Kertváros közvetlen közelében, annak dél-keleti sarkánál. Jómagam több alkalommal tettem észrevételt, a Környezetvédelmi Bizottság is állást foglalt az ügyben, hogy ezek a nyomvonalak ebben a formában sértik kerületünk érdekeit, ezért a nyomvonalak újratervezéseit kérjük.

A nyomvonal tervezésénél több szempontot nem vettek figyelembe:
- Az első és legfontosabb, hogy a Kertvárosban élők (köszönhetően a repülőtér közelségének, a két nagy forgalmú vasúti vonal közé ékelődve, valamint a Jászberényi út és a Tündérfürt utca forgalmának), a légi, közúti és vasúti zajérték külön-külön is meghaladja az egészségügyi határértékeket, emiatt további közlekedési zajjal nem terhelhetők.
- A határerdő helyi védettséget élvez. A pesti oldal legnagyobb egybefüggő természetes erdeje. Tájvédelmi és környezetvédelmi szempontból igen nagy jelentősége van a környék és a Főváros friss levegő ellátásában.
- Az erdőben fellelhető első és második világháborús történelmi jelentőségű objektumok maradványai vannak, melyek felszámolása, megsemmisülése pótolhatatlan károkat okozna, az esetleges utak építése során óhatatlanul visszafordíthatatlan veszteségeket szenvednének.
- Természetes úton kialakult ökoszisztéma felborulna, védett növény és vadállomány élettere menne veszendőbe. A közeli kertes ingatlanok értéke csökkenne, egy kiváló kirándulási lehetőség szűnne meg. A közeli Rákos-patak környezetével tervezett (kerékpár és gyalogos túraút) összeköttetés, páratlan nagyságú természetes turisztikai-idegenforgalmi látványosság, kirándulóhely megvalósítása (mely nem csak a környező kerületek, hanem a Főváros érdeke is) kerülne veszélybe.
- A települések közti átjárás ellehetetlenülne, pedig a Kertvárosi Általános Iskolába sok gyermek jár a szomszédos Akadémia-újtelepről, és számos család gyermeke jár a Kertvárosból a szomszédos Hófehérke óvodába gyalog vagy kerékpárral. Lakossági együttműködéssel, a két szomszédos telep összefogásával az ott élők folyamatosan karbantartják az erdőt, óvják, rendszeresen takarítják azt. A környék legkedveltebb sport és szabadidős helye lett.
- A legfrissebb forgalom-számlálási adatok sem indokolják az ilyen mértékű közlekedés-fejlesztést. Az MO autópálya közelsége és a Jászberényi út napokban megkezdett átépítése, bővítése megfelelő módon tudja biztosítani a folyamatos haladást, a régen a térségre jellemző közlekedési dugók megszűntek, részben köszönhetően az üzemanyag áraknak, másrész a folyamatban levő fejlesztéseknek.

Nem utolsó sorban, a Kertvárosban civil kezdeményezésre petíciót írtak a X. kerület polgármesteri hivatalnak címezve, miszerint az ott lakók tiltakoznak az említett fejlesztési tervek ellen, követelve azok nyomvonalának végleges megváltoztatását, melyet több száz aláírással erősítettek meg, és felkérik a Polgármester Urat tiltakozásuk tolmácsolására a Főváros illetékesei felé.

Figyelembe véve a fentieket, meg lehet állapítani, hogy a tervezett beruházások okozta természetkárosítás messze nincs arányban a vélt eredményekkel, így kimondhatjuk, hogy az említett nyomvonalak újragondolása e térségben szükségszerű és elengedhetetlen. Megmaradt természetes környezetünk védelme érdekében kötelességünk megtenni minden tőlünk telhetőt.

Létünk nagyban függ a megmaradt természetes környezet közelségétől, állapotától. Ha feladattal, tartalommal „töltjük meg” ezt a vidéket, akkor idegenforgalmi szempontból is kiváló, de saját érdekünkben is élhetőbb környezetet biztosítunk mindennapjaink és a jövőnk számára.

Tisztelettel,
Agócs Zsolt képviselő

Olvasom egy helyen, hogy a közhangulat, úgy általában, olyannyira kormányellenes, hogy inkább elhagynák az országot az emberek, mintsem akár gyermeket vállaljanak. Ez a trendi, a kereskedelmi adók ezt szajkózzák, most egy másik unió is ellenünk hergel, tehát biztosan igaz.

Az apropó, ami tollragadásra késztette soros megmondó emberünket az, hogy bohóc parádé lesz a Kőrösiben. Hirtelen azt sem tudta szegény, hogy az meg merre van. Szerencsére, a gyengébbek kedvéért, zárójelben a régi nevén is megnevezték a helyszínt. No, így már stimmel, majd dohogott, hogy miért is kellett megváltoztatni a kőbányaiak számára egyik legkedvesebb kulturális központnak a nevét. Pedig a régi milyen jó volt, bevált, megismertük, megszoktuk, neki meg gondolkodnia kell lépten-nyomon, annyi a változás.

