A hagyományokhoz híven idén is a KÖSZI-ben zajlott le a Kőbányai Önkormányzat rendezvénye, amellyel az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztek a jelenlévők. Ünnepi beszédet mondott Dr. György István, Kőbánya országgyűlési képviselője, főpolgármester-helyettes. Beszédében az alig három hétig tartó, ám az egész világtörténelemre nagy hatást gyakorló forradalom eseményeit vette sorra, valamint azt a brutalitást idézte fel, amivel a Magyarországot hadüzenet nélkül megtámadó szovjet csapatok és áruló honi csatlósaik felléptek a szabadságukért harcolókkal szemben. Kiemelte, hogy a hajdani kegyetlenkedést a világ és az ENSZ elítélte, de senki nem lépett közbe. Szakrális jelentőségűnek nevezte, hogy Kádár János aznap halt meg, amikor a hajdani miniszterelnököt rehabilitálták. A képviselő véleménye szerint most is megvan a veszélye, hogy a hét éve éppen a forradalom ünnepét brutálisan szétverők sokáig büntetlenek maradnak, de ez nem szabad, hogy meggátolja azt, hogy az Antall József által is megfogalmazott, erőt és erkölcsöt adó „nemzeti mitológiánknak” ezt a fejezetét újra fogalmazzuk. Dr. György István úgy látja, hogy a mai, csendes forradalmi helyzetben nem engedheti meg magának a nemzet, a nép és legkevésbé a politikusok, hogy afféle törzsi háború dúljon ebben az országban, és ez gátolja az új világ, a demokrácia és egy működőképes gazdaság megteremtését. (A beszéd szerkesztett változata a cikk alatt olvasható).

Ünneplők a Köszi-ben, a jobb oldali képen Dr. György István

A beszéd után a Szervátiusz Jenő Általános Iskola ünnepi diákműsora következett. A produkció a nyertese volt annak a pályázatnak, melyet a Kőbányai Önkormányzat, a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ és a Szent László Király Alapítvány közösen hirdetett. Az 1956-os ünnepi diákműsorok versenyében második helyezett lett a Széchenyi István Általános Iskola és harmadik helyezést ért el az Éltes Mátyás Általános Iskola. Valamennyi nyertes pénz-, illetve tárgyjutalomban is részesült, melyet Kovács Róbert, Kőbánya polgármestere, Bicskei Gáborné Orbán Éva, a Szent László Király Alapítvány kuratóriumának elnöke és Joós Tamás, a Kőrösi Kulturális Központ igazgatója adott át az intézmények képviselőinek. A megemlékezés záróakkordjaként a Törekvés Táncegyüttes erre az alkalomra készült műsorát látta az ünneplő közönség.

Szervátiusz Jenő Általános Iskola és a Törekvés Táncegyüttes ünnepi diákműsora

A megemlékezést követően az ünneplő közönség a Kőrösi sétány végén lévő kopjafákhoz vonult és a résztvevők koszorúkkal, főhajtással tisztelegtek a forradalom mártírjai előtt. A koszorúzási ceremónia keretében Joós Tamást is hallhatták a jelenlévők, aki Kányádi Sándor egy megzenésített versét adta elő. Az eseményen a Tutta Forza Zenekar három tagja is közreműködött, Bakó Roland vezetésével. Dr. György István  a forradalom ünnepén bölcsességet, a saját hibák felismerésének képességét, éles elmét, szívet és lelket kért Istentől, valamint a köz érdekében dolgozó, az elesetteket segítő, a fiataloknak jövőképet adó ország, társadalom építéséről beszélt.

Kopjafák, a jobb oldali képen Radványi Gábor alpolgármester helyezi el az Önkormányzat koszorúját, mögötte Kovács Róbert polgármester, Weeber Tibor alpolgármester, és (takarásban) Dr. Pap Sándor alpolgármester 

A Kőbányai Önkormányzat vezetőin kívül a politikai pártok helyi képviselői, iskolások, valamint a kőbányai emberek is koszorúkkal, virágokkal emlékeztek meg a forradalomról, majd mécseseket gyújtva ünnepelték a hősöket. 

