Az Evangelikus.hu portál számolt be arról, hogy október másodikán ünnepre gyűltek össze a kőbányai evangélikus templomban a hívek. Lelkészük, Benkóczy Péter elmondása szerint nem akartak protokolláris nagy ünnepet csapni templomuk felszentelésének nyolcvanadik évfordulóján, ezért inkább úgy ünnepeltek, mint egy nagy család.

A kőbányai gyülekezetet száz évvel ezelőtt alapították, akkoriban az istentiszteleti alkalmak még az Ihász utcai református templomban, vagy a Kápolna téri iskola tornatermében voltak. A kör alakú világos templomot aztán Frecska János tervei alapján 1930-31 között építették fel és Raffay Sándor akkori püspök, 1931. október 4-én szentelte fel.

A nyolcvanadik évfordulón Benkóczy Péter lelkész prédikált és Görög Zoltán lelkész az úrvacsoraosztásban segédkezett. Az istentisztelet bővelkedett a hagyományoktól eltérő elemekkel: elején például, a köszöntés és a hirdetések után az ifjúság tagjai öltöztették fel az oltárt, a lelkész gyújtotta meg a gyertyákat, majd az igehirdetés után pedig volt egy szép liturgikus körtánc.

Prédikációjában Bekóczy Péter Máté evangéliuma 6. fejezetének 19-21. versei alapján felvetette azt a kérdést, vajon kell-e ezen az ünnepen egy épületnek örülni, hiszen Isten nem a templomban, egy épületben lakozik. Nem csak templomban lehet vele találkozni. A templom azonban mégis helye az Istennel való találkozásnak, ahol fontos az, hogy átéljünk, megéljünk valamit, hogy itt feltöltődjünk, együtt zenéljünk, énekeljünk, Krisztus szavát halljuk és közösségben éljük meg az egész istenélményt. A gyülekezet nem csak egy egyszemélyes színház hallgatósága, közönsége, hanem aktív részese a történéseknek – hangsúlyozta a lelkész.

Mi emberek gyűjtögetünk: sorozatokat, kártyákat, maketteket, sok mindent. Az istentiszteleteket is lehet gyűjtögetni. Ide bármikor van csatlakozási illetve visszacsatlakozási lehetőség. A kincseket azonban mégis csak a mennyben gyűjtjük. Itt nem a földi értelemben vett gazdagságra koncentrálunk. Itt azzal, hogy betegeket látogatunk, a közösségért teszünk, a másikért teszek valamit, azzal gyűjthetek csak igazán. Élő kövekként lelki házzá épülve dicsérhetjük az Istent. És ahol a kincseink lesznek, ott lesz majd a szívünk is.

Magányos keresztényként nem jó dicsérni az Istent, a közösségben válik ez igazán teljessé. Ennek tükrében adhatunk hálát a múltért és imádkozhatunk a jelenért és a jövőért – tette hozzá a lelkész.

Az alkalom úrvacsoraosztással zárult, majd a gyülekezeti teremben kicsik és nagyok közös beszélgetéssel folytatták az istentiszteleten átélt közösséget. A torta, amelyet Zászkaliczky Zsuzsanna készített, kövirózsával volt díszítve. Közepén nyolcvanas gyertya égett, amelyet aztán a gyülekezet 80 körüli tagjai és pár kisebb gyermek fújt el.

A jövő héten folytatódik a kőbányaiak ünnepségsorozata, egy nyitott templom taizéi alkalommal és a finn testvérgyülekezet látogatásával.

Forrás: Evangelikus.hu