A Kőbánya.hu számolt be arról, hogy ünnepi szentmisére került sor a Pongrác úti Feltámadt Krisztus templomban  abból az alkalomból, hogy felújítás után visszakerült eredeti helyére az épület előtt álló Szent Erzsébet szobor. Az eseményen részt vett a körzet önkormányzati képviselője, Gál Judit, valamint Mihalik András és Varga István képviselők is. A templomba járó emberek közül sokan nem is tudták, hova tűnt az 1931-ben felállított Szent Erzsébet szobor, néhányan arra gyanakodtak, hogy ellophatták a műalkotást.

A hívek és a környéken élő emberek akkor nyugodtak meg, amikor a Kőbányai Önkormányzat közbenjárására felújított szobor – néhány napja - visszakerült a Feltámadott Krisztus templom előtti kis tér közepére. A BTM Budapest Galéria, pontosabban Módy Péter restaurátor művész a Pongrác telepi „család” című mű restaurálásával együtt ezt a szobrot is helyreállította, s az újjászületett Szent Erzsébet „hazaérkezését” követően november 19-én tartottak szentmisét a kis templomban, s ennek keretében megáldották a világegyház által is az egyik legismertebb magyar szent szobrát. 

Forrás: Kőbánya.hu

Az 1956-os forradalom Pongrác telepi hősei ugyan fiatalon életüket áldozták a szabadságért, ám nekünk az ő példájukból is erőt kell meríteni, hogy egy szebb, békésebb új világot építsünk. Többek közt ezt mondta ünnepi köszöntőjében Kovács Róbert, Kőbánya polgármestere, amikor a telep közösségi házának falán egy emléktáblát avattak a hősök tiszteletére.

Lepedát Veronika, Drexler Ottó, Illés Béla, Komanovics István, Kőváry Ferenc, Lázár Miklós, Lukoczki József István, Marcsik József, Pék János, Potoczky Ferenc. E tíz név tíz hőst jelöl, tíz Pongrác telepi fiatalt, akik az október negyedikei tiszteletadással és megemlékezéssel végre valóban büszkén  „térhet haza”, a Pongrácra. A legfiatalabb alig múlt 16, és a legidősebb sem élt meg többet, mint 25 nyarat, amikor a forradalom leverésére behívott szovjet csapatok lemészárolták őket. A mai megemlékezés és emléktábla avatás ennek a tíz fiatal áldozatnak állított emléket.

Tóth Eszter népdalénekes és a résztvevők

Ahogy Kovács Róbert Polgármester mondta, sem a Pongrácon, sem Kőbányán, de az országban sem lehetett kimondani sokáig ezeket a neveket, de eljött a nap, amikor a történelem részévé kell tenni  a Pongrác telepi kis csapat történetét. Kovács Róbert idézte azokat a pillanatokat, amikor az egyetlen adót fogó otthoni rádiókon, a „kolhoz dobozokon” csak Beethoven Egmont nyitányát lehetett hallani, akkor egy fiatalokból álló csapat elindult a Pongrác telepről, hogy megnézze merre vannak a szovjetek és hogy tudnak segíteni a felkelőknek. Fegyvert szereztek és a mezőgazdasági múzeumig el is jutottak, amikor egy szovjet osztag harckocsii és lövészei sarokba szorították és kíméletlenül lemészárolták a már fegyvertelen fiatalokat. Az ottani vérfürdőben kilencen vesztek oda, a tizedik áldozatot, az egyetlen nőt éppen az óvóhelyre menekülés közben érte találat, őt egy a civilekre is tüzet nyitó szovjet harckocsi géppuska sorozata ölte meg – a saját lépcsőházában..

A Rákoskeresztúri Köztemető 18-as parcellájában nyugvó Pongrác telepi hősökre mától a Pongrác Közösségi Ház falán felavatott emléktábla és egy, hajdan itt élő művész domborműve hívja fel az itt élők és erre járók figyelmét.