A megemlékezés gyertyái

Az MSZP delegációja, középső képen Élő Norbert (DK), a jobb oldali felvételen Tóth Balázs (LMP) önkormányzati képviselők

Dr. György István, Kőbánya országgyűlési képviselője, főpolgármester-helyettes ünnepi beszéde:

Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt emlékező egybegyűltek!

 „Búcsúra bocsánatot kértünk egymástól: ő azért, mert otthon maradt, és én azért, mert elutaztam.”

Márai Sándor ezekkel a szavakkal búcsúzkodott kedves barátjától ama drámai nap előtti éjszakán, amikor végleg elhagyta szülőhazáját. A fenti idézetben Márai Sándor alighanem a magyar emigráns irodalom legfájdalmasabb mondatát fogalmazta meg, hiszen százezrek válhattak el egymástól valahogy így az elmúlt száz-egynéhány esztendőben Magyarországon: 1890-ben vagy 1920-ban, 1945-ben vagy 1956 telén. 

Az egyik magyar elmegy és bocsánatot kér a másiktól azért, mert elmegy. Londonba, Párizsba, Zürichbe, Torontóba, Clevelandba, Sydneybe vagy éppen Sao Pauloba. A másik magyar marad, és bocsánatot kér az elmenőtől azért, mert otthon marad Mátészalkán, Miskolcon, Kolozsvárott, Székelyudvarhelyen, Szabadkán, Kaposváron, vagy éppen Budapesten. A két magyar beszélgetésében benne van az egész XX. századi magyar szenvedéstörténet.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet meg­szállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar és a kor európai és egyetemes történelmének egyik legmeghatározóbb eseménye volt.

A forradalom a budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün­te­té­sével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be Csepelen november 11-én. Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről.

A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak - számukra megbocsáthatatlanul és bűnösen asszisztáltak a későbbi történésekhez - biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi szabadságharca így végül elbukott. A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A forradalom következményeként kb. negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugatra menekülve.

1957. januártól a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték.

Beszédesek a Nagy Imre és társai elleni és más Népbírósági perek végkimenetelére vonatkozóan Kádár Jánosnak 1957 áprilisában mondott szavai: azok akik részt vettek az ő akkori hivatalos terminológiájuk szerint az ellenforradalomban, (idézem) „…a régi, klasszikus horthysta ellenforradalmárokkal egyenlő elbánást érdemelnek. Három nappal korábban pedig így vetítette előre a vádlottak sorsát: „…körmenetben kell őket bíróság elé állítani, halálra ítélni és kivégezni”.

Nagy Imre utolsó ismert szavai az ítélet kihirdetése után ezek voltak: „Engedje meg az igen tisztelt Népbírósági Tanács, [hogy] pár szóval indokoljam a kegyelmi kéréssel kapcsolatos álláspontomat.  A halálos ítéletet, amelyet rám az igen tisztelt Népbírósági Tanács kirótt, én a magam részéről igazságtalannak tartom, indoklását nem tartom megalapozottnak, és ezért a magam részéről, bár tudom azt, hogy fellebbezésnek helye nincs, elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem, amelynek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de amelyet nekem vállalnom kell.

Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek."

A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte. A forradalom leverését követő évtizedekben tilos volt erről az időszakról beszélni, az idegen hatalmat kiszolgáló párt a forradalmat ellenforradalomnak bélyegezte, és egészen 1989-ig súlyos megtorlással válaszolt annak, aki mást mondott. A idegen hatalmat és diktatúrát képviselő pártvezetők miközben ellentmondást nem tűrően korlátlanul gyakorolták hatalmat, a színfalak mögötti hatalomféltő rettegésében minden emberi tulajdonságból kivetkőzve a legaljasabb módszerekkel dolgozott. 1961. február 24-én Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós földi maradványait titokban kihantolták és az Új Köztemető 301-es parcellájában újra eltemették.

