A piros iskola 12 000 m2-es iskola udvarának rendben tartására egy kertész alkalmazására van lehetősége az intézménynek. Nem könnyű folyamatosan gondozni ekkora területet. A játszóudvart is saját erőből fejlesztette az iskola, a gyerekek érdekében, a saját bérleti bevételeiből keletkezett pénzeszközök visszaforgatásával.

A játékok között, a gyerekek által használat során kikopott földfelület miatt, ezek az eszközök balesetveszélyt jelenthetnek, az önfeledten játszó diákok számára. Ezt egy külső ellenőrzés is megállapította.

A gondoskodó iskolavezetés a problémát megoldandó, 12 m3 termőföldet vett, hogy rendezze a talaj egyenetlenségeit, s ezzel megszüntesse a balesetveszélyt. Ennyi föld megmozgatása egy kertésznek is sok, s hosszú időt vesz igénybe.

Az iskola igazgatója gondolt egyet…

A lakótelepen lézengő hajléktalanokat kérte fel segítségül, három napra, a föld megmozgatására. A munka és a pénznélküli emberek örömmel vállalkoztak a munkára. Enni, inni való, és fürdési lehetőség mellett, „napi ezer forint támogatás-ajándék reményében, napi nyolc órát dolgoztak ismét a hajléktalanok, egy iskola és a gyerekek érdekében.

Így nem kényszerültek a kukák döntögetésére. Nem kényszerültek a lopásra! E három napban, újra a társadalom hasznos tagjainak érezték magukat, hiszen ismét beléphettek az emberi társadalomba. Visszakerültek a „szolidaritás-szociális árnyék-hálóján” kívülről, a napsütötte oldalra…

Így valósult meg a „közjó szolgálata”.

Sándor Zoltán Attila igazgató