Röviden annyival is összegezhetném, hogy jó volt, szép volt, és minden gratuláció a szervezőknek, rendezőnek, nem utolsó sorban a résztvevőknek. Persze mint minden dolog, ez sem ilyen egyszerű, ennyivel nem adható vissza, mi is történt. Gondolnánk, egy kiváló ötlet, szándék, akarat, némi muníció és „sínen” van a téma.
Valójában az ötlet önmagában kevés lenne tiszta szándék, eltökéltség, belső indíttatás nélkül. Én úgy láttam, egy valóságos igény az, ami mozgatta az ötlet megálmodóját. Mert hát legyünk őszinték, hogy mióta szerettünk volna már egy ilyen összejövetelt, találkozót, de mindig arra vártunk, hogy valaki megvalósítsa. Magunk között beszélgetve is fel-felmerül, hogy jó volna valamit összehozni, együtt. Mint régen. Bár már voltak kísérletek kisebb-nagyobb sikerrel (erdőtakarítás, kerékpár túra), de valahogy egyenlőre hagyomány nem lett belőlük. Gyerekkorunkban természetes volt, hogy havonta, negyedévente volt valamilyen esemény a Kertvárosban. Évnyitó, évzáró megvolt hivatalból, de valami más is kellene. Valami, amiben bárki, kortól, nemtől, világnézettől függetlenül részt tudna és szeretne venni, ami megmozgatja a fantáziánkat. Játékosan, de mégis komolyan. Versenyezve de nem rivalizálva.
Kapóra jött a hír, hogy a helyi Lángvirág Kertészet vezetője, Hargitai János lecsófőző versenyre invitálja a lakótársakat. És mindenki, akivel beszéltem, felvidult, jöttek a jobbnál jobb ötletek, segítő készségből sem volt hiány. Az időpont kiválasztása és az „égiek” segítségével emlékezetes esemény kerekedett. Jól szervezett volt a verseny. Az „ellátmányt”, az alapanyagokat a vállalkozás biztosította, mindenki gondoskodott saját edényről, hozták otthonról a jól bevált és titkos recepteket, és persze a több mint baráti, inkább családias hangulatot. Papp Judit, mint az esemény háziasszonya lendületesen szervezte, intézte a szükséges dolgokat, a háttérprogramok folyamatosan pörögtek, kicsik nagyok egyaránt megtalálták a helyüket. Volt aszfalt gyerekrajz verseny, amit Meiszter Kálmán helyi festőművész méltatott. Volt bűvész, tombola, és még egy meglepetés zenekar, egy gitár-duó is fellépett, néhány korabeli zenével színesítve a délutánt (Károly bátyám és jómagam személyében). A biztonságról Kiss Pál rendőr főtörzsőrmester körzeti megbízott és az Alfa Polgárőr szervezet munkatársai gondoskodtak. Kiss Pál nagy sikerrel övezve mutatta meg a gyerekeknek a legújabb beszerzésű rendőrségi autót is.
És ami a legfontosabb, a verseny! Az ám! Az nem volt egyszerű! Egy tucat finomabbnál finomabb ételköltemény közül kellett kiválasztani a három legjobbat. Jómagam szoktam lecsót főzni, ízlik is a családnak, de amit ott kóstoltunk, az nem az a kategória volt! Két kolléganőmmel, Dunai Mónika és Koszorúsné Tóth Katalin rákosmenti önkormányzati képviselő asszonyokkal (mint zsűri), igen nehezen döntöttünk. Szívünk szerint 12 első helyezettet javasoltunk volna. Végül engedtünk a kötelezettségünknek, és kisebb-nagyobb kompromisszummal, de kiválasztottuk a három győztest, és két külön díjat is javasoltunk. Így még két nyertessel, lelkiismeretünket is megnyugtatva, többen örülhettek a győzelemnek. De remélem, akik most nem nyertek, nem keseredtek el, és a jövőre tervezett versenyen is részt vesznek (bízva akkor majd ők nyernek).
Azt gondolom, mindenki nevében mondhatom, hogy ebből szeretnénk hagyományt teremteni. Szeretnénk még tovább színesíteni, egyéb programokkal, sporttal kiegészíteni az eseményt. És akár egy hétvégét megtölteni mindnyájunk kedvére, igényére. Hogy ne csak szomszédok, lakótársak legyünk, hanem egy közösség, amelyhez lehet és érdemes csatlakozni, ahol mindenki otthon érezheti magát.
Agócs Zsolt önkormányzati képviselő