Mindezt megtoldották azzal, hogy a későbbi beazonosíthatatlanság érdekében a nyilvántartásba hamis neveket jegyeztek be. 1988. június 5-én a volt 1956-os elítéltek által alapított Történelmi Igazságtétel Bizottsága felhívást tett közzé, amelyben egyebek mellett a Nagy Imre-perben kivégzettek tisztességes eltemetését és rehabilitációjukat követelték.

Június 16-án Párizsban, a Père-Lachaise temető 44-es parcellájában felavatták Nagy Imre, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József, Gimes Miklós és a forradalom minden kivégzettjének jelképes síremlékét. Budapesten az Új Köztemető 301-es parcellájában, majd a Belvárosban megemlékezést tartottak Nagy Imre kivégzésének 30. évfordulóján. Ezt a belvárosi megemlékezést a rendőrség még erőszakkal oszlatta fel.

1989. március 29-én megkezdődött Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József jeltelenül eltemetett holttestének kihantolása és beazonosítása. 1989. június 16-án Nagy Imrét és mártírtársait ünnepélyesen újratemették Budapesten. A Hősök terén több százezren hallgatták a szónokokat.

1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, és bűncselekmény hiányában felmentette őket. Ugyanezen a napon halt meg Kádár János, a kommunista rezsim vezetője. Szimbolikus jelentőségű volt, hogy a bejelentés közben a teremben az emberek egymás kezébe adtak egy papírt, amire az volt írva, hogy „meghalt Kádár János”.

A forradalom évfordulóján kiáltották ki a Köztársaságot 1989. október 23 -án, a Kossuth téren.

Személyes emlékek is fűznek ehhez az időhöz. 1990-es polgármesterré történt megválasztásomat követően az akkori börtönparancsnokkal beszéltem, aki részt vett a sírfeltárásokon és a kihantolásokon.

Megrázó élmény volt hallgatni, hogyan élte át azokat a napokat, az elhantoltak földi maradványait hogyan találták meg, tőle tudom, hogy kátránypapírba csavarva arccal a föld felé temették el őket. Ahogyan eljártak a kivégzettekkel szemben, arra mutat rá, hogy Kádár János és párttársainak emberi mivoltukból történő kivetkőzése az aljasság olyan fokát ütötte meg, aminél nincs mélyebb pont.

A „Gyűjtófogház” volt kőbányai börtönparancsnoktól tudom, hogy a megtorlásokat követő mély hallgatás mögött azonban néhányan őriztek emlékeket, a sírfeltárásokat segítette egy az eseményeket átélt temetői dolgozó által készített feljegyzés is, amit emlékezetből arról készített, hogy ki hol nyugszik.

És személyes emlékek fűznek  október 23-ához akkor is, amikor 2006-ban családommal, gyermekeimmel együtt az Astóriánál megrendezett a méltóságteljes október 23-ai ünnepséget követően a hatalmat akkor gyakorlók Kádárékhoz hasonlóan kivetkőzve önmagukból a legaljasabb módon előre kitervelve a brutalitásra engedélyt adó paranccsal nekivezényelték a békés, idősekkel nőkkel, gyerekkel teli emlékezni kivonult tömegnek az erre előre felkészített rohamrendőröket. Az akkor a békésen emlékező tömeget később csőcseléknek, a rendőri brutalitástól súlyos sérüléseket szenvedő, megvert országgyűlési képviselőt pedig az eseten viccelkedve az egyik kormánypárti politikus a parlamentben Révész Mártiriusznak nevezte.

Bár a békés tömeg ellen fellépők  nem erre gondoltak, szándékukkal ellentétben a brutalitást átélők, azokban az órákban élő történelem órán tapasztalhatták meg, mint jelent valójában a diktatúra, amikor a hatalom számára sem ember sem Isten nem számít. Órákon át térdeltettek és fizikailag bántalmaztak és megaláztak fiatalokat, egyes esetekben válogatás nélkül halomra vertek fiatalokat, időseket, papot, férfit, nőt és ez ellen fellépő éppen körünkben tartózkodó országgyűlési képviselőt is. Ez az ügy egy újabb, még gennyedző seb Magyarország a budapestiek, illetve a megemlékező tömeg estén, még akkor is, ha egyes bűnösök azóta bíróság előtt állnak tettük miatt. A történelem ismétli önmagát?

