Zenés helytörténeti barangolás a Pongrác telepen 2013. március 20-án, 18:00 órai kezdettel a Pongrác Közösségi Házban. Vendég: Steve Taylor – Szabó István pánsípművész.
Steve Taylor - Szabó pánsípművész már évtizedek óta emberek tömegét kápráztatja el a pánsíp csodálatos hangjával. Rengeteg munkájának és kitartó gyakorlásának köszönhetően nagy tapasztalattal "kezeli" ezt a hangszert, aminek köszönhetően virtuózak és művésziek a játékai. Mindig megadja a kellő tiszteletet hallgatóinak azáltal, hogy nem rutinból játszik. Mindig gyakorol! Nem is csoda, hogy a világ 10 legjobb pánsípművészei közé választották! Eddigi munkái során négy zenei albumot állított össze, amiben klasszikusok, népi zenék és más ismert dalok csengenek fel. Hazánkban sokszor koncertezik templomokban, művelődési házakban és más rendezvényeken. Szívesen tanít másokat pánsípozni, és remek segítséget tud nyújtani jó hangszer választásában. Steve Taylor – Szabó István a Pongrác út 9. szám alatti lakótelep 9. számú épületében lakott, itt töltötte gyermekkorát, barátai és ismerősei szeretettel emlegetik fel az együtt töltött „hőskor” szép emlékeit, eseményeit. Így vall magáról:
„Magamról...
Budapesten születtem. Már kiskoromban érdeklődtem a zene iránt, ezért 5 éves koromtól kezdve egészen 16 éves koromig tanultam zongorázni. Később 18 évesen klarinétoztam, majd szaxofonozni tanultam. Nagy örömömre 1965-ben a Herrer Pál zenekarában kaptam helyet a Béke kupolában, majd később Balatonon a nyári szezonban. Ebben az évben kaptam meg a "KIVÁLÓ MŰVÉSZI TELJESÍTMÉNYÉRT" járó bronz plakettet. Ekkor kezdődött el csak igazán a zenei karrierem. 1966-ban a Nádas Gábor tánczenekarban szaxofonos voltam a Thália Színházban. 1967-ben Galambos János sextettben kaptam helyet. Ezután Csehszlovákiában, Németországban, majd Budapesten az EMKE étteremben játszottam.
Majd 1968-ban Finnországban és Svédországban játszottam, ahol svéd állampolgárságot kaptam. Időközben megismerkedtem a pánsíppal, és azonnal tudtam, hogy megtaláltam azt a hangszert, amivel sok időt fogok eltölteni. Minden hangszert hátrahagyva a pánsípot választottam hangszeremül, és 1987-ben elvégeztem pánsípon a főiskolát Svájcban. Nagy örömömre szolgál, hogy Simion Stanciu volt a tanárom, aki a világ egyik legjobb pánsíp művésze. 2005-ben Budapest díszpolgárává avattak. Majd e hosszú évek alatt (főiskolától 2005-ig) művészi fokon sajátítottam el a pánsíp használatát. 2007-ben egy Svájci rendezvényen, ahova több mint 500 pánsípművészt hívtak meg a világ minden tájáról, a legnagyobb örömömre a világ 10 legjobb pánsíp művésze közé választottak meg. Ez eddigi legnagyobb kitüntetésem, mivel a pánsíp művészetben élen járó Romániai zsűri tagokat sikerült lenyűgöznöm élő előadásommal. Napjainkban sokat koncertezek hazánkban, és külföldre is sokszor hívnak előadásokat tartani.”
