Kevesen tudják talán, hogy a X. kerület középiskoláiban milyen Európai Uniós pályázati projektek valósulnak meg. A kőbányai Magyar Gyula Kertészeti Szakképző Iskola szép példáját tudja felmutatni a nemzetközi kapcsolatoknak. A szakképzésben népszerű diákcserén alapuló Leonardo programnak immár több éves hagyománya van. Az iskola kapcsolati hálója kiterjed Németország, Franciaország és Olaszország hasonló profilú kertészeti szakképzést nyújtó iskoláira. Ezek a projektek nagyszerű lehetőséget nyújtanak a tanulóknak külföldi gyakorlatokra.
Mindezek mellett a 2013-as tanévben egy Comenius iskolák közötti együttműködési program is elindult. Ennek a több éves projektnek a vezérfonala egy „ICT” (Information and Communication Technology) témakörben végzett, 5 ország részvételével zajló csoportmunka. A nemzetközi projektben közösen dolgozunk olyan feladatokon, problémákon, amik az informatikai és kommunikációs eszközök, csatornák oktatásban és a mindennapokban betöltött szerepének a fejlesztését célozza. A munkában iskolánkon kívül részt vesz Belgium, Lengyelország, Olaszország és Törökország egy-egy középiskolája. A megtervezett feladatokon tanárok és diákok együtt dolgoznak. A csoportmunkáknak forgó rendszerben a különböző országok iskolái adnak otthont. Egymás között elsődlegesen az angol nyelvet használjuk kommunikációra. Eddig három találkozó zajlott le sikeresen.
Tavaly októberben Lengyelország, idén márciusban Magyarország és legutóbb 2014. októberében Törökország szervezésében. Egy ilyen találkozó komoly szervezést és előkészületeket igényel a fogadó iskolák részéről. Az egy hetesre tervezett találkozókon persze nemcsak a munkára helyezzük a hangsúlyt. Kirándulásokkal, kulturális és szórakoztató programokkal színesítjük a palettát, teret adva az adott ország történelmének, hagyományainak és természeti szépségeinek a megismeréséhez. A „team building” feladatokkal elősegítjük a kapcsolatok kiépítését. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy az új kapcsolatok tartósan megmaradnak. A találkozók után a gyerekek különböző közösségi portálokon folytatják a kommunikációt és osztják meg az élményeiket egymás között. Egy ilyen közös munkának számtalan vonatkozási pontja sokféle kompetenciát fejleszt. A diákoknak fejlődik a nyelvtudása, új kultúrákat ismernek meg, kapcsolatokat építhetnek. Szélesebb, európaibb látókörre tesznek szert. Elfogadóbbak, nyitottabbak és toleránsabbak lesznek.
Csoportunk Antalyában
Az eddigi találkozók közül Törökország egy különösen izgalmas helyszíne volt a projektnek. Az eltérő kultúra és vallás igazi egzotikumot jelentett számunkra. Az értelmet és az érzelmeket egyaránt magával ragadja. A házigazda ezúttal egy műszaki technikum volt Ispartában. A város csodálatos környezetben, 1040 m tengerszint feletti magasságban fekszik, lakosainak száma körülbelül 176 ezer főt számlál. Ispartát a rózsák városának is emlegetik. Az itt termesztett damaszkuszi rózsából sokféle terméket állítanak elő. A várost több helyen gigantikus rózsaszobrok díszítették, már-már giccsbe hajlóan.
Isparta belvárosa
A találkozóra diákjainknak egy prezentációval kellett készülniük, amiben bemutatták, hogy az iskolánkban milyen informatikai eszközöket használunk az oktatásban. Az előadás anyaga még Budapesten készült. Később már vegyes csoportokban kellett videót készíteni arról, hogyan és milyen módon hasznosítják a rendelkezésükre álló informatikai eszközöket a mindennapjaikban. A videóriportok igazán kreatívak és ötletesek voltak. Ezen kívül folytatódott még a weblapszerkesztés, valamint a képek, videók, és hanganyagok gyűjtése későbbi felhasználásra.
