A Budapesti Mozgássérültek Egyesületének Kőbányai Csoportja havonta tartja összejövetelét Mudrony Józsefné vezetésével. A csoport tagjai valamennyien valamilyen enyhébb vagy súlyosabb mozgásszervi betegséggel küszködnek, és nagy szükségük van arra, hogy az őket érintő speciális egészségügyi problémákat megvitathassák, tanácsokat kapjanak és adjanak. E mellett sok szervezési feladat is hárul rájuk, ami betegségükből adódóan a mindennapi életitelükben folyamatos próbatétel elé állítja őket. Gondoljunk csak a közlekedés, vagy az ügyintézés – még az egészséges emberek számára sem mindig egyszerű eseteire. A mozgássérülteket megillető támogatási lehetőségekről is rendszeres tájékoztatást várnak és kapnak. A csoport vezetője immár hatodik éve gondozza a tagság ügyes-bajos problémáit, e mellett filmvetítéseket, különböző kulturális látogatásokat, nyaranta egy hét közös táborozást szervez a kőbányai tagok számára. Gondoskodik arról, hogy a friss hírek, információk időben eljussanak a tagsághoz, ezért minden összejövetelükre konkrét tematikával készül. Időről időre meghívott vendéget fogadnak, aki egy-egy speciális területről tart beszámolót, tájékoztatót. 

A februári klubest egyik vendége Szabóné Gerzson Sarolta önkormányzati képviselő volt, a Népjóléti Bizottság elnöke, aki a kőbányai önkormányzat egészségügyi tennivalóiról, terveiről számolt be. Elmondta, kiemelt feladata a 2011-es évi munkának, hogy készüljön el Kőbánya egészségügyi programja, melyben hangsúlyos fejezetet kell szentelni a fogyatékkal élők megfelelő ellátására, gondozásukra, élethelyzetük javítására. Említette, milyen változtatásokat tervez a kerület pl. az orvosi rendelők állapotának javítása érdekében. Ez jelentős mértékben érinti a mozgássérülteket, hiszen kerekesszékkel, bottal stb. nehezen megközelíthetők, bejárhatók ezek az intézmények. A tagok jelezték igényüket, hogy az orvosi rendelők előtt szükségük lenne egy-két mozgássérült parkolóra is a saját vagy az őket szállító autók számára, hogy könnyebben bejuthassanak az épületbe. 

A beszélgetés másik meghívottja Dr. Simora Mária, a Pongrácz út 19. sz. rendelőben dolgozó háziorvos volt. Ő nagy empátiával, tapasztalattal és a betegek speciális helyzetét alaposan ismerve beszélt azokról az egészségügyi kérdésekről, melyek a mozgássérülteket fokozottabban érintik az átlagember problémáinál. Szavaiból, gondolataiból kicsengett, hogy a testileg sérült emberek legalább annyi lelki támogatásra, megértésre szorulnak, mint fizikai segítségre. A tagok részéről sok kérdés vetődött fel, így például a szakrendelésekkel, a kórházi ellátással, a gyógyszerekkel, közgyógyellátással kapcsolatban. A doktornő sok hasznos, praktikus tanáccsal tudott szolgálni, melyek a napi élet nehézségeit enyhíthetik. Az oldott, közvetlen és bizalmas légkör nyitottá tette a beszélgetést, egyesek speciális kérdésekkel is fordulhattak felé, melyre választ kaptak, nehézségeik viseléséhez pedig emberi, megértő figyelmet és bátorítást.

2011. január 21-én, pénteken 14.00-18.00-ig lakossági véradást szervez a Magyar Vöröskereszt a X. kerület Bihari út 15. szám alatti Irodájában.

Szeretettel várunk minden egészséges ,18 és 60 év közötti jelentkezőt. A regisztrációhoz személyi igazolvány, lakcímkártya és Taj kártya feltétlenül szükséges. Kérünk mindenkit véradás előtt egyen és igyon sok folyadékot!

Segítsen hogy segíthessünk!

A Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezete decemberben két véradásra várja a X. kerületi lakosokat: december 21-én 10.00-13.30-ig a Szent László Plébánián (cím: Szent László tér 25.) és ugyanaznap délután 14.30-18.00-ig a Fehér úti BKV Végállomáson, a vérvételi kamionban a volt BKV székház mellett, az ÁRKÁD főbejáratával szemben.

A jelentkezéshez kérjük személyi igazolványt, Taj kártyát és lakcím kártyát feltétlenül hozzanak magukkal, véradás előtt fontos enni és sok folyadékot fogyasztani!