Kovács Róbert polgármester leleplezi az emléktáblát

Az ünnepi megemlékezésen Tóth Eszter népdalénekes énekelt, s a beszédet követően a kerület vezetői: Kovács Róbert polgármester, dr. Pap Sándor alpolgármester, Weeber Tibor alpolgármester, Radványi Gábor alpolgármester, dr. Szabó Krisztián jegyző, a kerületi Fidesz és több civil szervezet vezetői, képviselői, valamint Pongrác telepi és kőbányai lakó helyeztek el koszorút és virágot az emléktáblánál.

A bal oldali képen az Önkormányzat részéről Kovács Róbert polgármester, dr. Szabó Krisztián jegyző, valamint dr. Pap Sándor, Weeber Tibor és Radványi Gábor alpolgármesterek emlékeznek meg a hősökről, a jobb oldali képen a kerületi Fidesz delegációja

A Pongrác Egyesület tisztségviselői, valamint a mártírok barátai, kortársai emlékeznek

 A kőbányai német és a lengyel kisebbségi önkormányzat képviselői

 A kőbányai örmény kisebbségi önkormányzat és a Szent László Király Alapítvány az emléktáblánál

Forrás: Kőbánya.hu

Különleges megemlékezést tartanak a Pongrác lakótelepen november 4-én, 14:00 órakor. A kerület lerója tiszteletét azok előtt a Pongrác telepi fiatalok előtt, akik 1956. november 6-án haltak mártírhalált a hazáért, a szabadságért. Részletekért kattintson a plakátra!

A Kis-Pongrác projektben részt vevő kőbányai rendvédelmi szervezetek október 4-én, pénteken 13-16:00 óra között Közlekedésbiztonsági napot rendeznek a Pongrác telepen.

Részletekért kattintson a plakátra!

A Kőbányai Örmény Önkormányzat Képviselő-testülete az Örmény Köztársaság kikiáltásának 22. évfordulója alkalmából szeretettel meghívja Önt, családját, ismerőseit 2013. szeptember 12-én, csütörtökön 1500 órakor tartandó ÖRMÉNY HAGYOMÁNYŐRZŐ KULTURÁLIS RENDEZVÉNYRE.

A rendezvényt megnyitja: Bacsa Gyula, a Kőbányai Örmény Önkormányzat elnöke

A rendezvény helyszíne: Pongrác Közösségi Ház, 1101 Budapest, Gyöngyike utca 4.

A rendezvény programja:
- Avanesian Alex, az Európai Örmények Szövetsége elnökének előadása Örményország történelméről, függetlenné válásáról
- Örmény legenda története - dokumentumfilm vetítése
- Kőfestő szakkörre járó gyerekek alkotásaiból kiállítás
- Kötetlen baráti beszélgetés, örmény gasztronómiai ételbemutató

A rendezvény támogatója: Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat Képviselő-testülete, Kulturális, Oktatási és Sport Bizottság

A Családháló.hu portál "Angyalok a gyermekek szemével" címmel rajzpályázatot hirdetett, a budapesti Családháló pontok közül a kőbányai Pongrác Közösségi Ház az egyik helyszín, ahol kiállításra kerülnek az alkotások. Az "Angyalok a gyermeke szemével" című, az Ars Sacra fesztivál keretén belül meghirdetett gyermekrajz-pályázaton 4-14 éves gyerekek A4-es rajzlapra - ceruzával, festékkel, zsírkrétával, filccel - készített alkotásait várják. A rajzok hátoldalán a gyermek nevét, kategóriáját, értesítési címét, valamint a szülők e-mail-címét kell feltüntetni. Egy gyermek egy rajzzal pályázhat. A gyerekek óvodás, alsós és felsős kategóriában indulhatnak a pályázaton. Határidő: 2013. szeptember 10. 

A rajzok 2013. szeptember 14-22 között tekinthetők meg a helyi Családháló-pontokon rendezett kiállításokon. A pontos nyitvatartásról az Ars Sacra oldalán kaphatnak tájékoztatást. A legjobban sikerült alkotások természetesen nyereményben részesülnek!

