A tavalyi évben, 2012 novemberében, többszöri kérésünkre végre sikerült fedél alá hozni egy katasztrófa-védelmi és egyéb összhatósági terepszemlét, ún. super visor-i bejárást a Rákos-patak menti kábelégetéssel érintett területen. Számomra érthetetlen módon (igazából a tűzoltó parancsnok Géczi Béla ezredes úr kivételével) egyik hatóság sem reagált a látottakra kellő komolysággal. Jogszabályi hiányosságokra hivatkozva tologatták egymás közt a megoldás felelősségét.
Bevallom, emiatt elragadtattam magam, és nem kertelve, vélhetően néhányukat megsértve ezzel, de (finoman szólva) hangot adtam nemtetszésemnek. Ezután nem sokkal egy mozgó labor autó jelent meg, amely mintát vett a kábelégetés maradványából, (hihetetlen módon, egy műanyag kávés pohárral) és megvizsgálták a minta pH értékét. Ez alapján kijelentették, az anyag nem veszélyes. Bár előzőleg mindenkinek felhívtam a figyelmét, hogy csak saját felelősségre menjenek a maradványok közelébe, annak kipárolgásának belégzése nyomot hagy a nyálkahártyában, a cipő talpát pedig megmarja, amit minden résztvevő meg is tapasztalt. Géczi ezredes úr kérte, hogy a jelenlévők két héten belül tegyenek javaslatot a kármentesítésre, amiket egymás között megosztunk, kiértékelünk. Nos, eddig híre-hamva sincs az ötleteknek. Viszont (nem hivatalos úton) tudomásomra jutott, hogy írásban is a hatóságok csak mentegették, saját magukat felmentették a feladat alól. Emiatt néhány újabb kérdésem, gondolatom született.
- Ennyi hatóság csak ennyit tudott összehozni, az szégyen rájuk nézve! Majdhogynem megmagyarázzák, hogy miért nem szükséges beavatkozniuk (ez a kényelmesebb, mintsem bármit is lépni a megoldás érdekében), ezzel muníciót adnak a további égetéshez, mert mint hatóságok "nem tudnak tenni semmit", tehát következmények nélkül lehet folytatni azt.
- Melyik hatóság mondja már ki határozottan, hogy (ellentétben egy régebbi labor eredménnyel) a visszamaradt anyagok nem veszélyesek a környezetre? Tehát nem kell különleges eljárással, biztonsági szabályok mentén elszállítani, szállíttatni a salakot, le lehet tenni bármelyik hulladékgyűjtő bányában, lerakóhelyen.
- A kapott (helyszínen kiosztott) korábbi laboreredmény ismeretében és a helyszínen egy kávés pohárban lakmusz papírral megmért ph érték összehasonlítása alapján szakmailag megalapozottan (?) kijelentették, hogy nem jelent veszélyt az anyag a környezetre. Bár a halmazon szemlélődők cipője talpát megmarta az anyag. Vajon miért? A belélegzett kipárolgás a nyálkahártyában reakciót vált ki, az illatanyag rögzül a memóriában, bárhol, bármikor, bárki felismeri az illatot, és be tudja azonosítani. Vajon miért? (nem igazán pozitív élmény!)
- A labor vizsgálat szerint sósav kerül a levegőbe. Egy kilogramm kábel égetésekor 40 liter! A helyszínen lévő maradványok mennyisége 200-300 tonna (szorozzuk be 40 literrel). Ez a mennyiség mennyi kárt okoz(hat)ott a közvetlen illetve közvetett környezetben?
- Fényképekkel tudom bizonyítani, hogy a maradványok talaj feletti mennyisége lényegesen csökkent az utóbbi 5-6 évben. Hová került a különbség? Közvetlen a patak melletti halom nagy része egyértelműen a patakba, a mezőn található halmazból pedig a talajba mosta a csapadék.
- Mivel a labor eredmény alapján kimondható, hogy kifejezetten veszélyes anyagról van szó, legelőször is egy széleskörű vizsgálatokat kellett volna elvégezni, ezután megállapítani a tényállást. Jelenleg inkább feltételes módban mondanak vélemény ahelyett, hogy (a kávés poharas "eljárást" kivéve) a már meglévő eredményt egy újabb, részletes ellenőrző eljárás eredményével hasonlítanák össze, ebből vonva le a következtetést, megállapítva a szükséges kármentesítési eljárást, végrehajtás szükségességét. Igaz, akkor le kéne hajolni, dolgozni. Az első eljárás költsége kb 300 000 forint volt, ma egy hasonló ellenőrző eljárás sem hiszem, hogy lényegesen többe kerülne.
Összességében megkérdőjelezhető a super visor-i bejárás eredményessége. Előzetes (a labor eredményekkel egyidejű) becslések szerint a maradványok elszállíttatása 40-50 millióba kerülne.Ha a bejáráson elhangzottakat vesszük figyelembe, akkor ennek töredékére lenne szükség. A bejáró hatóságok közül ki meri kijelenteni egyértelműen, nagy biztonsággal és felelősséggel, hogy ez utóbbi is elegendő (mellőzve minden biztonsági előírást, védőfelszerelést, különleges szállító járműveket, stb)? Ha ezt valamelyik hatóság mégis megteszi, vajon mikor szállítják el a maradványokat? A terület ugyanis természetvédelmi területté nyilvánítási eljárás alatt áll. Ideje hát mihamarabb megtalálni a végleges megoldást.
Emberileg is, hatóságilag is.
Agócs Zsolt önkormányzati képviselő