Megint az fog történni, hogy az igazi bűnösök megússzák a kiadott népellenes parancsaikért és cselekedeteikért vállalandó felelősséget? 1989-ben és 1990-ben 1956-al kapcsolatban eljött az igazság pillanata. Emlékezzünk Nagy Imre ítélethirdetés utáni szavainak egy részletére még egyszer: …”Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem, amelynek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de amelyet nekem vállalnom kell. Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. „…….

Hogy mit jelentett az 1990-ben a rendszerváltást követően megalakult új parlament által megválasztott első miniszterelnöknek Antall Józsefnek 1956. október 23-a, a hallgatóság türelmét kérve érdemes felidézni, mert szavai ma is aktuálisak. Micsoda szakrális jelnek felfogható dráma, hogy az Antall Kormány honvédelmi minisztere Für Lajos tegnap október 22-én, a nemzeti ünnep elő-napján halt meg. Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében!

Antall József ezekkel a szavakkal beszélt 56’-ról 1990-ben az ünnep napján a parlamentben:

„Azt hiszem, október 23-ára emlékezni azt jelenti, hogy nemzeti mitológiánk egy fejezetét, egy időszakát kell újra megfogalmaznunk.

A népek történetének vannak mélyen elemzett, mélyen átélt, kegyetlen tanulságokat tartalmazó racionális konzekvenciái. De kell, hogy legyenek a mitológia tárgykörébe tartozó, mitológiaként őrzött, átélt eseményei. Ha nincsenek mitológiák, ha nincs mitológia, akkor nincs lelki közösség. Az Amerikai Egyesült Államoknak csak 200 év a nemzeti története, de nemzeti mitológiájának része a Függetlenségi Háború és az egymást marcangoló és az egymást irtó polgárháború. Nekünk a mitológiánk része számos szabadságharcunk, számos szabadságküzdelmünk. A mitológiák éltetik a nemzetet, a mitológiák, akár a Rákóczi szabadságharc, akár 1848-49, akár 1956 a nemzet lelkiségének, a nemzet hitének, akaratának egy történeti képbe való megőrzése és összegyűjtése.

1956 egyenrangú fejezete lett nemzeti mitológiánknak akkor is, ha rövidebb időszakot ölel át, de történelmi jelentőségében nem kisebbet, mint a megidézett hosszabb események. Talán a történelem akcelerációja teszi, hogy rövidebb idő alatt is olyan események és olyan harcok részesei emlékezetünknek, amelyek ugyanannyit jelenthetnek. Éppen ezért ahogy a mitológiában azok is részt vehetnek, akik nem voltak közvetlen részesei, ahogy múltunkat vállalhatják azok is, akik akkor még nem voltak a nemzet részei, hiszen a mai magyarság vállalhatja - függetlenül attól, hogy ősei később érkeztek a hazába - Szent Istvánt, vállalhatja Mohácsot, vállalhatja Rákóczit és vállalhatja 48-at. 1956-ot is örök időkre vállalhatja mindenki, mert a nemzeti mitológia tisztító, lelkesítő időszakát jelenti.

Ennek a lelkiségnek a kifejezése, egyben 1956 különleges moralitásnak is a forrása. Akik átélték, tudják, nemcsak a mártíromság, amelyik mindig, minden új hitnek, új erőnek a legnagyobb adománya, hiszen mártírokra építhet erkölcsiségében a legtöbbet egy nemzet, ahogy mártírokra szüksége van minden új hitnek is. Nekünk tragikusan megadatott, hogy új hitekhez, új erőforrásokhoz mártírjaink adattak. Róluk kell mindig elsősorban emlékeznünk és emlékezni kell a a az emberek millióira is. De a moralitásnak, ennek a hatalmas erkölcsi forrásnak egy egész nép vált részesévé akkor, amikor egy rabló korszak után - amikor erkölcsi romlás, tolvajlások után, amikor az állami tolvajlás mentesítette a tolvajlás erkölcsi elítélését - szinte egyik napról a másikra egy egész ország vált erkölcsössé.