A beküldött rajzokat EZEN az oldalon regisztrálni kell, mivel a művek a díjazástól függetlenül nyereménysorsoláson vesznek részt, amelynek keretében sportszereket sorsolnak ki. A fődíj egy roller.

A részletes pályázati kiírás EBBEN a Word dokumentumban tölthető le és olvasható el.

További információ: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

A képek beküldhetők vagy leadhatók a következő kőbányai Családháló-ponton: Pongrác Közösségi Ház - 1101, Gyöngyike utca 4.

Lakossági tájékoztató a közterületek, parkolók felújítási munkálataival kapcsolatban szeptember 11-én, 17:00 órakor a Pongrác Közösségi Házban.

Részletekért kattintson a plakátra!

Június 19-én a Pongrác Közösségi Házban megtartotta alakuló közgyűlését a Pongrác Telep Megújítását Segítő Egyesület. Az előzetes felhívásra nagyon sokan jelentek meg, hogy részesei legyenek a lakótelep megújításának szándékával létrejövő egyesületnek. A kötelező formaságok miatt hosszúra nyúlt első közgyűlésen 21 tag nyilvánította ki belépési szándékát. Sor került az Alapszabály szövegének véglegesítésére, a tagsági díjak mértékének meghatározására (3000 Ft/év - nyugdíjasoknak és diákoknak 1500 Ft/év), az egyesület tisztségviselőinak megválasztására.

Részlet az Alapszabályból:

"II. AZ EGYESÜLET CÉLJA, FELADATAI, JELLEGE

Az Egyesület általános célkitűzése a Budapest, X. kerületében található Pongrác úti lakótelepen élők közösségi összefogásának erősítése, a lakótelepen élők közötti kapcsolatokkal és közös cselekvések kezdeményezésével növelni a közösség bizalmát és hozzájárulni életminőségének növeléséhez.

2.1 Az egyesület konkrét céljai:
a) A Pongrác út 9. szám alatti – korábban Tomcsányi úti – lakótelepen élők életminőségének javítása a közösségi tervezés és közösségfejlesztés lehetséges eszközeivel.
b) A lakótelepen élők életkörülményeivel, lakókörnyezetével, közösségi programjaival, érdekei védelmével kapcsolatos tevékenység.
c) A lakótelep komplex környezetvédelmi szemléletformáló tevékenységének koordinálása és támogatása.
d) A lakótelep helytörténeti, képzőművészeti értékeinek gondozása.
e) A lakótelepen élő hátrányos helyzetű családok mindenoldalú megsegítése.
f) Szomszédsági és szívességi szolgáltatások elindítása.
g) Pályázati források felkutatásával és folyamatos pályázati tevékenység biztosításával lehetséges anyagi háttér megteremtése a célok és az alapfeladatok megvalósítására.

Az Egyesület elkötelezett abban, hogy a szervezet keretében klubtevékenységet folytató tag/tagok számára minél kiegyensúlyozottabban biztosítsa a klub jellege szerinti, továbbá a klub speciális és biztonságos tevékenység folytatásához szükséges feltételeket.

Az Egyesület tevékenysége tagjain kívül másokra is kiterjed, szolgáltatásaiból részesülhetnek.

Az Egyesület közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt, illetve azoktól támogatást nem kap, továbbá országgyűlési és megyei, valamint fővárosi önkormányzati képviselőjelöltet nem állít, és nem támogat."

Az egyesület elnöke: dr. Bíró Gáspár, alelnökei: Szabó István, Szabó Ágoston György és Bánó András Soma, ügyvivő-titkára: Gera Zoltán lett. A jelen lévők megválasztották az Ellenőrző Bizottságot, melynek elnöke Törpényi Lajos, tagja Rácz Miklós lett.

Az alakuló közgyűlés egyhangúan kinyilvánította szándékát, hogy erőforrásait a Pongrác úti lakótelepen élők érdekeinek védelmére, közösségének formálására és fejlesztésére, az épített és a természetes környezet védelmére, a korosztályok szerinti intenzív programkínálat megteremtésére és bővítésére, aktív pályázati tevékenységgel szerezhető pénzügyi támogatások felkutatására fordítja.

