2013. november 12-én a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban Weeber Tibor alpolgármester köszöntötte a szociális ágazatban dolgozókat a Szociális Munka napja alkalmából.

Az alpolgármester a következőket mondta:

"1997-től ünnepli a világ november 12-én a szociális munka napját. Ilyenkor egy pillanatra megállunk. Megállunk, hogy értékeljük a mögöttünk hagyott időszak tapasztalatait, megállunk, hogy kicsit kívülről nézhessük a jelenünket és szusszanunk egyet,  mielőtt nekivágunk a holnap  kihívásainak. És ezt a rövid ünnepi pillanatot felhasználjuk arra, hogy köszönthessük a hétköznapok elesettjeinek segítőit. Azokat, akiknek a napi munkája a szolgálat. Szolgálat a szó legnemesebb értelmében. Mit is várunk tőlük? Professzionális esetkezelést, segítségnyújtást, gyakorlott konfliktus-, virtuóz válságkezelést.

De sokszor nem érjük be ezzel. Elvárnánk tőlük, hogy megnyugtassák a többségi társadalom lelkiismeretét. Hogy a jólétben vagy legalább is a létbiztonságban élők hátradőlhessenek, a feladat kipipálva. Az elesettek, kiszolgáltatottak láttán, a kényesek félrefordíthassák a fejüket, mondván, maguk tehetnek a sorsukról. A bűnbakkeresők pedig rájuk mutatva levezethessék az agressziójukat.

Mi ma köszönetet szeretnénk mondani, ünnepelni az utcai szociális munkásokat, a családsegítőket, a gyermekjóléti és idősellátás szakembereit és a szociális intézmények munkatársait. Közösséget vállalni velük. Ezt várjuk az emberektől is. A közösségvállalást, a felelősség vállalását. Talán ez lenne a mai nap legfontosabb feladata, üzenete.

Felrázni a társadalmat a közönyből. Szembesíteni, hogy a szociális ellátás, a szoridaritás nem csak a szakma, a szakemberek dolga. Mindannyiunknak van feladata. Ezért kell gyermekeinket megismertetni az élet árnyékos oldalán élőkkel. Egy kisgyermek mosolya gyógyít. Mert mindenki tehet valamit ott, ahol él. Egy kis odafigyelés, egy szelet kenyér. Hogy ránézzünk és nem átnézzünk rajtuk. Mert mindannyian időről időre elesettek, kiszolgáltatottak vagyunk. Szükségünk van segítségre, bátorításra.

Türelemmel kell lennünk mások nyomorúsága iránt, akkor a magunkét is könnyebben viseljük. Többet kéne arra gondolni, hogy jót tegyünk, mint arra, hogy jól érezzük magunkat.

Mert a valódi szegénység nem a pénz hiánya, az igazán szegény a kapcsolatokban, szeretetben szűkölködő." 

Forrás: Kőbánya.hu