Törött kirakatok, utcára kirakott pénzesládák maradhattak őrizetlenül, és senki nem nyúlt hozzá. Ez az a különös nagy erő, amire mindnyájunknak emlékeznünk kell, hogy egy nemzet képes egyik pillanatról a másikra megtisztulni, és minden egyes ember kívánja ezt a tisztulást. Ez akkor is nagy közös erő és emlékezet kell maradjon, ha utána újra mentesítette önmagát és egymást a tolvajlás. De 1956 nemcsak nemzeti mitológia, nemcsak nemzeti etikánk forrása, hanem világtörténelmi jelentőségű esemény. Amelyiket nekünk, magyaroknak érdemes és büszkén vallhatjuk meg a világ előtt, mert ettől nem leszünk sem nacionalisták, sem önhitűek, hungarocentrikusak. De felmérhetjük azt, hogy 1956-ban a magyarság ezzel a küzdelemmel léket ütött egy zsarnokság hajóján, amelyiket ugyan be lehetett tömni, és vízen tudott maradni, de ezt a léket soha többé nem tudták igazán megfoltozni. 1956 világtörténelmi jelentőségű azért, mert addig voltak küzdelmek, voltak harcok, voltak tüntetések, de egy ország, méghozzá törvényes kormányával, törvényes miniszterelnökével együttesen lépett fel az akkori szovjet hatalommal szemben, azzal a legnagyobb világhatalommal szemben, amelyik akkor meghatározta a térséget és világunkat, és amelyikkel az egész nyugati világnak kellett szembefordulnia és hídfőállást építenie. Ennek a világtörténelmi jelentőségű eseménynek, amelyet akkor is úgy éreztünk - a bukás napjaiban is, november 4-e után, hogy most elbukunk -, hogy el kell jönnie az időnek, amikor e bukás árán az akkori törekvések történelmi távlatban meg fognak valósulni.

És legyünk büszkék arra, hogy ezt a történelmi fordulatot, amelyik be fog kerülni, ha meg fogják írni annak a bizonyos drapp színű bolsevik pártnak a történetét újra, igaz módon megírják, akkor benne lesz, hogy 1956 fordulópontot jelentett a történelemben, úgy, ahogy a 48-as forradalmak és más levert forradalmak is útjelzői voltak az új korszakoknak. Történelmi jelentőségű abban is 1956, hogy többé nem lehetett az akkori szovjet politikával, nem lehetett a sztálini, Sztálin utáni kommunista pártokkal európai országban többé úgy együttműködni, hogy el ne veszítsék szellemóriásainak szövetségét, továbbá nem lehetett Nyugat-Európában baloldali értelmiséginek lenni úgy, hogy együttműködik egy szovjet típusú kommunista párttal. Ott született meg valahol az, ami később euro-kommunizmusként divatba jött.

És azok a baloldali értelmiségiek - Sartre és mások -, akik a fasizmus elleni küzdelemben szövetséget találtak vagy szövetséget éreztek kommunista mozgalmakkal, többé ezt nem tehették, mert 1956 Európa és a világ számára vízválasztóvá vált tisztesség és csalárdság, demokrácia és diktatúra között. Erre is emlékeznünk kell. Ma, amikor az ország nehéz óráit éli meg, amikor Magyarországot nemcsak az öröksége sújtja, hanem új csapások, új fájdalmak, új keserűségek, sokszor egy közönyteremtő csalódottság, akkor is emlékeznünk kell 1956-ra. És 1956, amely mitológia - mert erőt ad, eszmét ad, erkölcsöt ad -, egyben történelmi tanulság, racionális elemzés tárgya is. És nyugodtan elmondhatjuk, hogy forradalmunk, amely most békésen megy végbe, nem bukott el két hét után, és nem bukott el másfél év után sem.