A bírósági nyilvántartásba vételi kérelem benyújtására sort került, hamarosan az önálló adószáma is meglesz az új egyesületnek.

A benyújtásra került alapdokumentumok:
A Pongrác Telep Megújítását Segítő Egyesület Alapszabálya
Az Alakuló közgyűlés Jegyzőkönyv
Székhelybejegyzési kérelem engedélyezés
Bírósági nyilvántartásba vételi kérelem benyújtása a Fővárosi Törvényszékhez

Szerző: Gera Zoltán, Kispongrác.hu

Június 19-én a Pongrác Közösségi Házban megtartotta alakuló közgyűlését a Pongrác Telep Megújítását Segítő Egyesület! Az előzetes felhívásra nagyon sokan jelentek meg, hogy részesei legyenek a lakótelep megújításának szándékával létrejövő egyesületnek. A kötelező formaságok miatt hosszúra nyúlt első közgyűlésen 21 tag nyilvánította ki belépési szándékát. Sor került az Alapszabály szövegének véglegesítésére, a tagsági díjak mértékének meghatározására (3000 Ft/év - nyugdíjasoknak és diákoknak 1500 Ft/év), az egyesület tisztségviselőinak megválasztására.

Részlet az "Alapszabály"-ból:

"II. AZ EGYESÜLET CÉLJA, FELADATAI, JELLEGE

Az Egyesület általános célkitűzése a Budapest, X. kerületében található Pongrác úti lakótelepen élők közösségi összefogásának erősítése, a lakótelepen élők közötti kapcsolatokkal és közös cselekvések kezdeményezésével növelni a közösség bizalmát és hozzájárulni életminőségének növeléséhez.

2.1 Az egyesület konkrét céljai:
a) A Pongrác út 9. szám alatti – korábban Tomcsányi úti – lakótelepen élők életminőségének javítása a közösségi tervezés és közösségfejlesztés lehetséges eszközeivel.
b) A lakótelepen élők életkörülményeivel, lakókörnyezetével, közösségi programjaival, érdekei védelmével kapcsolatos tevékenység.
c) A lakótelep komplex környezetvédelmi szemléletformáló tevékenységének koordinálása és támogatása.
d) A lakótelep helytörténeti, képzőművészeti értékeinek gondozása.
e) A lakótelepen élő hátrányos helyzetű családok mindenoldalú megsegítése.
f) Szomszédsági és szívességi szolgáltatások elindítása.
g) Pályázati források felkutatásával és folyamatos pályázati tevékenység biztosításával lehetséges anyagi háttér megteremtése a célok és az alapfeladatok megvalósítására.

Az Egyesület elkötelezett abban, hogy a szervezet keretében klubtevékenységet folytató tag/tagok számára minél kiegyensúlyozottabban biztosítsa a klub jellege szerinti, továbbá a klub speciális és biztonságos tevékenység folytatásához szükséges feltételeket.

Az Egyesület tevékenysége tagjain kívül másokra is kiterjed, szolgáltatásaiból részesülhetnek.

Az Egyesület közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt, illetve azoktól támogatást nem kap, továbbá országgyűlési és megyei, valamint fővárosi önkormányzati képviselőjelöltet nem állít, és nem támogat."

Az egyesület elnöke: dr. Bíró Gáspár, alelnökei: Szabó István, Szabó Ágoston György és Bánó András Soma, ügyvivő-titkára: Gera Zoltán lett. A jelen lévők megválasztották az Ellenőrző Bizottságot, melynek elnöke Törpényi Lajos, tagja Rácz Miklós lett.

Az alakuló közgyűlés egyhangúan kinyilvánította szándékát, hogy erőforrásait a Pongrác úti lakótelepen élők érdekeinek védelmére, közösségének formálására és fejlesztésére, az épített és a természetes környezet védelmére, a korosztályok szerinti intenzív programkínálat megteremtésére és bővítésére, aktív pályázati tevékenységgel szerezhető pénzügyi támogatások felkutatására fordítja.