Szeretettel várunk minden egészséges 18 és 60 év közötti, 50 kg fölötti, másoknak segíteni szándékozó jelentkezőt!

Adj vért és ments meg 3 életet!

December 1-én került sor az újhegyi Szivárvány Idősek Otthonában kialakított sószoba ünnepélyes megnyitójára.
Az eseményen megjelent Szabóné Gerzson Sarolta, önkormányzati képviselő, a Népjóléti Bizottság elnöke, Mihalik András, újhegyi önkormányzati képviselő, Szabó Tibor, a Szivárvány Idősek Otthona Nonprofit Kft. Felügyelő Bizottságának tagja, Angyal Sándorné, a Kőbányai Önkormányzat Szociális és Egészségügyi Osztályának vezetője.
A speciális klímájú sószobában eltöltött napi 40-45 percnyi időtartam jótékony hatással van különféle légzőszervi problémákra - megfázás, arcüreggyulladás, bronchitis, allergia. Természetesen ez a kezelési mód nem csak a már kialakult gondok, problémák kezelésére alkalmas kiválóan, hanem nagy segítséget nyújt az egészség megőrzésében és fenntartásában is.
A sószoba ötletének megálmodója az otthon egyik lakója, Dr. Hannák Vilmosné főorvosasszony, az elképzelést Lajtai Ferencné, az intézmény vezetője karolta fel, a kivitelezésben Pap László és Marosvölgyi Csaba játszottak döntő szerepet.
A megnyitón felléptek a Kertvárosi Általános Iskola növendékei, akik versekkel és népdalcsokorral lepték meg az eseményre összegyűlt otthonlakókból álló közönséget.
A program lezárásaképpen sor került az első emeleten található sószoba megtekintésére is, melyet a Szivárvány Idősek Otthonának lakói boldogan vettek birtokukba.

Kattintson a képekre a nagyobb méretért!

November 14. a Cukorbetegek Világnapja, mely az inzulin felfedezőjének, Frederick Bantingnak a születésnapja. Felfedezése után indulhatott meg az inzulin ipari méretű termelése, mely azóta is sok millió cukorbeteg életét menti meg. Az alábbi interjúban egy négygyermekes édesanya beszél családja mindennapjairól, mely másfél évvel ezelőtt gyökeresen megváltozott. Harmadik – akkor még legkisebb – gyermekénél ugyanis akkor diagnosztizálták a cukorbetegséget. Borsos-Szabó Ágnes őt kérdezte a Cukorbetegek Világnapja alkalmából arról, hogyan küzdenek nap mint nap a betegséggel, s hogyan biztosítják a normális hétköznapokat fiuk számára mindezek ellenére.

A harmadik gyermeked lett cukorbeteg, nagyon fiatalon, még két éves sem volt. Hogyan derült ki a betegség, mik voltak az első tünetek?

Azon a tavaszon éppen költözés közben voltunk, átmenetileg albérletbe kellett költöznünk. Nagyon nehéz időszak volt ez mindnyájunknak, a költözés nehézségei mindenkit megviseltek.

A fiam nagyon ujjszopós volt akkoriban, s egy barátunk sokszor rászólt, ő pedig abbahagyta ekkor, s inni kért mindig. Mi ezt pótcselekvésnek gondoltuk először; ma már tudjuk, hogy ez az időszak egybeesett azzal, mikor a cukorbetegsége kezdődhetett, de eleinte nem gyanakodtunk. Egy idő után tűnt fel a dolog, akkor elkezdtem írni, hogy mennyit iszik, de átlagosan napi másfél liter folyadék jött így össze, ami elfogadható mennyiség egy ilyen korú gyereknél, semmi esetre sem túl sok.

Egy hétvégén az egész család lázas beteg lett, kivéve a fiamat, ő nem lázasodott be, de nagyon elesett és bágyadt lett. Akkor kezdett el igazán nyugtalanítani az állapota; a növekvő folyadékmennyiség, ez a tartósan fennmaradó bágyadtság. Egészségügyi végzettségű vagyok, egészségügyben dolgoztam évekig, ezért felmerült bennem a cukorbetegség lehetősége; vércukormérőnk ugyan nem volt, tehát nem tudtam azonnal ellenőrizni a gyanúmat. Azonban nem éreztem a leheletén acetonos szagot, nem láttam, hogy jelentősen fogyott volna; nem voltak teljesen egyértelműek a tünetek. Jártam akkoriban tornázni, olyan torna volt, ahol ott voltak velünk a gyerekek is – ott mondták a lányok is, hogy a fiam nagyon rossz bőrben van, s rábeszéltek, hogy azonnal vizsgáltassam meg. Így kerültünk a Heim Pál kórházba, ahol azonnal megmérték a cukrát: nagyon magas, 26 mmol/l volt! Szerencsére még nem következett be a kómás állapot, így még viszonylag jobb állapotban volt, mikor elkezdték a kezelést.