Bízunk benne, hogy most sikerül. De ha elemezzük, ha emlékezünk, akik ismerik a történelmet, tudják, hogy 1848-49 nemzeti mitológiájának hősei között is, az óriások között is mily feszültségek, mily ellentétek húzódtak. Akik olvasták a visszaemlékezéseket, hogy mily kicsinyes vádaskodások hangzottak el egymás ellen, és akik 1956-ban tudnak emlékezni a gyönyörű, a szép mellett arra, hogy az ellentétek mily csírái éltek akkor is közöttünk, és akik olvassák a visszaemlékezéseket, a kétségeket és a támadásokat, azok valóban tudják azt, hogy milyen sokszínű, milyen ellentétek bölcsője lett volna gyönyörű forradalmunk és szabadságharcunk, ha nem veretik le. Mert a leveretés megóvja a mitológiát - bármily tragikus is.

 Nekünk most az a dolgunk, hogy a mitológia erejével és hitével, a múltbeli tanulságok racionális elemzésével érezzük jelenünkben azt, hogy a közöttünk feszülő ellentétek, a közöttünk meglévő indulatok ellenére alapvető kérdésekben egy nagy nemzeti egységnek kell érvényesülnie, és ez az ellentétek olyan feloldásaként kell, hogy jelentkezzék, amely nem érintheti parlamentarizmusunkat, nem érintheti többpártrendszerünket, nem érintheti azt a demokráciát, amiért együtt küzdöttünk. De kell, hogy meglegyen a technikája, meglegyen a metodikája, és meglegyen az erkölcse ennek az ellentétnek, ennek a versenynek, ennek a szembenállásnak.

Nem engedheti meg magának a nemzet, a nép és a legkevésbé a politikusok, hogy afféle törzsi háború dúljon ebben az országban, és törzsi háborúk erőtlenítsék el akaratunkat az új világ megteremtésében, egy valóságos, működő demokrácia és egy működőképes gazdaság megalkotásában. 1956 közös eszmeiségének erre kell bennünket köteleznie: hogy a magyar Országgyűlés, az Országgyűlésnek felelős kormányzás mindent elkövessen azért, hogy a leggyorsabban megalkossuk azokat a törvényeket, és megteremtsük e súlyos válságból való kilábalás feltételeit. Ezt várja tőlünk az ország, ezt várja tőlünk a világ; és csak így lehet rajtunk segíteni. Hiszem azt, hogy nem élnek önpusztító vágyak e népben, nem élnek bennünk.

És ha nem élnek, akkor egy új korszak erőt adó hitével, eszméinkhez hűen, politikai hitvallásunkhoz híven, egymás nézeteit tiszteletben tartva, meg kell kísérelnünk a Kormányban, az Országgyűlésben, az önkormányzatokban együtt dolgozni, és küzdeni az ínség ellen, és küzdeni azért, hogy a közöny bacilusa ne roncsolja szét a népet, a nemzetet.”

És ha vannak köztünk akár számosan, akik ezt nem ismerik fel, vigyük magunkkal őket egy a határainkon belül és kívül élő magyarság, a 15 millió magyar és a velünk e hazában boldogulni vágyók,  az e hazában élő családok és háztartások érdekeit minden intézkedésében szem előtt tartó kormányzati politika mentén.

Építsünk minél többen együtt a kiszolgáltatottságaitól minden lehetséges eszközzel megszabadított erős Magyarországot, és akkor kiket magunkkal viszünk egyre többen látni és érezni fogják, hogy érdemes velünk tartaniuk!

Ezt várja Tőlünk az országot Mária oltalmába helyező államalapító királyunk Szent István hagyatéka, ezt várja tőlünk a második honalapítónak is nevezett IV. Béla királyunk hagyatéka, ezt várja tőlünk Dózsa György mártíromsága, Mátyás igazsága, ezt várja tőlünk Rákóczy, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc üzenete, Kossuth szabadságvágya, Széchenyi és Deák bölcsessége, ezt várja tőlünk Nagy Imre és Mártírtársainak hagyatéka, 56’ forradalmának és szabadságharcának üzenete.