A bírósági nyilvántartásba vételi kérelem benyújtására sort került, hamarosan az önálló adószáma is meglesz az új egyesületnek.

A benyújtásra került alapdokumentumok:
A Pongrác Telep Megújítását Segítő Egyesület Alapszabálya
Az Alakuló közgyűlés Jegyzőkönyve
Székhelybejegyzési kérelem engedélyezése
Bírósági nyilvántartásba vételi kérelem benyújtása a Fővárosi Törvényszékhez

Szerző: Gera Zoltán, forrás: Kispongrac.hu

A Nemzeti Összetartozás napja alkalmából tartott megemlékezést a Kőbányai Önkormányzat június 4-én a  Pongrác úti Föltámadott Krisztus templomban. Ünnepi beszédet mondott dr. György István főpolgármester-helyettes, Kőbánya országgyűlési képviselője.

A beszéd szerkesztett változata a továbbiakban olvasható.

Tisztelendő Atyák,
Nagytiszteletű Lelkész Úr,
Országgyűlési Képviselő Úr! Alpolgármester Urak,
Önkormányzati képviselő Hölgyek és Urak!
Kedves Kőbanyaiak!
Tisztelt emlékező egybegyűltek,
Hölgyeim és Uraim!

"Édes kicsi Fiam!

Te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén, hozzád beszélve és mégis magamhoz, valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak se vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondom. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan, azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni! Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat, de nem mondtam ki azt a szót soha, és most már nem i s tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs.

 Valamikor hallani fogsz az életnek egy fájdalmas csodájáról, arról, hogy akinek levágták a kezét és lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat amelyek nincsenek.

Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok, meg fogod tudni mire gondoltam."

Ezeket a szavakat Karinthy Frigyes vetette papírra. 

A Nemzeti Összetartozás napja alkalmából emlékezni jöttünk. Emlékezni Európa és a világ egyik legnagyobb történelmi igazságtalanságára, ami tárgyalóasztalnál egy néppel és országgal történhetett, emlékezni a Trianoni békediktátumra, arra a nagyhatalmak által szentesített csonkításra, amely Magyarország területe kétharmadának és lakossága egyharmadának elveszejtését eredményezte.

Hogy milyen egy nép, egy nemzet történésekre való tényszerű és meghamisítatlan történelmi emlékezete, abban az egyes korok politikai osztályainak, és természetesen a hivatalos történelemszemléletnek óriási felelőssége van. 

Nekünk, magyaroknak módunk volt ezt végigélni és végigkísérni. Ha módunk lenne az idő szárnyán a múlt század harmincas vagy negyvenes éveibe visszatérni, kevés olyan dolog lehetett, amelynek megítélése annyira egyértelmű lett volna, mint Trianoné. Ha valaki abban az időben arról tartott volna népszavazást, hogy a határon kívülre került honfitársaink, véreink kaphassanak-e magyar állampolgárságot, és valakik az utcán, vagy bárhol nyilvánosan ez ellen szóltak volna, valószínűleg azok lettek volna az utolsó szavai.

Aztán jött 1948 után 42 év hazugság, és a hivatalos nemzeti emlékezet elfödte, betakarta a gennyedző sebet, amelyet a rendszerváltás után sem sikerült maradéktalanul kitisztítanunk, és a történelem sem találja azóta sem a megfelelő terápiát a valódi rehabilitációra és gyógyulásra.

A múlt század 90-es évei Európa népeinek többé kevésbé, így vagy úgy, de meghozta a nagyhatalmi tévedések korrekcióit. 

A teljesség igénye nélkül említve néhány tényt: a német egyesítés megtörtént, a mesterséges úton létrehozott államok, Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesett, Szlovákia saját államiságot nyert, ugyan súlyos véráldozatok árán, de Horvátország önálló államiságot harcolt ki, a nagyhatalmak elővették Koszovó ügyét. Szinte egyedül Magyarország nem kapott a történelmi igazságtalanságra semmilyen gyógyírt.

