Sok vitát váltott ki a városrészen élők között a Harmat utcai buszmegállóban található bódék és pavilonok ügye. A probléma az üzlethelyiségekkel hosszú idők óta fennállt. Amíg árusíthattak alkoholos italokat, hangos volt a megálló a nap mint nap ott lerészegedő emberektől, akik számos esetben a vélt sérelmeiket a munkából hazaigyekvők előtt rendezték le.

Az üres üvegeket, cigarettacsonkokat sokszor átdobták a trafiksor melletti óvoda területére, és olykor a több napig tartó "fesztiválozástól" megfáradva az út túloldalán található zöldterületen pihentek le.

Azonban egy nemrég elfogadott önkormányzati határozat értelmében az üzlethelyiségeket le kell bontani.  Ennek jeleit már bárki észrevehette, aki az elmúlt időkben járt a környéken. A tulajdonosok természetesen felháborodtak a városrész nyugalmát javítani kívánó intézkedés miatt de a környék lakói örülnek annak, hogy végre sikerült rendet tenni.

Sajnos a fent említett kijelentés nem teljesen fedi a valóságot. A lakók valóban megnyugvással fogadták azon pavilonok eltávolítását, amelyek zavarták nyugalmukat, biztonságérzetüket, viszont a sor végén található gyrosos, pékség, újságos (ami azóta újra felépült) felszámolásával kapcsolatban már nem érezhető az egységes lakossági akarat.

Ezen pavilonokat újhegyi vagy újhegyről indult vállalkozók működtették, akik több mint húsz évig látták el a városrészben lakókat portékáikkal. Nem árultak sem dohány, sem alkoholos terméket, így üzletüket elkerülték a borgőzös hajléktalanok. Ennek ellenére menniük kell, az önkormányzat pedig elesik a több százezer forintos bérleti díjtól is.

Bár a törvény mindenkire érvényesnek kell, hogy legyen, mégis felfigyeltem egy egységre, amely nem készül továbbállni. Az óvoda területén található zöldséges marad, nem kell lebontani üzletét mivel nem közterületen, hanem egy közintézmény területén helyezkedik el.
Kis utánajárásnak köszönhetően megtudtam, hogy az egység létjogosultsága is megkérdőjelezhető, hiszen mint említettem az óvoda területéből hasít ki egy részt, ráadásul érdekeltségi körében fellelhető kerületi önkormányzati képviselő is.

Adva van tehát számos kerületi kisvállalkozó, akiknek megélhetését két évtizeden át a pavilonsor biztosította, nekik utat mutat a városvezetés. A másik oldalon, egy vezető kerületi politikus érdekeltségébe tartozó üzlethelyiség, amely valahogy bekerült az óvoda területére így üzemeltetése nem ütközik jogi akadályokba.

Akkor a rendszer van a lakosságért vagy mi vagyunk a rendszerért?