Isten adjon nekünk elég bölcsességet, hogy hibáinkat felismerve a közjó és a közérdek  érdekében cselekedjünk, éles elmét, szívet és lelket, hogy az elesetteken segíteni tudjunk, erőt, hogy felszámoljuk a múlt bűnös örökségét és a fiataloknak, a gyermekeket vállaló családoknak, a munkájuk révén az ország közterheit magukon cipelő magán és jogi személyeknek és az aktív éveiken túl lévő nyugdíjasoknak, időskorúaknak is, és az országban boldogulni akaróknak egészséges jövőképet adni tudó társadalmat építsünk!

Isten Óvja Magyarországot!
Isten Óvja Budapestet!
Isten Óvja Kőbányát!

Forrás: Kőbánya.hu, Kőbányai Hírek, Dr. György István honlapja

III. Koccintós Néptáncfesztivál lesz a KÖSZI-nem (Előd utca 1.) október 26-án, szombaton 17.00 órától. A gálaest egy két félidős barangolás lesz a Kárpát-medence néptánc kincseiben, így műsorunk a "Tájról tájra, táncról táncra" címet kapta.

A Koccintós Tánccsoport mellett a fesztiválon részt vesz az isaszegi Csatangoló Táncegyüttes, a Pörög a gyáli Szoknya Egyesület, a Forgatós Kamara Néptáncegyüttes, a Szalkszentmártoni Hagyományőrző Néptánc Egyesület, a Tébláb Szülők Csoportja, és a Tébláb Kereplő csoportja. Külföldi vendégként az erdélyi Felszeg Gyöngye Néptánccsoport érkezik Kőbányára. A műsorhoz és az azt követő táncházhoz a Kóborzengő Zenekar húzza majd a talpalávalót. A program ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Kattintson a plakátra a nagyobb méretért!

Forrás: Kőrösi.org

A Kőbánya.hu portál számoltbearról, hogy több száz iskolás és rengeteg érdeklődő szórakozott a kissé csípős időjárás ellenére október elsején délután a KÖSZI előtti parkban. Ekkor volt „A zene világnapja”… Az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin kezdeményezésre tette október elsejét „A zene világnapjá-vá”. Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet, segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését. A nap szelleméhez igazodott a kőbányai rendezvény jelmondata is, amelyet Ludwig van Beethoventől kölcsönöztek a szervezők: „Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót és cselekedje a legjobbat.”

Az ünnepi alkalommal és hangulatban muzsikáló és éneklő iskolások nagyon színes repertoárral szórakoztatták magukat és a közönséget; a népdaloktól a vidám Cerubini-kánonig nagyon sok zenei csemege hangzott el a zenepedagógia és a fiatal zenekedvelők legjobbjainak tolmácsolásában.

A csodálatos élménysort Németh László tankerületi vezető rövid köszöntője vezette be, a közreműködők között pedig ott volt a Kroó György AMI -Tutta Forza Piccola fúvós együttese, a Bem József Általános Iskola kórusa, a Harmat Általános Iskolából a Harmónia és a Kicsinyek Kórusa, a Janikovszky Éva Általános Iskola kórusa, a Keresztury Dezső Általános Iskola kórusa, a Széchenyi Általános Iskola kórusa, a Szent László Általános Iskola Harmónia Gyermekkara, a Zrínyi Miklós Gimnázium kórusa, a Szent László Gimnázium kórusa és a Fekete István Általános Iskola kórusa.

Forrás és képek: Kőbánya.hu

Kolompos Táncház lesz játszóházzal szeptember 29-én, vasárnap 10:30 órától a KÖSZI-ben (1105 Bp., Előd u. 1.). A Kolompos együttes koncertjén táncoktatás és táncmulatság várja az érdeklődőket, ahol a gyerekek egyszerűbb néptáncainkat, azok alapelemeit sajátítják el.