A politikai osztály súlyos adósságát tovább rombolta 2004. december 5-ei népszavazás, ahol a szavazók egy jelentős része Karinthy Barabásában megírt reakciójával szavazott, arcul csapva és elárulva saját nemzettársait, önként szentesítve Trianon szörnyűségét. 

A Magyar Országgyűlés 2010-ben a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította a trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét, e törvénybe iktatási aktussal igyekezett a 2004. december 5-e és a hálátlan történelmi emlékezet szégyenfoltját halványítani.  

Minden olvasni tudó iskolás gyermek és felnőtt felütheti a Nemzeti összetartozásról szóló törvényt, és elolvashatja annak szövegét. Bocsátassék meg nekem a hallgatóság részéről, hogy most mégsem erre biztatom a jelenlévőket, mert hol tegyem, ha nem itt és most, hogy tartalmában fel is idézem a Trianoni békediktátum utáni első méltó közjogi nemzeti emlékezés e nemes aktusát? Nehéz lenne méltóbb szavakat találni ugyanis, mint amelyeket az országgyűlés törvénybe iktatott.

Mit is mond ki a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény?  

Azt, hogy mi akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alkotmányban rögzített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló, s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a magyarság számára fontos kérdésekről másként gondolkodjanak, attól a céltól vezettetve, hogy e cselekedettel hozzájárulunk a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez…..,

….tisztelettel adózik mindazon emberek, közösségeik és azok vezetői, illetve az ő emlékük előtt, akik 1920. június 4., a magyar nemzet külső hatalmak által előidézett igazságtalan és méltánytalan szétszaggattatása után áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehetővé tették, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt újra megerősödni, és képes volt túlélni az ezt követő újabb történelmi tragédiákat is.  

Azt mondja ki, hogy: fejet hajtunk mindazon nők és férfiak, illetve az ő emlékük előtt, akik e küzdelemben az elmúlt kilencven év során magyarságukért hátrányt, sérelmet szenvedtek, külön megemlékezve azokról, akik az életüket kényszerültek áldozni nemzeti önazonosságuk vállalásáért.

Azt mondja, hogy: elismeréssel emlékezünk meg mindazokról, akik nem magyar emberként vállaltak szolidaritást a magyarsággal.

Azt mondja még, hogy a trianoni békediktátum által felvetett kérdések történelemből ismert eddigi megoldási kísérletei - mind az idegen hatalmak segítségével végrehajtott újabb határmódosítások, mind a nemzeti önazonosságnak a nemzetköziség ideológiája jegyében történt felszámolására irányuló törekvések - kudarcot vallottak. Ebből kiindulva az nyilvánította ki, hogy a fenti problémák megoldását csak a nemzetközi jogi szabályok által kijelölt keretek között, demokratikus berendezkedésű, szuverenitásuk birtokában lévő, polgáraik és közösségeik számára gyarapodó jólétet, jogbiztonságot és a gyakorlatban is érvényesülő jogegyenlőséget biztosító, egyenrangú országok kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködése eredményezheti, amelynek kiindulópontja csak az egyének - a nemzeti önazonosság megválasztását is magában foglaló - szabadsága, s a nemzeti közösségek belső önrendelkezéshez való joga lehet. 

Kimondja ugyanakkor, hogy elítélünk minden olyan törekvést, amely az adott állam területén kisebbségben élő nemzetrészek asszimilációjának előidézésére irányul.

….kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. 

…..megerősíti Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényének támogatására.

A Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény kimondja továbbá, hogy a Magyar Országgyűlése kötelességének tekinti arra inteni a nemzet ma élő tagjait és a jövendő nemzedékeket, hogy a trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezve, más nemzetek tagjaiban okkal sérelmeket keltő  hibáinkat is számon tartva, s ezekből okulva, az elmúlt kilencven esztendő küzdelmeiben az összefogás példáiból, a nemzeti megújulás eredményeiből erőt merítve, a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak. 