Mennyi ideig voltatok kórházban, s mit csináltak ott veletek?

Körülbelül egy hetet; a szakmám miatt szerencsére külön már nem kellett megtanulnom a szúrások mikéntjét –ekkor még óránként kellett vércukrot mérnem, emellett többször inzulint beadnom – de borzasztó nehéz volt a saját gyerekemet megszúrni. Meg kellett tanulnunk a férjemmel együtt a diétát is: életkorhoz és testsúlyhoz igazított a cukorbeteg diéta, e szempontok szerint van meghatározva, hogy hány gramm szénhidrátot ehet egy nap a beteg, s ezt osztják el több étkezésre: reggelire, tízóraira, ebédre, uzsonnára, vacsorára. A vacsora utáni vércukormérés eredményétől függően esetleg be kell iktatni még egy étkezést, nehogy nagyon leessen a vércukor értéke az éjszaka folyamán. Meg kellett tanulnunk tehát a kórházban, hogy melyik ételben mennyi szénhidrát van; a kórházi dietetikus szakirodalmakat ajánlott, melyekből a kórházi tartózkodás végén kikérdezett mindkettőnket. A kezelőorvosunk is, s a dietetikus is úgy engedett haza, hogyha bármilyen problémánk merül fel otthon a fiam ellátásával, kezelésével kapcsolatban, akkor akár naponta keressük őket telefonon, vagy személyesen. Egyébként eleinte hetente kellett kontrollra visszajárnunk, majd ritkultak az alkalmak, most havonta találkozunk, sőt, néha két hónapra is „elengednek” bennünket.

Mennyiben változott meg a családotok élete, mennyire volt nehéz a többiekkel elfogadtatni a változást?

A nagyobb gyerekek is még elég kicsik voltak, s ezért elsősorban annak a lehetősége ijesztette meg őket, hogy akár ők is cukorbetegek lehetnek. Látták a testvérükön a szúrások nyomait, az is elég félelmetes volt számukra; illetve őket is ellenőriztük párszor, hogy nincs-e hajlamuk nekik is erre a betegségre.

Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy zökkenőmentes legyen az átállás, megpróbáljuk az egész család étkezését a fiunk diétájához igazítani. Meg kellett szoknunk mindannyiunknak a más ízeket, mert áttértünk a reformkonyha alapanyagaira, s így az eddigitől eltérő íze volt az olyan alapvető élelmiszereknek is, mint a lisztnek, tésztának, kenyérnek. Mára annyit lazítottunk ezen a rendszeren, hogy a család többi tagja édesítő helyett cukrot használ – így alkalomadtán kétfelé főzök: egyebekben azonban a reform-alapanyagokat használjuk.

Hadd tegyek fel egy teljesen prózai kérdést: mennyi többletkiadást jelent ez a megváltozott élet a családotoknak?

Elég elképesztő lesz, amit mondok: az első hónapban összeszámoltuk a kiadásokat, s egy nagyon magas összeg, mintegy 200.000 Ft jött ki. Persze, ez nem egy átlagos hónap volt, hiszen lecseréltünk minden addig használt alapanyagot, illetve be kellett az élelmiszereken kívül is egy csomó mindent szereznünk, így a későbbi időszakban már nem volt ennyire magas a havi kiadás; precízen nem vezetjük már, de mindenképpen sokkal többet költünk, mint a betegség előtt. Az egyik oka, hogy állandóan keressük az étkezésben az új megoldásokat, mely a diétához is illeszkedik, s lehetőleg természetes alapanyagokból készül – ilyenek a különböző édesítőszerek például. A másik oka, hogy maga az ellátás is többletkiadást hoz magával, a társadalombiztosítás csak bizonyos számú tesztcsíkot támogat havonta, ha ennél gyakrabban szeretnénk vércukrot ellenőrizni, akkor az ezen felüli tesztcsíkot már önerőből kell kifizetni.

Ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy milyen kedvezményeket tudtok igénybe venni, milyen juttatás jár, ha valaki beteg gyermeket nevel?

Az egyik az emelt összegű családi pótlék, a másik a különböző utazási kedvezmények. Kísérőként ingyen utazhatok a fiammal, illetve ha vonattal megyünk, akkor a kísérőnek 90%-os kedvezmény jár. Van ezenkívül adókedvezményre is lehetőség – ezt mi még nem vettük igénybe.

