A Montázs Magazin készített jubileumi interjút Kanizsa József íróval, költővel - a beszélgetés első része az alábbiakban olvasható:
Kanizsa József író, költő, kritikus - 1. rész
30 éve a Krúdy Gyula Irodalmi Kör tagja és 27 éve annak titkára
„Én az emberi jóságot fontosabbnak tartom az emberi nagyságnál. Mert sok jó emberre inkább van szükség, mint sok nagy emberre.” (Juhász Gyula)
Kanizsa Józsefet több mint tíz éve ismerem, és nagyon tisztelem mint írót, költőt és EMBERT. Tudom, hogy mélységesen vallásos, tiszta szívű, jó ember.
Józsikám, szeretném, ha mesélnél az olvasóknak a szívednek oly kedves szülőfaludról és édesanyádról, akihez annyi szép verset írtál.
Köszönöm ezt a meghitt, baráti, őszinte megszólítást és egyben tiszteletadást. Az idézet is illik hozzám, köszönöm. Zajkon születtem, a szülői vályogházban, ahol még a falusi bábaasszony segített a világra. Zajk a Mura folyóhoz van közel. A falu dimbes-dombos, meredek hegyes, erdős völgyekben kettő km hosszan húzódik észak felé. Mesébe illő táj!
Zajk - Szülőföldhöz
PIPACS-LÁNGGAL SZALAD
Zalai domb-völgy-udvar-szőnyeg fölött
pipacs-lánggal süvít száll a szél
jegenyék gólyalábbal menetelnek
ünnepet tart e táj: Zala-szél
Falumban arcok nőttek össze
gyűrt-ráncot nem vasalja az idő
pipacs-lánggal süvít száll a szél
új erő és szerelem pezsdítő...
Édesanyám valóban egy szeretni való asszony volt. Tőle hallottam először mesés történeket, ezeket soha nem lehet elfelejteni. Édesanyám vitt el a szomszédban levő templomba is, ahol nyolc éves koromtól tizenhét éves koromig ministráns voltam. Innét ered a keresztényi HIT megerősödése a lelkemben. Édesanyám emlékére a szeretetem jeléül külön könyv jelent meg „ANYÁM ÜZENETE” címmel.
ANYÁM
Tegnap,
tegnap még értem gyöngyözött arca.
Életemért küzdött.
Nagy volt anya-harca.
Ma,
ma keze ráncos,
tisztességtől lett a haja ősz,
s gyűri köténye szélét,
mint gyermek, aki szégyenlős.
Igen,
még tegnap én fogtam így a kezét,
mint ő fogja most
vas-szorítva az enyémét.
Igen,
még tegnap én bámultam rá
a dőre Világra,
bátortalanul léptem
egyet-kettőt
előre s hátra.
S ma,
anyám csak bottal jár
félve, mint ki már
annyiszor elesett.
Még nem voltál tizennyolc éves, amikor már újságban megjelent az első írásod, majd a versed. Később hol jelentek meg az írásaid?
Gyermekkoromban is már újságírónak, írónak, költőnek készültem. Legalábbis ez volt az álmom, és meg is valósult. A középiskolás tanáraimnak elárultam titkos vágyam, s ők ajánlották, hogy a Zalai Hírlapban jelentessük meg előbb a tudósításaimat, hogy a nevem megismerjék. A tanáraim megérdemlik, hogy a nevüket megemlítsem: dr. Perjés Istvánné kémia tanár, osztályfőnököm és dr. Pillér Ernő magyartanár volt a jó tanácsadóm Nagykanizsán, a keriben.
1958-ban jelent meg először tudósításom a Zalai Hírlapban. Ennek már 55 éve! Első versem az Ifjúsági Magazinban jelent meg, majd a többi a Zalai Hírlapban, Magyar Ifjúságban, Képes Újságban. Aztán jött a Népszava, Népszabadság, Nők Lapja, Dörmögő Dömötör, Somogy folyóirat, HÉVÍZ, KLÁRIS, Körmendi Kulturális Műhely, Föveny.
Írásaim szerepeltek a Magyar Rádió Kossuth-adó irodalmi műsoraiban, a Budapest TV-ben, az utóbbi időben a TV 10-ben és sorolhatnám. Eddig kb. 250 antológiában jelentek meg verseim, meséim. Például a Bányászantológiákban és a Krúdy Kör antológiákban rendszeresen, valamint a KLÁRIS, az Arcképek antológiákban is. AZ ÉN MESÉM című meseantológia sorozatban is rendszeresen megjelennek meséim. Kritikáim is úgy negyven éve jelennek meg, az utóbbi időben a KLÁRIS és a Magyar Jövő folyóiratban.
Mit köszönhetsz Nagykanizsának, hogyan emlékszel vissza a tanáraidra? Van-e még élő kapcsolatod a várossal?
Ahogy említettem, dr. Pillér Ernő tanár úrnak köszönhetem, hogy ez az írói, költői, majd újságírói pálya elkezdődött. Sajnálom, hogy volt tanáraimnak már nem tudom megköszönni a segítségét, egyikük sem él. Megemlítem Russay Olivér tornatanárt, aki a sportolás területén karolt föl, és adott akkora lelki erőt, biztatást, amit a mai napig nem tudok elfelejteni. E lelki tanácsadás éltet ma is: most is minden reggel gimnasztikázom.
Nagykanizsa így, a tanáraimon keresztül adta azt a felismerést, hogy a tanuláson, a sportoláson túl meg kell állnunk a helyünket minden területen. Kanizsán is vannak még ismerősök, barátok, akikkel jó a kapcsolatom. Ott is sikerült kialakítani egy „krúdys írói csoportot”, akik a Krúdy Körnek hasznos tagjai lettek. Van olyan barátunk, aki szponzorként is támogatja a Krúdy Kört. A város vezetőivel is jó a kapcsolatunk.
Király Lajos, a Krúdy Kör vezetője ugyanabba az iskolába járt, ahová te. Hogyan ismerkedtetek meg?
Király Lajossal 1987-ben ismerkedtem meg a Művészetbarátok Egyesülete Mária utcai rendezvényén, ahol a Krúdy Kör „Elkísérnek a csillagok” című antológiáját mutattuk be. Azóta tartjuk a kapcsolatot. Eljött a Krúdy Körbe és ott ragadt, ő lett a kör elnöke. Még egy kanizsai származású költő, Lukács Ottó volt a Kör vezetőségi tagja. Ő volt a pénztárosunk, mint matematikus tanár-költő, sajnos ő már nem él közöttünk. Nemrég Király Lajossal együtt hazahívtak Nagykanizsára, mint „elszármazottakat” a városért tevő tanácskozásra, konferenciára.
Krúdy emlékére írt vers
KRÚDY A SÓSTÓNÁL
(Halálának 80. évfordulójára)
Az ifjú Krúdy arcát láttam ott
visszatükröződni a Sóstó vizén
s valami parfüm illatot
hozott, sodort felém a tavaszi szél
*
A kigombolt hatalmas kabát,
mint sötét vitorla lengett a szélben
és nyomában levél pergett át
a sétány arany-kavics szőnyegen
*
Méltóságosan nézett a víztorony
Büszke volt Krúdy sudár alakjára
A rezgőnyárfa népi zenét játszva
Krúdyt zokogva búcsúztatta az alkony
Szindbád Nyíregyházán csak átsétált,
gondolatban még a Kéhliben járt...
(Hajdúszoboszló, 2012.09.01.)
Nagy L. Éva
2013. június 11. (Folytatás következik)
Forrás: montazsmagazin.hu
