Tisztelt kőbányai Honfitársaim!
A novemberi képviselő-testületi ülésen tárgyaltunk arról, hogy 2013-tól milyen feltételek mellett álljon az önkormányzat rendelkezésére a folyószámla hitelkeret.
A folyószámla hitelkeret egy végszükség esetén, átmeneti likviditási problémák kezelésére rendelkezésre álló lehetőség. Az elmúlt évek gyakorlata az volt, hogy ha nem használunk fel belőle, akkor nem volt rendelkezésre állási díja, sem egyéb költsége, az Önkormányzatnak pénzébe nem került. Az esetleges felhasználás esetén fizetendő kamat mértéke is elfogadható volt: BUBOR (budapesti bankközi forint hitelkamatláb) + 2,7%. Szerencsére eddig a keretünkhöz nem kellett hozzányúlni, így semmibe sem került nekünk, ugyanakkor jó, ha van egy ilyen védőhálónk. Éppen az előbbiek okán az elmúlt években támogattam a keret igénybevételét. Az idei évben azonban meglepetten láttam, hogy a kamat BUBOR +3,1%-ra nőtt, továbbá bevezettek egy 0,25%-os mértékű rendelkezésre tartási jutalékot, valamint ezen felül egy 0,1%-os kezelési költséggel is számolnunk kell. Értsük jól: immáron akkor is fizetnénk, ha nem nyúlnánk a hitelkerethez. Milliós kiadásunk keletkezne pusztán amiatt, hogy a bank biztosítja nekünk azt a lehetőséget, hogy adott esetben felhasználhatunk a hitelkeretünkből, amely felhasználás után a banknak emelt mértékű, BUBOR +3,1%-os kamatot fizethetünk. Ez amolyan „Fizess, hogy adott esetben még többet fizethess!” típusú megoldás a bank részéről, amelyre természetesen nemmel szavaztam.
Tárgyaltunk egy pályázatról, melynek nyomán, ha sikeres lesz, Lechner Ödönnek, a Szent László templom tervezőjének szobra állhat majd a Pataki-szobor helyén a Szent László téren. Javasoltam a vörös diktatúra idején emelt szobor Mementó Parkba (Szoborparkba) történő elszállítását, azonban ezzel sem a Fidesz, sem az MSZP és a DK nem értett egyet. A szobrot a kerületben, Pataki egykori lakóhelyénél fogják elhelyezni, az ülésen kihangsúlyozottak szerint méltó módon, úgy, hogy az MSZP a DK, valamint más (poszt)kommunista csoportosulások a szokásos rendszeres koszorúzást megejthessék, nem feledve azokat, akik Magyarország vörösök általi „felszabadítása” érdekében tevékenykedtek.
Megemelték az önkormányzat tulajdonában álló nem lakás céljára szolgáló helyiségek és területek bérleti díját 2013-tól. Az előterjesztésben szerepelt, hogy a válság hatására, a válság kirobbanása óta csökkent a kereslet ezekre a helyiségekre, és jelentős mértékben állnak üresen ilyen ingatlanok. Az áremelést nem támogattam, ugyanis nem tapasztaltam, hogy jobban menne az országnak, fellendült volna a gazdaság, prosperálnának a magyar vállalkozások. Hiába jön bárki, akinek még a szeme se áll jól, és hiába próbál bennünket meggyőzni arról, hogy egy tündérmese részesei vagyunk, mert ha megvizsgáljuk anyagi képességeinket, hamar rájövünk, hogy semmi nem változott, sőt, talán még kilátástalanabbá vált a helyzetünk. Ugyanaz történik, mint az elmúlt nyolc évben. Ugyanaz, és ugyanolyan gyakran: reggel, délben, meg este…
Az iskolák állami tulajdonba adásának tárgyalásakor elmondtam, hogy az előterjesztést alapvetően ellenzem, mert egyfelől a napjainkban zajló állami hatalomkoncentráció egyik formája, másrészt diktátum jellegű, ugyanis olyan, mint a járási hivatalok kialakítása: ha megszavazzuk, ha nem, akkor is beállnak a törvényben megkövetelt állapotok. Ha úgy tetszik, színjáték az egész. Az előterjesztés tartalmazta azt is, hogy az intézmények átadásával kapcsolatos tárgyalások lefolytatására és az ezekhez fűződő szerződések megkötésére a képviselő-testület felhatalmazza a polgármestert. Ezt sem tudtam támogatni. Volt egy ellenzéki módosító javaslat, amelyet figyelmetlenségből elfogadott a képviselő-testület (Polgármester úr a következőt találta megjegyezni a szavazást követően: „Körülbelül ketten figyeltünk” – itt nyilván saját párttársaira gondolt). Végül az egypontos, módosított határozati javaslatról történt a zárószavazás, amelynél már nem kapta meg a többség támogatását az előterjesztés. Így tehát a képviselő-testület az előterjesztést nem fogadta el.
Tokody Marcell Gergely