Hányszor kell vércukrot mérnetek naponta mostanság a fiadnak, s hányszor kap naponta inzulint, s azt hogyan adod be?

Minden étkezés előtt és után. Éjszaka is legalább egyszer ellenőrizni kell, mert nagyon leeshet a cukra alvás közben, s erre nem ébred fel.

Annyiban változott az életünk szeptember óta, hogy elkezdte a fiam az óvodát (az egyik kerületi, önkormányzati fenntartású oviban), s az óvónőket nem akarom terhelni az ilyen gyakori vércukorméréssel, ezért, ha reggel jó a cukoreredménye, akkor a tízórai előtti mérést kihagyjuk, ebéd előtt azonban ellenőrzik.

Inzulinból napi két adagot, úgynevezett kevert hatású inzulint kap – ennek egy része gyorsan hat, másik része lassabban. Gyerekeknél ezt a módszert szokták kezdetben alkalmazni, annyi hátránya van, hogy általában magasabb vércukorszinteket eredményez az adagolásnak ez a formája, de jó előkészítés arra a későbbi időszakra, mikor már minden étkezés előtt kell inzulint kapnia.

Hogyan fogadták a fiadat az óvodában, mennyire voltak nyitottak az óvónők erre a problémára, s milyen pluszterheket jelent neked az óvodábajárás?

A vezető óvónő mondott igent első körben, s az egyik csoportban mindkét óvónő vállalta a fiamat, s így az ezzel járó feladatokat. Persze, ekkor még csak elméletben, hiszen nem tudták, hogy ez a vállalás pontosan mivel is jár. Vittem nekik szakirodalmat, mindent részletesen megbeszéltünk. Ugyan az önkormányzat biztosítja az ételallergiás és cukorbeteg gyermekek diétáját, de az étkezésben nem olyan alapanyagokat használnak, amelyeket mi a diétában kipróbáltunk és jónak találtunk – itt a reform-alapanyagokra gondolok – ezért úgy döntöttünk, hogy én viszek mindennap ételt a fiam számára itthonról. Mivel az óvodában csak fél napra vállalták a fiamat, ezért háromszor megyek – reggel elviszem őt, s a két nagyobb testvérét, délben megyek a fiamért, s délután a nagyobbakért, a legkisebb még itthon van velem, így általában ő is jön ezekre az utakra.

Most már azért belerázódtunk, s nagyon hálás vagyok az óvodának, hogy vállalták a fiamat; ezt elég kevés helyen teszik meg, vagy ha vállalják - hallottam olyat is – nem fordítanak kellő figyelmet a speciális diétára. S nem mellesleg a fiam is nagyon szeret oviba járni.

Mitől félsz a legjobban a betegséggel kapcsolatban, mi a legnehezebb benne?

Amikor kiderült a betegség, akkor csakis a szövődményekre tudtam gondolni. Azt mondta a kezelőorvosunk, hogy ha jól kezeljük a betegséget, akkor akár évtizedek is eltelhetnek még szövődménymentesen, de ettől nagyon félek. A másik pedig, hogy bármikor kialakulhat életveszélyes állapot, s nem vesszük észre: hirtelen leesik a cukra – ha magasabb a vércukorszintje, az egy fokkal könnyebben kezelhető, de a túl alacsony cukorérték nagyon veszélyes.

Megismerkedtetek más sorstársakkal esetleg?

Viszonylag gyakran járunk gondozásra, ott szoktunk ismerkedni, de ritkán találkozunk azonos korú gyerekekkel: most mentünk volna családilag a Bátor Tábor Alapítvány élményterápiás táborába, sajnos, ez meghiúsult idén, de jövőre talán összejön, s akkor talán több sorstárssal találkozunk.

Köszönöm szépen a beszélgetést.

November 17-én a Szent László Gimnáziumban (Kőrösi Csoma Sándor út 28.) 12.30-15.30 óra között várják véradásra a másokon segíteni szándékozókat. 

Vért adhat minden 18 és 65 év közötti egészséges ember, 50 kg testsúly felett. Véradás előtt fontos sok folyadékot fogyasztani és étkezni. A véradásra jelentkezők hozzanak magukkal személyi igazolványt, lakcím kártyát és Taj kártyát.

"Adj vért és ments meg 3 életet!" 

A Magyar Vöröskereszt X. kerületi Szervezete egészségnapot rendez minden hónap utolsó csütörtökén reggel 8:30-11 óra között a Bihari út 15. szám alatt.