Boldogok, akiknek a szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják. Jézus nagy prédikációinak jó része boldogmondás volt. A körülötte élő emberek éppen olyan gondokkal küzdöttek, mint most mi: megélhetést kellett találni, el kellett tartani a családot, fel kellett nevelni a gyerekeket, meg kellett szerezni mindazt, amit elvárt a társadalom tőlük. Ők is tele voltak bajokkal. Hogy is lehetett valaki boldog abban a világban, ahol szabad ember alig akadt, s ezer törvény határolta be az életüket? Hogy is lehetnénk mégis boldogok ezen a földön a mérhetetlen nyomorúság, szenvedés, igazságtalanság, hitetlenség közepette? Jézus mégis csakúgy ontotta magából a boldogmondásokat. Ebből az első fontos gondolat legyen az, hogy Jézus szerint igenis lehet boldog az ember ezen a földön. Mondd, boldog vagy mostanában? Szabad egyáltalán annyi baj között ezzel foglalkozni?

Boldogok, akiknek a szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják. A magyarországi választások után nem sokkal egy kiválóan értesült nyugati lap azt írta, hogy talán még mindig „Trianon szindrómában” szenvedünk. Alighanem eltalálta, hiszen soha sem volt ennyi Nagy-Magyarország-matrica az autókon, s még a legfiatalabb nemzedékek számára is kérdés, hogy hogyan juthattunk ide. Mindenféle kérdésünk van határon innen és túl, s csak az biztos, hogy már 90 éve annak, hogy megcsonkították országunkat és nemzetünket, úgy, ahogy Európában egyetlen más népet sem. Továbbra is büntetésben vagyunk, hol személyünkben, hol nyelvünkben, de most ebből ki akarunk lépni és azt keressük, hogyan is lehetne megújulva boldogulni. Mindenek előtt az a kérdés, hogy sikerül-e most fordítani a nemzet szekérrúdján, hogy megtérülve most már a rendelt úton járhassunk. Mit tudsz tenni a nemzetért? Tudsz adni valamit magadból tiszta szívvel ezért a sokat szenvedett ősi magyar nemzetért?

Boldogok, akiknek a szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják. Legelőször is tehát a szívünk, amelyből minden kiindul, s ami a legfontosabb számunkra a világon, tiszta kell legyen. Jézus világosan fogalmaz: vannak tiszta szívű emberek. Mi is azok volnánk? Úgy lesznek az emberek tiszta szívűek, hogy Jézus megtisztítja őket, azután pedig minden rendben lesz, csodálatos új élet kezdődhet. Igen, ezt mondja a keresztény teológia is évszázadok óta, térj meg, tisztulj meg Krisztus vérében és a szíved és az életed tiszta lesz, a bűn, a mocsok,ami csak volt, elmúlik. Csakugyan egyszerre elmúlik – elmúlt – nyom nélkül minden bűntudat, harag, szégyen, fájdalom, gyász a szívünkből? Sokaknak egyszerűnek tűnik megfordulni a damaszkuszi úton, túl sokszor használják a tiszta szív kifejezést mind a régi egyházakban, mind az újabb hittérítők. Hogy is van tehát a szívünkkel? Hivatalosan tiszta, hiszen jó keresztények vagyunk. De hát tényleg rendben vagyunk?

Boldogok, akiknek a szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják. Hogyan is jöhetnénk rá arra, hogy tényleg tiszta-e a szívünk? Úgy, hogy minden értékünket: tudásunkat, reményünket, hitünket, amink csak van, tovább kell adnunk a gyermekeinknek, unokáinknak, a következő nemzedéknek - és ebből kitűnik, hogy milyenek vagyunk, milyen az életünk és a szívünk. A tisztaszívűség belülről kezdődik. Ha nem találjuk meg az útját-módját annak, hogy továbbadjuk mindazt, ami csak az életünk, akkor nehéz, ellenőrizhetetlen helyzetbe kerülünk. Azt is újra kell fogalmazni időről időre, hogy mit is akarunk továbbadni, kinek és hogyan. A háborús időkben pl. Jézus személye volt a legfontosabb. Majd később, amikor mindent elnyomtak, akkor talán a Biblia, az ige volt a legfontosabb, majd később a félelem nélküli élet. Most mit is kell üzennünk ? Talán azt, hogy mindent el kell követni a földi élet megőrzéséért. Tiszta szívvel mondhatjuk-e, hogy mi mindent megtettünk az életért?

Boldogok, akiknek a szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják. Tudjuk, hogy minden bűn és baj, ami csak történt velünk az elmúlt években, évtizedekben, bárhogy is megbocsájtatott, bármennyire is új életet kaptunk, de egész életünkre hatással van. Ahogyan Trianon hat még ma is, úgy minden bűnünket, tévedésünket, sérülésünket magunkban hordozzuk, várva, hogy valaki segítsen. Pedig most már nekünk magunknak kell lépni, hiszen Isten már lépett, amikor elküldte közénk Jézus Krisztust. Lépnünk kell, hiszen azoknak, akiknek tisztává lesz a szívük, valami egészen különleges dologban lehet részük: ők az Istent meglátják. Igen, ez a legfontosabb, hogy megértsük, hogyan is van benne az életünkben a Teremtő Isten. Általa bennünk megtörténik a csoda, és újra megteremtődik az élet mindannak ellenére, ami velünk történt és amit elkövettünk eddig életünk folyamán, s amely dolgoknak hatásától szabadulnunk nem lehet. Mégis, ha elindulunk, hogy megtisztuljon a szívünk és az életünk, ha szüntelenül keressük, hogy mit is kell tennünk a boldogságunkért – és ezáltal másokért - csendességben, imádságban, cselekedetekben, egymással való kapcsolatainkban, akkor meg fogja Isten áldani életünket, és megtapasztalhatjuk a saját életünkben Istennek teremtő erejét, és végül meglátjuk Istent.