Amikor ezeket a szavakat felidézzük, emlékezünk, végre büszkeség tölti el szívünket,  és olyan szent szavak jutnak eszünkbe, amelyeket a mai generációk nemzeti identitásunkat ápoló közösségi nevelés hiányában vagy otthonról, vagy talán már csak hallomásból ismerhetnek, olyanok, mint a hazaszeretet, a függetlenség, és a szabadság.

A nemzeti emlékezés napján emlékezni jöttünk.  Emlékezni és nem felejtetni! 

És miközben szomorú szívvel emlékezünk Trianonra, nemzeti identitásunk folytonosságáért erőt merítve gyökereinkhez nyúlunk vissza, és emelkedett lélekkel és kegyelettel emlékezünk történelmi nagyjainkra, eleinkre, a példát adó hősökre, a dicső napokra. De nem felejthetjük azokat a történelmi időket sem, amikor a nemzet egén viharfelhők gyülekeztek, nem feledhetjük a pusztító szélviharokat és villámlásokat, a halált, a gyászt és rombolást, az árulást, a szegénységet és szükséget hozó nemzeti tragédiák időszakait sem. 

És itt a templomkertben különösen, de máshol is szólni kell még valamiről. A később börtönbe kerülő volt ukrán miniszterelnöknő, Julia Timosenko a narancsos forradalom napjaiban azt mondta: Ukrajnának ahhoz, hogy felemelkedjen, először le kell térdelnie Isten előtt. Mindenki értse ezt a mondatot hite és meggyőződése szerint. 

Az Istenhívőknek ez a mondat egyértelmű, de van ennek a mondatnak világi értelme is: nézzünk szembe a hibáinkkal, őszintén és alázattal, ismerjük be azokat, és legjobb tudásunk szerint jóakarattal, szeretettel munkálkodjunk a közjó, hazánk, nagyobb és szűkebb közösségünk, benne szeretteink és a magunk boldogulása érdekében. Ha ezt kötelező sorrendnek fogjuk fel, akkor nem fog elmaradni a pozitív eredmény sem, s az ország erkölcsi és minden más értelemben is emelkedő pályára kerül.

Adjuk meg mi is, Istennek ami Istené, és adjuk meg embernek, ami az emberé. S miközben ezt tesszük, tartsuk meg az Isteni parancsokat, és tartsuk meg a józan ész parancsait.

Ki-ki hite szerint, mint a nemzetet alkotó egyének gyónják meg Isten elleni vétkeinket, vagy számoljanak el a nemzeti közösségünk előtt magukkal és tetteikkel, lássuk be és láttassuk másokkal a hibákat, és számoltassuk el a nemzet és az emberek ellen vétkezőket az emberek előtt, tegyük mindezt igazságosan, az Isteni és az emberi törvények szerint.

Tisztelt egybegyűlt emlékezők!

A határok elválaszthatnak, de szét nem választhatnak bennünket, egybe tartozunk. 

Engedjék meg, hogy Trianonra emlékezve, a nemzeti összetartozás napján nemzetünkért, határon innen és túl valamennyi honfitársunkért, a történelmi igazságért egy imával fejezzem be ünnepi megemlékező gondolataimat, mégpedig Somogyváry Gyula 1919-ben írt Magyar miatyánk című versével:

Van-e imádság, forróbb, könyörgőbb,
mint a miénk most? - Kínok imája! -
Nyisd meg Nagyúr a fellegek kárpitját
s irgalmas szívvel, figyelmezz rája.
Nincs annyi fűszál, libanoni lejtőn,
mint ahány könnycsepp bús magyar
szemekbe,
hallgass meg kérünk, jaj,
most az egyszer Miatyánk, ki vagy a mennyekbe'! 

Könyörgünk! Nézz ránk, hisz az nem lehet,
hogy síró szóval pusztába kiáltsunk!
Sok volt a vétkünk - nagy büszkeségünk.
felhőkig járt az álmodásunk -
de most bánattól gyötrötten mondjuk:
Szenteltessék meg a Te neved!
Végigvertél a borzalommal
és mégis, most is széthúzunk, látod.
Küldjed szívünkbe a szerelmes békét,
jöjjön el végre a Te országod!...

Forrás: Dr. György István honlapja