Program:
- 10.30- 13.00 Indián nyár - kézműves kreatív játszóház
- 10.30-11.30 óráig Kolompos – táncház

Jegyár: elővételben 900 Ft (2 éves kortól), a rendezvény napján 1000 Ft

Íme a Köszi központ (Előd utca 1.) nyár végi és ősz eleji programkínálata:

- A Cseh Tamás Nap külön díjasának, Nyíri Zsoltnak a fotóiból "Tér, fény, kép" címmel kiállítás nyílt a Kő-Caféban. A kiállítás megtekinthető szeptember 5-ig a kávézó nyitvatartási idejében. Ezt követően szeptember 8 - október 2. Mesefesztivál illusztrációs pályázatának kiállítására várják a vendégeket.

- Augusztus 12-én és 26-án 10.00-11.00 óra között Ringató a Kösziben, részvételi díj: 800 Ft/alkalom.

- Szeptember 1-jén a Mozdulj velünk! nevet viselő rendezvény keretében a szeptemberben induló tanfolyamok kerülnek bemutatkozása. Az eseményen meg lehet nézni a bemutatókat és mindenki kipróbálhatja a korosztályának és érdeklődési körének megfelelő  foglalkozásokat. A részvétel ingyenes.
Programok a színházteremben:
9.00-10.00 Kondicionáló torna – vezeti Herceg Krisztina okleveles edző
10.00-10.45 Wado-Kai Karate – vezeti Faragó Tibor (5. dan wadokai mester)
11.00-12.00 Marcipán Fittnesz – vezeti Cservenyák Gabriella
12.15-13.00 Taekwondo – vezetik Szalay Gábor (5. danos edző) és Békássy Csaba(4. danos edző)
13.00-15.00 Hatha Jóga – vezeti Békéssi László
15.30-16.30 Bábjáték – vezeti Vári Ildikó pedagógus – bábcsoport vezető
16.30-17.00 Ovis Néptánc – Sturcz Anna táncpedagógus
Programok a kisteremben:
9.30. Ringató – vezeti Horváthné  Baranyai Ágnes
10.15 Ovi-Balett – vezeti Három Edina táncpedagógus
10.45 Apró lábak tornája – vezeti Meleg Orsolya óvodapedagógus gyógytestnevelő
11.30-12.00 Csillagzenede –Zeneovi foglalkozás  – Vezeti Pechtol Csilla
14.00-17.00 Kerámia foglalkozás – vezeti Fodor Ágnes iparművész

- Szeptember 7-én 10.00-15.00 óra között a VII. Országos Mesefesztivál várja az érdeklődőket. Helyszín: KÖSZI és előtte a Rottenbiller park. A belépés díjtalan. Programok:
11.00 Író-olvasó találkozó
13.00 A meseíró és rajzpályázatok eredményhirdetése, a díjkiosztó
13.30 Az én mesém 6. c. gyűjteményes mesekönyv bemutatója
14.00 Az illusztrációs pályamunkákból készült kiállítás megnyitója
Arany ágon ül a sármány – Üzenet a múltból: jelmezes fotózás. Az elkészült képek nyomtatása egy korabeli újság címlapjára. Helyszín: Kő Cafe.
Csiribiri – századelős gyermekjátékok: karikahajtás, golyózás etc. Helyszín: park.
Kínai templom – Küldj képeslapot! Helyszín: park.
Bújócska – interaktív drámajáték a DNS Alapítvány vezetésével. Helyszín: park.
Izzik a galagonya – interaktív játék a Pillanat Művészeti Alapítvány vezetésével. Helyszín: park.
Ha süt a nap a rétre – Így játszottak a szüleid. Elfeledett, filléres játékok. Helyszín: park.
Galagonya – meseolvasás. Helyszín: színházterem előtt, párnákon, szőnyegen.
Regélő – interaktív kézműves játék. Régen-ma térkép készítése. A térkép egyik oldalán a régi a másik oldalán a mai kőbányai helyszín látható. Helyszín: park.

A kép forrása: kocafe.hu