A kiutazó diákok családoknál voltak elhelyezve, így lehetőségük volt bepillantani a helyiek hétköznapjaiba. Együtt étkeztek a családtagokkal és volt szerencséjük megismerni a török vendégszeretetet. A program első napján folklóresttel kedveskedtek nekünk a házigazdák, ami után hagyományos török ételeket kóstolhattunk meg. A helyi specialitások között gyakori volt a kebab, a fasírt török megfelelője; a köfte, a vegyes hústál; az izgara, a töltött tésztaféleség; a manti; desszertnek pedig baklava és künefe. A töltött káposzta török megfelelője a sarma. Nem káposzta-, hanem szőlőlevélbe csavarják a rizst és úgy tartják, minél vékonyabbra sikerül, annál ügyesebb a háziasszony. Jómagam az ételeket ízletesnek találtam. A fűszerezés sokszor emlékeztetett a hazai ételek ízvilágára.
Az eltérő higiéniás szokások szintén tartogattak meglepetéseket. Aki először látott ilyet, annak bizony nagy meglepetés volt a „pottyantós” wc. Számunkra ismeretlen jelenség, azonban a mediterrán országokban mindennapos probléma a vízhiány. A legmodernebb lakóparki háztömbök tetején víztartályok árulkodnak arról, hogy a víz errefelé ritka kincs.
Reggel hat órakor a müezzin imára hívó énekére kelni sem mindennapi élmény, ami párosul a hely különleges atmoszférájával. A vallás mélyen áthatja a török emberek gondolkodását, mindennapjait. Sertéshúst például nem esznek annak „tisztátalan” volta miatt. Mecsetekkel a repülőtértől kezdve a nemzeti parkokig a legeldugottabb és legváratlanabb helyeken is találkoztunk. A mecsetekben az iszlám előírásai alapján a hívek napi ötszöri imájukat (szalát) csendben és elvonultan elvégezhetik. Érdekes meglepetés volt számunkra, amikor a hotelünk asztalának egyik fiókjában imaszőnyeget és olvasót találtunk, valamint a fiók alján egy beragasztott nyilat, ami jelölte az irányt a szent kábakő felé.
Mecset egy nemzeti parkban
Az ország természeti szépségeiről hosszasan lehetne áradozni. Az eltérő klíma számunkra különleges és csodalátos vegetációval képviseltette magát. Az 1300 méter magasan fekvő Gölcük tónál alma- és akácfákat láttunk, de ilyen magasságban beérett a szőlő, körte és a dió is. A mediterrán éghajlatú Antalya hangulatát az oleanderek, murvafürt, pálmafák és fekete fenyők tették feledhetetlenné. A város határában üvegházak és gránátalmafák végtelen erdeje tárult elénk. Sajátos mikroklímája miatt Antalya környéke Törökország egyik éléskamrájának számít. A mediterrán hatás egészen a Toros hegységig érvényesül, ahol a hirtelen feltornyosuló hegyek útját állják a tenger felől érkező légáramlatoknak.
A fakultatív programok alkalmával eljutottunk Pamukkalébe, ahol megcsodáltuk a vakítóan fehér mészkőteraszokat. Törökország egyik legvonzóbb turisztikai attrakciója a hely, évente több mint kétmillió látogatóval. Az itt található karbonátos gyógyvízre épült fel Hierapolis, a „Szent város”, ahol a legenda szerint maga Kleopátra is fürdött. A várost 1534-ben egy földrengés rombolta le véglegesen. Pisidiai Antiochiában az ókori romok fenséges látványa fogadott minket. Szent Pál itt küzdött meg az oroszlánnal és először itt prédikált a zsinagógában. A régi színház területén még ma is ott hevernek az áldozati állatok csontmaradványai. A város nincs feltárva teljesen, az ásatási munkák jelenleg is folynak. A végtelennek tűnő és kietlen anatóliai tájban valószerűtlennek tűnt, hogy ezen a helyen egy virágzó és népes város volt hajdan.
Hierapolis
A kelet igazi varázsa a bazár. Egy utazó számára Törökországban kihagyhatatlan program. Szédítő pezsgése mindenkit magával ragad. Alkudni kötelező. A kínálat hihetetlenül bőséges és kontrasztos. Antalyában az árusok magyar szavakkal dicsérték nekünk a portékájukat, ami főszezonban nem kevés magyar turistát feltételez. Van is miért szeretni ezt az országot, a rengeteg élmény és látnivaló között mindenki megtalálja a számításait.
Számunkra nagy örömmel szolgált, hogy ennek a projektnek és élménynek részesei lehettünk. És végül álljon itt még egy kedves mottó, amit gyakorta láttunk a török autók hátuljára felragasztva: „allah korusun”, vagyis allah vigyáz rám.
Írta és fotók: Turtóczki József
