Meglepetéssel láttam néhány napja, hogy az Otthonunk Kőbánya „márkanevet” sikerült az ezen dolgozóknak annyira felfuttatniuk, hogy már olyanok is használják, akik a „brand-építésben” nem vettek részt. Simon Gábor szocialista országgyűlési képviselő ugyanis megjelentette soros negyedévi hírlevelét, amely kapitális újításként – hogy, hogy nem – az Otthonunk (VESSZŐ) Kőbánya nevet kapta. Simon Gábor szocialista országgyűlési képviselő említett hírlevelén mindösszesen két szó nem szerepel sehol: a „szocialista” és az „MSZP”. Bizonyos szempontból érthető, hogy nem akarja magára húzni egy országos szinten alig 10-12%-os támogatottságú, országosan – és sajnos helyi szinten is – botrányokkal terhes párt uniformisát, jót biztosan nem tesz az ázsiójának. Az MSZP-logó hónaljban már szorít; belelépett, hát most törölgeti. Sag schon.

Azt azonban, bármennyit is gondolkodtam rajta, nem sikerült megértenem, hogy ehhez miért kellett egy olyan kiadvány nevét és jóhírnevét használni, amelynek készítőinek Simon Gábor – ha nem veszi éppen kamera – lehet, hogy nem is köszön. Mivel az igazi Otthonunk Kőbánya igen régi vendég a kerület postaládáiban, nem tudom elhinni, hogy nem tudott róla: ez a név már foglalt. Így – írják szegényes fantáziám rovására – nem tudok másra gondolni: egy rosszul végigcsinált kormányzati ciklus végén egy számára idegen – polgári – kiadvány jóhírnevét próbálja szerencsehozó amulettként a nyakába akasztani, hátha eltereli a figyelmet a viselőjéről. Erre mondta Hofi Géza: „amióta vallásos vagyok, körülbelül két hete…”. Simon Gábor csodálatos színeváltozása végbe ment: országos szocialista csúcsvezetőből mértéktartó kőbányai lokálpatrióta lett. Amikor közeleg a választás, hirtelen otthon van Kőbányán.

Ezért itt és most, az igazi Otthonunk szerkesztői és cikkírói erre felkent szószólójaként szeretném ezen fórumon is megkérni Simon Gábort: hagyja békén az Otthonunk Kőbányát, az igazit. A címét is. Menjen szépen vissza a saját táborába, a saját zászlaja alá. Mi sem osztogatunk Simon Gáboros névjegykártyát, bár ennek több oka is van.

Az elmondottak fényében, hadd fűzzek búcsúzóul egy Hofi Géza idézetet Simon Gábor csodálatos színeváltozásához:

Két ember találkozik, azt mondja az egyik a másiknak:
„Maga eddig magas volt, most meg alacsony!”
„Hát, igen.”
„Maga eddig szőke volt, most meg barna.”
„Igen, igen.”
„Maga eddig kövér volt, most meg sovány”
„Hát, igen…”
„Maga hogy megváltozott, Kovács elvtárs!”
„Nem vagyok elvtárs.”
„Már az se…?”