Nahát szóval… bizonyos szellemi szint alatt nehéz lehet élni. Nem kívánom az ellenségeimnek sem. A képlete egyszerű: fogj egy üveg sört, távkapcsolót, és nézd, amit készen adnak a TV-ben. Könnyebb a már megszokott, jól bevált népbutító sorozatokat nézni, annak szünetében sebtében összehordott híreknek titulált, gondolkodásról leszoktató műsorok elmélyült bámulása. Na, meg a napi szokásos orbánozás-fideszezés, és aznapra megvan az öröm. Viszont a világosság meg olyasmi, ami nem jön magától. Rátermettség kell hozzá, szorgalom és gyakorlás és sok-sok tanulás. Persze ez nem a könnyebbik út. Mégis ezt ajánlanám.

Nos néhány kiegészítés, tény és tárgyilagosság nem árt, ha már így vagyunk. A személlyel, akit Pataki Istvánnak hívtak, senkinek semmi kifogása nem volt. Kegyeletsértés lenne, méltatlan lenne mindnyájunk részéről ítélkezni egy embert fölött, aki fontos volt családjának, barátainak, ismerőseinek. Az már más kérdés, szabad-e engedély nélkül fegyverrel bemenni a munkahelyre (a mai btk fegyverrel való visszaélés, tiltott fegyverviselés, lőszerrel való visszaélés, gyilkossági kísérlet, terrorizmus és még sorolhatnám, mi minden okon tartóztatná le a hatóság az illetőt), akármi is motiválta, bármi is volt a szándéka, ugyan is ezzel bukott le. Lássuk be, nem helyén való dolog ma sem fegyverrel menni munkába. Egyébiránt maga a tér nevének változásakor, ha jól sejtem, éppen legalább háromszoros túlerőben volt a baloldal a képviselő-testületben. Meg is magyarázta az egyik, ma is képviselő társam, hogy nem Pataki Istvánról volt szó, hanem egy márkanévről, ezért lett Pataky, „y”-nal, tehát nem személyről döntöttek (gondolom nekik sem volt világos, vagy vállalható a név, múltjával, dicsőségével együtt).

Egy új, gazdaságos, áttekinthető, praktikus meggondolásból átszervezett kulturális központ, összevonásokkal együtt csak hasznára vált mindnyájunknak. A hétvégén, szombat délutántól állandóan zárva tartó központra nem volt mondható, hogy ellátta feladatát. Az új vezetés programokkal, eseményekkel érdekesebbé, vonzóbbá tette az intézményeket, több látogatót hozott az elmúlt időszakban, mint addig bármikor.

A kultúrközpont lehetséges névadói közül aztán meg Wass Albertről azt állítani, hogy ismert szcientológus volt, elég nagy ismerethiányra vall, mondhatni szamárság. Az is érthető, hogy a nácizás-fasisztázás mindig (baloldali) kéznél van, azt aduászként le lehet csapni, ha valami nem tetszik.

Csak úgy csendben, szép halkan megkérdezném, miért dőlt le például a Nemzeti Színház? Mi lett a több száz kastéllyal, kúriával, nemzeti kincseinkkel, hova hordták szét, kótyavetyélték értékeinket népünk felszabadítói, ideiglenesen hazánkban állomásozó déli hadseregcsoport jeles hősei, és azok fenntartás nélküli kiszolgálói, azaz a mai balliberális csoportok, persze különböző neveken, mint például Magyar(?) Szolidaritás Mozgalom (Pártja?, röviden MSZMP)? Hány néven, álarcban, formában jelennek még meg, mindig újként, tisztaként, és a lehetséges tisztesség letéteményeseiként aposztrofálva magukat?

Meg aztán, hogy elődeink időt nem sajnálva, tudásuk legjavát adva hordták szét a nemzeti vagyont, (csak a javunkat akarták, de azt mindet), tették tönkre a gazdaságot, hogy a tisztelt megmondó úrnak, családja minden tagjának, ismerősének, szeretteinek legyen mit életük végéig, és még azok örököseinek is visszafizetni azt a pénzt, vagyont, amit sosem láttak, élveztek. És ez éppen háromszor nagyobb összeg, mint amivel 2002-ben tartoztunk, amit azóta ki is fizethettünk volna, ha folytathatja az akkori kormány a munkáját. Talán azóta euróval fizethetnénk mi is, mint a szlovákok, szlovének, mert akkor még úgy álltak a dolgaink. De a „dicső” múlt kísért. Akik még ma is haladnának a lenini úton. Vagyis dehogy! Ők haladnának a rotchhild-i úton, minket meg zavarnának a leninin, továbbra is.

Úgy nagy vonalakban talán ebből lett elegük az embereknek, ezért kapott a mai kormány 2/3-ot. És ami ma történik, az a múltban kezdődött. Hát mi meg szeretnénk végre megszabadulni a múlt nem túl dicső örökségétől. Ezért (is) fontos néhány névcsere. Lenne még igény bőven. Minél elszántabban akarják ránk erőltetni a nem túl dicső múltat, annál nagyobb az elszántság, hogy végképp eltöröljük azt.

És ebbe jobb, ha beletörődnek a másik „oldalon”.

Tisztelettel.

Agócs Zsolt